Általában hosszan elhúzódnak a választási esték. A vasárnapi német voksolás azonban az urnazárás után 45 perccel lefutott volt. A végleges számokra természetesen várni kell, az egyes pártok bulija is az éjszakába húzódott, de a politikai helyzet nagyon hamar egyértelművé vált.

Negyedórával urnazárás után Manuela Schwesig a szociáldemokraták részéről be is jelentette a döntést

az SPD ellenzékbe vonul.

Ha valaki azt hitte volna, hogy a szocdemek egyik tartományi vezetője befolyásolni akarja pártja döntését, hamar csalódott. Az SPD tizenöt perc alatt valóban eldöntötte, hogyan kíván reagálni története leggyengébb eredményére. Közel 5 százalékot elveszítve, Martin Schulz pártja valahol 20 százalék fölött állt meg. Az adatok pedig azt mutatják, hogy a baloldali-liberális ellenzéki kispártok növekedni tudtak. Tehát az SPD-t minden – általuk érzett – kormányzati siker ellenére azok is büntették, akik egyébként hajlandóak lennének szavazni rájuk.

Martin Schulz fél 7-kor kiállt, és megerősítette Schwesig bejelentését: az SPD nem adja magát egy újabb nagykoalícióhoz. És ezzel rendkívüli helyzetet teremtett: a parlamentben ugyanis egyetlen lehetséges koalíciónak maradt lehetősége.

AFP / Patrik Stollarz

Merkel mehet Jamaicába

Meg kell tanulnunk a német politika színjátékát, hogy a következő hetekben megértsük a vitát. Tehát a CDU/CSU színe a fekete, a liberális FDP-t a sárga jelöli, és a Zöldeket a zöldek (igen, legalább ez következetes). A három párt összefogását a színek miatt Jamaica-koalíciónak hívják, mivel az ország zászlaját alkotja a fekete, a sárga és a zöld. Tehát akkor jön is a három párt koalíciója?

Lassan a testtel!

Az SPD olyan helyzetet teremtett, ami megnehezíti az országos szinten soha ki nem próbált konzervatív-liberális-zöld szövetséget. Schulzék ugyanis ráerőltetik a többiekre a döntést. Ők beintenek, és levonulnak, eközben mindenki máris Merkel szörnyű kudarcáról beszél. Ami helytálló, a CDU 8 százaléknál is többet vesztett. A bejelentés azonban mutatja, hogy a szociáldemokraták a közelgő vereség tudatában elhatározták, hogy az AfD-t is elszürkítő ellenzéki hang kívánnak lenni.

AFP / Photononstop / Marcel Jolibois

Lássuk, mit mondanak először is a kicsik? Az FDP ünnepel, a négy évvel ezelőtti katasztrófa után visszatértek a parlamentbe, és Christian Lindner vezetésével alapvetően készek is a koalícióra. Merkellel nagyon szívesen, bármikor. De a Zöldekkel? Az nehéz lesz. Hasonló a bázisuk: városi polgárok liberális társadalompolitikai elképzelésekkel. Ettől a konkurenciájuk is erősebb. További probléma, hogy nagyon messze vannak egymástól, amikor a gazdaságra, adópolitikára, környezetvédelemre terelődik a szó. A két párt vezetői is gyanakodva tekintenek egymásra.

Még este 7 előtt megszólalt azonban Angela Merkel is. Nem szépítette a dolgot, pártja masszív veszteségeket szenvedett el. De "kormányalakítási felhatalmazást kaptak a polgároktól, és nincs olyan kabinet, amelyet ellenük bárki tető alá hozhatna" – mondja Merkel, és a fájó kudarcot el is felejtik a CDU központjában, hangosan tapsolnak.

Tipikus Merkel: józan és világos

– mondja elismerően a Zöldek egy aktivistája, aki az 1968-as diákmozgalomból kinőtt „taz, die tageszeitung” kávézójában nézte az eredményeket. Merkelnek kell is a gyors és taktikus előrelépés. A pártjában néhányan az adatok ismeretében már mutogattak is a kancellár felé. Az ő hibája, a menekültválságban elszámolta magát, nem hallgatott az utca emberének hangjára – hallani hamar. Így nyilatkozik a CSU egyik minisztere is. De hamar az arcára fagy a mosoly. Megérkeznek ugyanis a bajorországi adatok.

AFP / Tobias Schwarz

A legnagyobb vesztes? A CSU!

A CSU szabadzuhanásban van. Bajorország félhivatalos állampártja 49,3 százalékról esett 37 közelébe. És mivel a CDU/CSU bő nyolc százalékos veszteségébe beleszámít Bajorország, Merkel jelezheti Horst Seehofer müncheni szabadcsapata felé: a visszaesésünket ti gyorsítottátok fel! A CSU ráadásul más stratégiát választott a kampányban, és az AfD témáit felkarolva igyekezett a menekültválságot meglovagolni. A CDU ignorálta az AfD-t, és most mondhatja, hogy ez a taktika kevesebb veszteséget eredményezett.

A CSU ezen körülmények között nehezen tudja majd blokkolni Angela Merkel koalíciós döntését. A CDU-ban pedig nem nagyon van olyan politikus, aki egyhamar ki tudná használni, hogy a kancellár meggyengült. Valószínűleg a jövőben mondják majd, hogy Merkel karrierjének vége ezen a napon kezdődött. De ez nem lesz gyors folyamat.

Vasárnap este úgy tűnik, hogy a Jamaica-koalíció nagyon nehéz lesz az SPD revolverpolitikája miatt, de van egy ok, ami mégis valószínűvé teszi. A német demokratikus pártokat egy faktor tolja majd előre: az AfD. A populista párt berobbanása a német parlamentbe sok mindent felülír. Mindenki számára egyértelmű, hogy ha megmakacsolják magukat, és nem alakítanak kormányt, akkor abból csak a demokrácia ellenségének tartott AfD profitál majd. A német választók 85 százaléka a hagyományos pártokat választotta.

Ez a perspektíva segít abban, hogy a demokraták józanak maradjanak, és kormányozzanak. Ha a Jamaica végül meghiúsulna, akkor még az SPD is meggondolhatja magát. A választók felhatalmazása felelősség is, vallják Berlinben.

Az AfD nagy estéje és bizonytalan jövője

Vasárnap este egyetlen párt lehetett felhőtlenül boldog. Boldogabb a szabad demokratáknál is, akik visszatértek a parlamentbe. Ez pedig az AfD. Eddigi történetük csúcspontjára értek, és már most üzenik, hogy vadászni fognak Angela Merkelre. Így, szó szerint. Közel 90 képviselőjük vonul be a Bundestagba. Meg fogják változtatni a politikai kultúrát, folyamatos provokációkkal hívják majd fel magukra a figyelmet, és várnak a többiek hibájára.

Azt is kedvezőnek tartják, ahogy a hvg.hu munkatársa egy háttérbeszélgetésen hallhatta, hogy Jamaica-koalíció jöhet. A választások előtt úgy kalkuláltak, ha a szocdemek vonulnak ellenzékbe, ők az Európa- és menekültpolitikai kérdésekben úgyis a kormánnyal szavaznak, így az AfD hihetően adhatja majd el magát egyetlen valódi ellenfélnek. Míg egy nagykoalíció esetén a jobbra húzódó liberálisokkal meggyűlne a bajuk. Ebből a szempontból is teljesülni látszanak álmaik.

Ám akármennyire diadalittasak az AfD politikusai, kényelmetlen idők elé néznek. Ahogy a párt holdudvarában figyelmeztetnek: közel száz politikai újonc ül majd a parlamentben. Vajon mindenkit sikerült megfelelően lecsekkolnia a pártnak? Mikor borulnak ki a csontvázak, mikor derülnek ki a vállalhatatlan nézetek? Az AfD egy állandóan veszekedő párt, ezt minden elfogultág nélkül elmondható. A voksolás előtt beszólt a listavezető párosnak a párt elnöke, vasárnap este pedig a kettős visszalőtt a nyilvánosság előtt. A német állami tévében azonnal felvetették, hogy a frakció megalakulása előtt szakadhat. Ez már valószínűleg elfogult nézet.

AFP / dpa / Bernd Von Jutrczenka

Az AfD keleten nagyon erős, itt 22 százalékkal második helyen végeztek, az egykori NDK területén élő férfiaknál 27 százalékon állnak. A pártnak ezen szárnya különösen szélsőséges, míg a nyugatiak inkább az euró ellen, ultraliberális gazdaságpolitikáért csatlakoztak egyszer az AfD-hez. Ezt kéne összetartania egy klikkesedő vezetésnek, miközben a többi párt és a sajtó részéről növekedni fog rajtuk a nyomás.

Orbán Viktorral senki sem akar harcolni?

És akkor térjünk át a nekünk igazán fontos kérdésre: mit jelent ez Orbán Viktor számára?

Az erőtől duzzadó AfD-t látva tovább beszélhet a lázadás évéről. Bár a prófécia tévedett Hollandiában és Franciaországban, és hát Németországban is 13 százalékot kell eladni forradalomként, a berlini politikában tényleg cezúra az AfD parlamenti jelenléte. Ahogy a populisták holdudvarából halljuk, a párt prominensei semmit sem szeretnének jobban, mint Orbánnal együttműködni. A tanácsadók azonban hűtik őket: amíg a Fideszt megtűrik a Néppártban, addig nem mernek majd Budapestről semmi olyat tenni, ami Merkelt provokálná.

Az AfD-vel való együttműködés a vörös posztó Merkelnek

– mondják a párt holdudvarában.

Orbán számára viszont nehézséget jelent, hogy bajor barátai jelentősen meggyengültek, miközben a liberálisok és a Zöldek legalább olyan szigorúak lehetnek Magyarországgal, mint amilyen az SPD volt. A külügyminisztérium márpedig az egyik kis párt tulajdona lesz (nagykoalíció esetében a szocdemeké).

Schulz a kampányban sokszor elmondta, hogy Merkel altatótablettával veszélyezteti a német demokráciát. Egy biztos: most izgalmas idők jönnek.