A mostani helyzet semmi ahhoz képest, amilyen sötét jövő vár a magyar nyugdíjasokra

HVG360

10 perc

2020.05.18. 05:00

2020.05.18. 07:05

Míg az egy főre jutó magyar GDP az uniós átlag több mint kétharmada, az egy öregségi nyugdíjasra jutó ellátás csak a fele. A demográfiai trendeket is figyelembe véve pár évtizeden belül katasztrófa közeleg, ezért lenne életbevágóan fontos például az öngondoskodás, de állami segítség nélkül ez sem megy. Pedig jó példákért nem is kell túl messzire menni, a lengyelektől és a szlovákoktól is lenne mit tanulni.

A magán-nyugdíjpénztári vagyon államosításával párhuzamosan az lett volna az észszerű változás, ha az öngondoskodást, közte mindenekelőtt a nyugdíjcélú megtakarításokat a korábbiaknál erőteljesebben ösztönzi a gazdaságpolitika. A nyugdíjcélú felhalmozást egyedüliként fő tevékenységként végző nyugdíjpénztárak esetében azonban kedvezőtlenül változtak a kondíciók a 2010-es évek során.

  • A munkáltatói hozzájárulás adóterhelése több éven keresztül és összességében jelentősen nőtt. Ennek hatására a munkáltatók által fizetett tagdíj-hozzájárulás összege 2019-ben már csak 31 milliárd forint volt, 29 milliárddal kevesebb, mint a csúcspontot jelentő 2008. évi érték.
  • Az adójóváírás mértéke – azaz a befizetések után az szja terhére érvényesíthető arány – 30%-ról 20%-ra csökkent 2011-ben, nemcsak a nyugdíjpénztárakra, hanem a nyugdíj-előtakarékossági számlákra vonatkozóan is.
  • Az adójóváírás kötelezően a pénztári szektorban marad, azt már nem kapja meg a pénztártag. Többféle pénztártípusi tagság esetén az adójóváírást nem lehet megosztani a pénztártípusok között.
  • Az adójóváírás maximális összege alig nőtt a 2010-es években, és így a nyugdíjvagyon felhalmozási lehetősége lényegesen elmaradt a keresetek növekedési ütemétől.

A munkáltatói hozzájárulás adóterhelése több éven keresztül és összességében jelentősen nőtt. Ennek hatására a munkáltatók által fizetett tagdíj-hozzájárulás összege 2019-ben már csak 31 milliárd forint volt, 29 milliárddal kevesebb, mint a csúcspontot jelentő 2008. évi érték.)

A kevésbé ösztönzővé vált támogatási rendszer, továbbá a magán-nyugdíjpénztári ág kvázi felszámolása okozta bizalomvesztés a hosszú távú befektetéseket illetően egyaránt hozzájárulhatott ahhoz, hogy a legfontosabb nyugdíjcélú megtakarítási konstrukcióban, az önkéntes nyugdíjpénztárakban a tagok száma 2019 végén 14%-kal kevesebb volt a 9 évvel korábbinál. Az 1,1 milliónyi tag a foglalkoztatottak nem egész negyedét jelenti, ráadásul a tagok közül is csak minden másodikat tartottak nyilván befizetőként 2018-ban.

Ezen tények ismeretében nem meglepőek a borús képet festő Eurostat-statisztikák, amelyek szerint a magyarok nyugdíjpénztári megtakarításai nemcsak a fejlett európai országokéitól maradnak el jelentősen, hanem a hozzánk hasonló fejlettségű országokéitól is.

Ugyanilyen tendencia figyelhető meg, ha a megtakarításokat a bruttó hazai termék, azaz a GDP arányában vizsgáljuk.