Egyre nagyobbak a társadalmi feszültségek Amerika-szerte és Nyugat-Európa több pontján is, az elmúlt hetekben már nemcsak a járvány miatt feszült a helyzet, hanem ismét előkerült az intézményes rasszizmus kérdése is. Egyszerű erre kapásból rávágni: nem véletlen, hiszen a járvány különösen rosszul érintette a feketéket és más etnikai kisebbségeket. De érdemes ezen a ponton egy pillanatra megállni és feltenni a kérdést:
miért is vannak annyi helyen sokkal rosszabb anyagi helyzetben a kisebbségek még most is, amikor az állam már rég nem rasszista?
Miért vesszük evidenciának, hogy ha egy gazdasági válság kitör, azt az amúgy is szegényebb kisebbségek szenvedik meg sokkal inkább?
A koronavírus-járvány újabb bizonyítékkal szolgál arra, hogy a válságok aránytalanul súlyosan érintik a kisebbségeket, illetve a társadalom perifériáján élő, egyébként is sérülékeny csoportokat, a hajléktalanokat és a menekülteket.
Nagyon nehéz kérdésekről van szó, szociológusok és szociálpolitikával foglalkozók teljes életműveket szentelnek arra, hogy megtalálják a választ. De sok közgazdász is van, aki a maga tudományága felől próbál magyarázatot és megoldást találni.
Kezdésképp érdemes feltenni a kérdést: valóban igaz-e, hogy a kisebbségek rosszabb anyagi helyzetben vannak, és hogy a válságok őket keményebben ütik meg? Az első kérdésre egyértelmű igen a válasz, a második kérdésnél sokkal bonyolultabb a helyzet.