Negyven évvel ezelőtt a moszkvai olimpia egyik napján erősen megcsappant a nézőszám. A sporteseményekre kötelezően elengedett dolgozók jelentős része szurkolás helyett temetni ment. Az ország páratlanul népszerű, csak Vlagyimir Szemjonovicsként emlegetett költőjétől, dalszerzőjétől, énekesétől, színészétől, a Szovjetunió egyik legmarkánsabb alkotójától búcsúzott. Ha elképzeljük Latinovits Zoltánt, Cseh Tamást és Bereményi Gézát egy személyben, akkor talán fogalmat alkothatunk arról, ki volt ő Oroszországnak.
Az olimpiára akkreditált olasz és osztrák tévések felvételei Viszockij temetéséről (itt pedig egy másik dokumentumértékű összeállítás):
Százezres tömeg kísérte a Taganka Színháztól a vagankovói temetőbe, át a városon a 42 évnyi, sűrű és önpusztító élete végére ért Viszockijt, akiről mindenki tudta, mennyire elítéli az év elején kezdődött afganisztáni agressziót. Megpróbálták szervezési és karhatalmi eszközökkel mérsékelni a temetés hatóerejét, de a tömeg ezt nem hagyta, erőszakosabb fellépésre pedig az olimpia idején, a nagyvilág szeme előtt nem vállalkozhattak. Sírhelye azóta is kultuszhely. 1980. július 25-én bekövetkezett halálának körülményeit azóta is vitatják (a nyitóképen: Vlagyimir Viszockij, a tagankai Hamlet - Valerij Plotnyikov felvétele Film Színház Muzsika 1972. július 8-i számában / Arcanum).
Az 1938-ban Moszkvában született, apai részről zsidó, anyai részről orosz származású gyermek kétéves korától lelkesen szavalt a családnak, haját hátra vetve játszotta apró kölyökként a bohém poétát, hároméves korában verset rögtönzött.
A Szovjetunióban dívó tömeges társbérletben kezdődött az élete, melyről a Ballada a gyerekkorról című híres dalában így emlékezett meg:
Szerény volt életünk - sebaj!
Nem állt a gangon ütközet,
De harmincnyolc szobára, jaj,
Kevéske volt az egy klozet.
Vacogtatott a hideg éj,
Kihűlt az ágyikó hamar,
Megéltem itt, be sokat ér
Az egykopejka: felkavar.
(Marosi Lajos fordítása - Itt hallható a dal a szerző előadásában, és szövege olvasható is magyarul, oroszul).
Tömegsírok című dalának "klipjét" a budapesti Hősök terén forgatták, 1964-ben:
