Most mindenki megtudhatja, miért hallgatott XII. Pius pápa a holokausztról
7 perc
2020.04.29. 09:00
Óvatos és diplomatikus volt, egyebek között németbarátsága gátolta meg abban, hogy szót emeljen a holokauszt miatt. XII. Pius máig vitatott megítélését tovább árnyalhatja, hogy kutathatók lettek a vatikáni titkos archívumban az ő uralkodása idején keletkezett dokumentumok.
Kevés az olyan történelmi személyiség, akinek úgy megváltozott egy fiktív, szépirodalmi mű hatására a megítélése, mint XII. Pius pápáé, aki 1939–1958 között ült Szent Péter trónján. Halálakor, 1958-ban a legnagyobb tisztelettel emlékeztek meg róla, a béke apostolának, s mint a Szent Malakiás XII. századi jövendölése szerinti 262. pápát, Pastor Angelicusnak, Angyali pásztornak nevezték, számos zsidó személyiség is úgy méltatta, mint aki a második világháború idején sokak megmentője volt.
Ezt a képet alapjaiban felkavarta Rolf Hochhuth 1963-ban megjelent drámája, A helytartó, amely nácibarátként ábrázolta a pápát, s felelőssé tette a holokausztért is.
Azóta számtalan mű jelent meg XII. Piusról pró és kontra. Egyfelől Hitler barátjaként aposztrofálták, másfelől hangsúlyozták, hogy mindent megtett, amit megtehetett a második világháború elkerüléséért és a zsidók megmentéséért. Számos történész, például a Hitler pápája című könyv brit szerzője, John Cornwell szerint a korszak levéltári gyűjteményeinek Berlintől Londonig, Párizstól Washingtonig történő feldolgozása után már meg lehet rajzolni a korszak pápaságának e fejezetét.
XII. Piusz pápa és a holokauszt
A két éve, április 19-én megválasztott XVI. Benedek Izraelbe akkreditált nunciusa kis híján bojkottálta az idei holokauszt emléknapot. Az ok: a jeruzsálemi Jad Vasem intézet szerint a vészkorszak pápája, XII. Piusz nem tett meg mindent a zsidók megmentése érdekében.
XII. Pius tevékenységének védelmében négy jezsuitából álló kutatócsoport a vatikáni államtitkárság levéltárának forrásait feldolgozva húsz év alatt 12 kötetet adott ki, ám ebben nem szerepeltek a Vatikáni Titkos Levéltár erre az időszakra vonatkozó iratai, s a végső szót csak ezek kutathatóvá tétele után lehet kimondani (lásd Szem előtt című írásunkat lentebb).