Az ötödik hónapot kezdem Itáliában, és rájöttem néhány dologra. Például, hogy a köd, amely Perugiától Terniig és Todiig beterítette október-novemberben a völgyeket, és néha délután sem oszlott fel, a január-februári koratavaszban visszatér. Amikor reggel kinyitom a spalettát, néha épp az ablakpárkányig ér a ködtenger, szinte rá lehetne lépni, olyan merevnek tűnik a felszíne, vagy meg lehetne állítani rajta a kávéscsészét.
Aztán lassan megbillen, borzongás fut rajta végig, és lassan elkezd mozogni, mint egy szendergéséből felébresztett titán. Hullámok emelkednek ki belőle, lassan nekicsapódnak a szemközti hegyoldalnak és felkúsznak a szurdokokban, az olajfákkal beültetett lankákon, a szőlősorok és a ciprusok fekete oszlopai között, mintha a titán csápjaival lassan körbetapogatná a világot, hogy eldöntse, mit is akar kezdeni vele.
Az én hetem: Péterfy Gergely kilépett Magyarországról és megszűnt körülötte a gyűlölet
Sorozatunkhoz öt írót kértünk fel: írjanak arról, miként élték meg az elmúlt hetet. Egy megkötésünk volt csupán: adunk öt kulcsszót, ezeknek valahol fel kell bukkanniuk ebben a szubjektív visszatekintésben. Ezen a héten Péterfy Gergelynek a következő szavakból kellett ihletet merítenie: összefogás, lejtmenet, készletezés, szemezgetés, kinyilatkoztatás.
Koronavírus-járvány
Fellélegezhet kicsit a világ, a Covid-19 ugyan nem tűnt el, de nem keseríti meg a mindennapokat. Ám visszatér-e? És mi van a betegség utóhatásaival? Cikksorozatunkban megtalál mindent, ami a koronavírus-járványról tudnia kell.
