A szőlőbűvész csodakertje – 100 éve halt meg Mathiász János
10 perc
2021.12.03. 15:00
Arany János azt mondta róla, hogy ő a szőlészet Petőfije, Ady Endre pedig azt írta a szőlőskertjéről, hogy „ez a kert a csodák kertje”. A száz évvel ezelőtt, 1921. december 3-án elhunyt Mathiász Jánost a legnagyobb szőlészek, borászok között tartják nyilván világszerte. Úgy emlékeznek rá, mint aki a filoxéra pusztítása után föltámasztotta a magyar szőlészetet. Az már kiesett az emlékezetből, hogy bizony a filoxéra elterjesztésében is kitüntetett szerepe volt.
Egy nagyon pici felvidéki faluban Ádámföldén született Eperjes közelében 1838. február 22-én. Ősei alighanem tótok voltak. Édesapja uradalmi tiszt. Eperjesen járta az alsóbb, Kassán, a papnöveldében és a jogi akadémián a felsőbb iskoláit. Huszonkét éves korában megszakította tanulmányait, és beállt Abaúj vármegyéhez írnoknak. Pár évig írnokoskodott, azután a főispán titkára lett és maradt 1880-ig, amíg át nem költözött Zemplénbe.
Eperjes és Kassa a borkereskedelem fontos központjai voltak. A város tekintélyes családjai javarészt a borkereskedelemből, mindenekelőtt a tokaji borok forgalmazásából, kiváltképp lengyelországi eladásából gazdagodtak meg.
Kassán a bor fontos közügy volt. A hivatali munkájában sok örömet nem lelő főispáni titkárt egy hobby szőlész, Munkátsy József műépítész fertőzte meg a szőlészettel.1866-ban vett két hold szőlőt a Kassa melletti Rozália-hegyen, és az újratelepített szőlőben pár év alatt egyedülálló, 1600 szőlőfajtából álló gyűjteményt épített fel.
A szakma 1871-ben hallott először Mathiászról. Ekkor jelent meg első cikke a Borászati Füzetek 1871/2. számában, melyet a szerkesztő így vezetett föl: „Évek óta állok Mathiász János úrral levelezési érintkezésben, de sejtelmem sem volt arról: hogy ezen fiatal erőben a magyar oenologia /borászat – R.S./ egyik kis Krőzusával érintkezem.”
„Hálás köszönettel tartozunk azon buzgó férfiaknak, kik mint a jelenkori haladás vezérei ez uton jobb létünk megalapítása s hazánk felvirágzása érdekében egész erejükből oda működnek: miszerint a gyorsabban haladó nyugoti nemzeteket utólérve, velük e téren a versenyt kiállani képesek lehessünk” - ezt írja a „kis Krőzus”, tájékoztatván az olvasót: „mintegy négy éve már, hogy a szőlőfajok gyűjtésével a legnagyobb szenvedélylyel foglalkozom”. Szenvedélye hozadékát az olvasó elé tárván rengeteg szőlőfajt mutat be a legkorábban érőktől a legkésőbb érőkig.
Írásának célja természetesen az volt, hogy a portékájára felhívja a figyelmet: „Az általam eddig gyűjtött, legkitűnőbb bel- s külföldi régibb s ujabbi összes szőlőfajok név- és árjegyzékét mindazon szőlőmívelő uraknak, kik engemet az iránt bérmentes levelekben fognak megkeresni — szívesen küldendem meg.”
Következő cikkében bemutatja részletesen az általa alkalmazott termesztési technikát is.