Okszana Zabuzsko: Nincsenek a világon bűnösök? Orosz irodalmat olvasni a bucsai mészárlás után
„Miért – kérdezi tőlem német barátnőm, miközben döbbenten nézi a bucsai mészárlásról készült felvételeket. – Miért csinálják ezt?”
Okszana Sztefanyivna Zabuzsko ukrán írónő, költőnő, irodalomkritikus. 2019-ben Sevcsenko Nemzeti Díjjal tüntették ki. A Kijevi Egyetem filozófia szakán végzett 1987-ben. 1992 és 1994 között az Egyesült Államokban élt, a Pennsylvania Állami Egyetemen, a Harvard Egyetemen és a Pittsburghi Egyetemen is tanított egy rövid ideig. Az Ukrán Tudományos Akadémia Filozófiai Intézetének munkatársa.
Magyarul 1999-ben jelent meg legismertebb, Terepvizsgálatok az ukránok szexuális életéről című feminista regénye, amelyet összesen 16 nyelvre fordítottak le. Idén, két héttel azután, hogy elmenekült Ukrajnából, a nemzetközi nőnapon felszólalt az Európai Parlament plenáris ülésén. Ezen a felvételen teljes beszéde megnézhető.
Mint ahogy parányi magban hatalmas fa rejtőzik, sok polcnyi könyv bújik meg a kérdés mélyén. Azok a könyvek, amelyek gyökeresen átírják Európa történetét, hamarosan elárasztják a könyvesboltokat. Nélkülük aligha érthetjük meg, hogyan téveszthette el ennyire a kulturális irányt a Nyugat, amikor az utóbbi több mint húsz évben csökönyösen nem vett tudomást az új oroszországi totalitarizmus kibontakozásáról és megerősödéséről, pedig az állatorvosi lovát láthatta, és ugyanazokat a magatartásmintákat vette elő, amelyek felbátorították Hitlert az 1930-as években.
Még Bucsa után is megjelenik a Facebook-oldalamon John Mearsheimer arról szóló cikkének hirdetése, hogy „miért a Nyugat felelős elsősorban az ukrán válságért” (The Economist, 2022. március 19.), kiegészítve naprakész iránymutatással arról, hogyan kell megbékéltetni az új Führert. Azzal együtt, hogy ki nem állhatom Mearsheimert, mert a messzi Chicagóból azt tanítja a világnak, hogy engem és negyvenmillió másik ukránt miért kell kiszolgáltatni egy sorozatgyilkosnak, és végtelenül szeretem hibátlan ízlésű és kifinomult lelkű német barátnőmet, be kell látnom, egy srófra jár az agyuk, mint akik egy kultúrán nevelkedtek, egyazon előnyöket élveznek, egyazon vakfoltokkal bírnak.
A barátnőm az anyjától tudja, hogy a Vörös Hadsereg milyen kegyetlenkedéseket vitt végbe Berlinben 1945-ben. Tud a civilek megfontolt lelövéséről, a vonatszám hazaküldött lopott szőnyegekről, karórákról; tud a nők gyerekeik előtti megerőszakolásáról, a kamaszlányok szétszakított nemiszervéről – ugyanazokról, amelyek valamiféle hátborzongató másolás-beillesztés révén újra megtörténtek, ahogy Kijev mellett az orosz megszállás alól felszabadult kisvárosokban megbizonyosodhattunk róluk. Csakhogy az én német barátnőmet a többi némettel együtt furdalja a lelkiismeret Oroszország miatt, és keresi az okait annak, hogy az oroszok miért tették, amit tettek Európában 1945-ben.
Tetjana Sztarosztenko harkivi író, egyetemi oktató: Kié a felelősség?
Harkivból Luhanszkba menekült a családjához Tetjana Sztarosztenko harkivi író, egyetemi oktató. Háborús élményeiről szóló írását angolból fordítva közöljük.