„Történelmi aszály“ van? Ha a VIII. században nem lett volna, talán a honfoglalás is elmarad
Népvándorlás, forradalom, boszorkányégetés, klímamenekültek, arab tavasz – csak néhány példa arra, mi mindenhez járult hozzá évezredeken át a szárazság.
Megindul a migráció, ha elfogy az élelem a szárazság miatt. Nem volt ez másképp akkor sem, amikor a honfoglaló magyarok a Kárpát-medencébe érkeztek. Az éghajlatváltozás történelmi hatásának egyik klasszikus példája a IV. század végétől a VIII. század derekáig tartó száraz korszak, amikor Belső- és Közép-Ázsiában mintegy egyharmaddal csökkent a csapadék mennyisége.
Lehetetlenné vált az állattenyésztés a sztyeppeken, ez indította útjára a népvándorlást, amelynek egyik utolsó hullámával a magyarok új hazára leltek a Duna és a Tisza mentén. Fontos különbség, hogy az akkori szárazság nem a maihoz hasonló felmelegedés következménye volt, hanem hűvös időjárással járt együtt.
Nagyjából ugyanabban az időben, a VII-VIII. században rekordszárazság uralkodott a Földközi-tenger környékén is. Ahogyan Rácz Lajos környezettörténész egy 2020-as tanulmányából is megtudható, ez volt az egyik oka az iszlám 622-es megjelenésének és robbanásszerű terjedésének. „Az ellátási válság szokványos, ha nem is megoldásának, de enyhítésének számított, hogy a beduinok kalandozó-fosztogató hadjáratokat indítottak a környező civilizált területek rovására.“ A válságos helyzetben hitszónokok is felbukkantak, és egyiküknek, Mohamednek sikerült annyi követőt toboroznia, hogy csapatai megszerezték az ellenőrzést az akkori Szíria és Mezopotámia felett.