Az orosz nyugatellenesség oka a mindenkori elit érdekeiből és nem a néplélekből fakad

8 perc

2022.09.10. 14:00

Az orosz népnek az elmúlt száz év alatt bőségesen volt ideje megtanulni, hogy a jól felfogott érdekében mindig érdemes, legalább a külsőségek szintjén úgy tekintenie a világra, ahogyan azt az épp kormánykeréknél lévő társaság elvárja tőle.

Hosszú történelme során az oroszoknak alig volt valami kapcsolatuk a Nyugattal (ez itt a földrajzi értelemben vett Nyugat-Európát jelenti, plusz a XIX. századtól idetartozik az USA is), számukra a Nyugat évszázadokig valójában a közép, illetve a kelet-közép-európai országokat jelentette és az ezekkel való kapcsolatukat a velük (Német Lovagrend, lengyelek, litvánok, svédek, poroszok) vívott véres háborúk határozták meg.

A szó szoros értelmében vett nyugatellenesség az orosz politikumban és a hatalmat kiszolgáló hivatalnoki, értelmiségi körben a XIX. században bukkant fel számottevően és leginkább a napóleoni háborúk következményeként tekinthetünk e jelenségre. A Francia Császárság utolsó éveiben, a katasztrofális oroszországi hadjárata után Napóleon ugyanis defenzívába szorult az előrenyomuló koalíciós csapatokkal szemben, melyek között ott menetelt az orosz haderő színe virága is. Ebben az ármádiában szolgált egy sor fiatal, kalandvágyó, művelt és a világra igen nyitott tiszt is, akik számára igen meghatározó élmény volt látni a kora XIX. század Nyugat-Európáját.

És hát elég sokat is láthattak belőle, hiszen az orosz csapatok 1814-ben egészen Párizsig eljutottak. A kor divatos felforgató eszméjének tekintett liberalizmus azonban nem csak rájuk volt hatással, hanem a császárukra, I. Sándor cárra is, akinek az uralkodására az abszolutista önkény és az önkormányzatisággal való kísérletezés egyaránt jellemző volt. Jól megvilágítja a sándori Oroszország sajátos kettősségét az az állapot, hogy egyszerre volt jelen a cár legszűkebb tanácsadói gárdájában az orosz liberalizmus atyjának tekinthető Mihail Szperanszkij és a katonatelepek intézményét bevezető, brutalitásáról hírhedt Alekszej Arakcsejev is.

Malinák Zsolt: Az orosz néplélek esszenciája - sérült birodalmi önkép és világméretű vízió, 1. rész

Időszerű a beszélgetés arról, hogy mi újság az orosz mentalitással. A rövid válasz: semmi újdonság, de ennél bővebb értekezésre is érdemes az ügy.