Az EU-ban túl gyakran használják másra a letartóztatást, mint amire való

Ötből egy ember az európai börtönökben 2021 elején letartóztatásban volt, ami azt jelenti, hogy a tárgyalásukra, vagy a fellebbezésük elbírálására vártak. Minden 100 börtönlakóból 22-t az Európai Unióban az előtt fosztottak meg a szabadságától, hogy ítélet született volna ellenük.

A döntés, hogy valakit fogságban tartsanak, ideiglenes ugyan, de visszavonhatatlan következményei lehetnek. A rablással vádolt Danijoy Pontes 2021. szeptember 15-én meghalt egy lisszaboni börtönben, miközben két fellebbezés elbírálására várt. Egyet a vádló Közrendvédelmi Minisztériumnak, egyet pedig a védelemnek kellett volna feldolgoznia. A büntetlen előéletű vádlott mindkét fellebbezésben azt kérte, csökkentsék büntetését öt évre, és hogy azt otthonában tölthesse le.

Az, hogy valaki börtönben volt, még jóval a szabadon bocsátásuk után is érezhető. “Ha megvádolnak valakit, lényegesen tovább az emlékezetében marad, mint az, hogy felmentik. Ezért a kezdetekben ez sok nehézséget okozott abban, hogy párt vagy munkát találjak” - mondja Schönstein Sándor, akit a magyar ügyészség azzal vádolt meg, hogy megölte az édesanyját. Elítélése után a férfi majdnem két évet töltött letartóztatásban, arra várva, hogy fellebbezését tárgyalják. Végül felmentették. Évekkel később a hatóságok megtalálták a valódi elkövetőt.