Az EU-ban túl gyakran használják másra a letartóztatást, mint amire való
Az európai uniós országok börtöneiben ötből egy ember letartóztatásban van, tehát nem elítélt. Hiába ismertek a börtön gazdasági, szociális, egyénre gyakorolt hatásai, ezt az ideiglenes - ám esetenként évekig húzódó - eszközt mégis gyakran alkalmazzák az európai bíróságok olyan emberekkel szemben, akikkel szemben felesleges, illetve olyanokkal szemben is, akik akár ártatlanok is lehetnek.
Ötből egy ember az európai börtönökben 2021 elején letartóztatásban volt, ami azt jelenti, hogy a tárgyalásukra, vagy a fellebbezésük elbírálására vártak. Minden 100 börtönlakóból 22-t az Európai Unióban az előtt fosztottak meg a szabadságától, hogy ítélet született volna ellenük.
A döntés, hogy valakit fogságban tartsanak, ideiglenes ugyan, de visszavonhatatlan következményei lehetnek. A rablással vádolt Danijoy Pontes 2021. szeptember 15-én meghalt egy lisszaboni börtönben, miközben két fellebbezés elbírálására várt. Egyet a vádló Közrendvédelmi Minisztériumnak, egyet pedig a védelemnek kellett volna feldolgoznia. A büntetlen előéletű vádlott mindkét fellebbezésben azt kérte, csökkentsék büntetését öt évre, és hogy azt otthonában tölthesse le.
Az, hogy valaki börtönben volt, még jóval a szabadon bocsátásuk után is érezhető. “Ha megvádolnak valakit, lényegesen tovább az emlékezetében marad, mint az, hogy felmentik. Ezért a kezdetekben ez sok nehézséget okozott abban, hogy párt vagy munkát találjak” - mondja Schönstein Sándor, akit a magyar ügyészség azzal vádolt meg, hogy megölte az édesanyját. Elítélése után a férfi majdnem két évet töltött letartóztatásban, arra várva, hogy fellebbezését tárgyalják. Végül felmentették. Évekkel később a hatóságok megtalálták a valódi elkövetőt.