Tóta W.: A gyíkkirálynő és a dinnyepásztor

A régi viccben még a kommunista főmufti kérdezte a drávaiványi dinnyepásztort, hogy van. – Jól – feleli a polgár, majd a noszogatásra kifejti bővebben: nem jól.

Ma az odalátogató köztársasági elnökasszony érdeklődésére nemcsak ők, hanem a gyulaputtonyi lelkipásztor és a máriatöki iskolaigazgató is egy emberként azt válaszolja, hogy megsokszorozzák erőfeszítéseiket, akármilyen nehézségeket is hozott az év, a véletlenül kirobbantódott háború, meg a napszél, ami a nyakunkra hozta az inflációt.

Talán érdemes lett volna megvárni, amíg elmondják ők is bővebben.

Az egyébként mindig bájos jelenet, amikor a diktatúra képviselője elmegy találkozni a lakossággal. Valahogy sose pattan elé olyan iskolaigazgató, aki úgy igazán keresetlenül körbevezetné a valóságban az illetékes elvtársat, és mint hallottuk, a dinnyész is a szebb jövőre koncentrál, nem siránkozik az árakon, pláne nem keres felelőst, nem jön a zlotyi árfolyamával meg egyéb kínos összehasonlításokkal. Majd még keményebben dolgozom – ennyi a mondandója, mint Bandinak az Állatfarmban. Igen jámbor fajta. Ebből csont nélkül kijön, hogy össze kell kapaszkodni, népnek a kormányával, és akkor úrrá leszünk ezeken az átmeneti nehézségeken. Széthúzni, azt semmiképpen se, mert abból lesz minden baj, mint például a demokrácia meg a szabad sajtó.

Tóta W.: Agyhalottak napja

Ahhoz, hogy a magyar kormánymédiának még bármi hitelt adjon valaki, és ne szakítson vele, szükséges, hogy korlátolt legyen. Aki nem hülye, az átlát rajtuk.