Tóta W.: Oroszország, a kitalált középkor

Ma épp békegalambnak öltözik az oroszrajongás, de kényelmetlenül feszeng a szűk jelmezben. Kiáltaná szíve szerint teli torokból, hogy Hajrá oroszok!, ám ott a zsebében a napiparancs, hogy ezt most békeharcnak kell álcázni. Jellegzetes, ahogy a saját ostobaságukhoz igazítják a hadműveletet;

el sem tudják képzelni, hogy átlagos intelligenciájú polgároknak mennyire átlátszó, mire megy ki a békekövetelés,

ha valahogy mindig Ukrajnán és a Nyugaton csattan az ostor. Zárt ökoszisztéma ez: hülyéktől hülyéknek.

De nem a semmiből jött. Látszólag igen: Oroszország és a Szovjetunió évszázados ellensége a magyar nemzetnek, a jobboldal még a pragmatikus együttműködést is árulásként kezelte Jelcin és a korai, nyugatos orientációval gyanúsítható Putyin idején. Készen volt viszont egy másik mitológia, egy szintén idiótáknak felépített narratíva egy letűnt, ám visszahozható jobb világról, ahol nincsenek liberálisok, mindenki féli az Istent, és földi helytartóját, Orbán Viktort.

Ezt húzták rá Oroszországra, és látták, hogy jól áll neki. A jobber, aki tíz éve még a középkorba vágyott, ma Oroszországban látja a régi szép időket, a rendet, a hagyományt, a fehértemplomos falusi idillt. És mint általában, most is téved.

Tóta W.: Helló, Leó!

Nem járható út elfogadni Oroszország „biztonsági igényeit", mert azok kielégíthetetlenek. Bár Orbán Viktor együttérez a ruszki mészárossal, jól megértik egymást, de nekünk és az európai népeknek nem kell együttérezni velük. Csak küldeni a tankokat, hogy mielőbb vége legyen. Vélemény.