Kivel van az erő?

A szavazás lebonyolítása zűrzavaros volt, végül sokan nem is tudták leadni a voksukat, mert hiába várakoztak órákig, nem kerültek sorra. Máshol nem érkeztek meg a választási tisztviselők számára az asztalok és székek, vagy a szavazófülkék hiányoztak, csorbítva a voksolás titkosságát. Több helyről megfélemlítést és erőszakot jelentettek, ki kellett hívni a biztonsági erőket.

De a szabálytalanságok és zavarkeltés ellenére a mostani nigériai elnökválasztás nyugodtabban zajlott, mint a korábbiak, holott az afrikai ország történelmében ez a legszorosabb küzdelem. A hadsereg uralmát lezáró polgári kormányzás 1999-es visszatérése óta egymást váltó két nagy hagyományos párt most komoly kihívással került szembe a politikai eliten kívülről érkezett Peter Obi személyében.

A Nagy-Britanniától 1960-ban kivívott függetlenséget akkor nagy reményekkel és tűzijátékkal ünnepelték, de a nigériaiak álmait először a véres biafrai polgárháború, az évtizedeken át tartó katonai diktatúra és az utóbbi évtized megannyi kudarca többször is szétzúzta.

Egy felmérés szerint a megkérdezettek 89 százaléka véli úgy, hogy rossz irányban halad a 220 milliós lakosával Afrika legnépesebb országa, egyben a legnagyobb gazdasága és kőolajtermelője. Holott a kontinens óriásának a lehetőségei szinte korlátlanok lennének. A szénhidrogénkincs mellett hatalmasak a fém- és egyéb ásványtartalékok, és jelentős a mezőgazdasági potenciál is a bőséges termőterületek és vízforrások révén.

Lesz még nyolcmilliárdnál is több a Föld lakossága, de onnan már lefelé megy a görbe

Különféle demográfiai modellek léteznek, de egyben megegyeznek: azt állítják, hogy még a napjainkban megszülető gyermekek életében stagnálni fog, majd csökkenésnek indul a Föld lakosságszáma.

Nem is beszélve a humán tőkéről, a virágzó csúcstechnológiai szektorról, számos egyéni sikerről. A Bloomberg összesítése alapján például 18,7 milliárd dolláros vagyonával a világ leggazdagabb fekete bőrű üzletembere a nigériai Aliko Dangote, akinek a saját nevét viselő ipari konglomerátuma a legnagyobb Nyugat-Afrikában. Érdemes szólni a kultúráról is, így a Nollywoodként emlegetett filmiparról, és a nigériai gyökerű, de amerikai zenei irányzatokat is ötvöző afrobeat zenei stílusról, amelynek egyik legnagyobb kortárs sztárja a Grammy-díjas nigériai Burna Boy.

A választás végeredményére még napokat kell várni (az elnökivel egyszerre szövetségi parlamenti választást is tartottak). A fő kérdés az, vajon az 1999 óta egymást váltó két párt, a hatalmon lévő Haladó Erők Kongresszusa (APC) jelöltje, Bola Tinubu vagy az ellenzéki Demokrata Néppárt (PDP) színeiben indult volt alelnök, Atiku Abubakar nyer-e, esetleg a Munkáspárt élén a kívülállóként emlegetett Obi, aki tavaly lépett át a PDP-ből. Ezúttal – szokatlan módon – egyik jelölt sem volt korábban katonai diktátor, és nem indult újrázásért hivatalban lévő elnök sem.

A nagy öregek – vagy ahogyan a nigériai politikát eldöntő politikusokat hívják, a keresztapák – sorába tartozó 70 éves Tinubu és a 76 éves Abubakar ellen szól, hogy a két négyéves elnöki terminus után az alkotmány előírásának megfelelően távozó Mohamed Buhari súlyos politikai és gazdasági örökséget hagy maga után, aminek kezeléséhez friss erő lehet szükséges. Az ország északkeleti részén dúl az iszlamista felkelés, széles körű a bűnözés, a váltságdíj reményében elburjánzott emberrablás szinte megélhetési formává vált. Rendszeresek az erőszakos összecsapások a földművelő és az állattenyésztő közösségek között, az olajlopások miatt akut hiány van üzemanyagból, és folyamatosak az áramkimaradások.

Anarchiába taszították Nigériát a fegyveres bandák és a maffiózók

A kormány nem képes megakadályozni a lakosság terrorizálását, a dollármilliárdokat összerabló és -csaló nigériai szervezett bűnözés csápjai külföldre is elérnek, közben a világ egyik legszegényebb országában ketyeg a demográfiai bomba.

Az egy főre számított GDP 2014 óta 30 százalékkal csökkent, és a nigériai megfogalmazás szerint a többrétegű szegénység – amelybe az olyan alapvető szolgáltatásokhoz, mint az egészségügyhöz vagy az oktatáshoz való hozzáférést is belekalkulálják – 133 millió embert érint. Közben mindent megfertőz a korrupció, amelynek a legdurvább esetei közé tartozik, amikor a hadsereg fegyvert ad el dzsihádista lázadóknak, majd az állam jó pénzért visszavásárolja.

A változásra vágyó fiatalok és városiak főként a 61 éves Obira szavaztak, aki – mint Tinubu – szintén volt szövetségi állami kormányzó, de a hírneve makulátlan, nem szennyezi korrupció. Bár a vezető elnökjelöltek közül ő a legfiatalabb, Nigériában az átlagéletkor 18 év. Akkora a népszaporulat, hogy a trendek szerint 2050-re India és Kína után a majd 400 milliós Nigéria lesz a harmadik legnépesebb ország, megelőzve az USA-t.

A szupermarketláncot és más üzleti érdekeltségeket tulajdonló Obi amerikai mintára folytatott kampánya során a szövetségi állami fővárosokon és stadionokon kívül piacokon és egyéb nyilvános helyeken is felbukkant. Beszédei meggyőzőbben hatottak, mint Tinubu jelszava: „Most én jövök”. Amit a most hatodszor próbálkozó Abubakar is mondhatott volna. Az utóbbi pártjának egyik törvényhozója táskájában egy nappal a szavazás előtt félmillió dollárt találtak, a lefizetendők névsorával.

A végeredményt befolyásolja, hogy milyen mértékű volt a szavazatvásárlás, hiszen Tinubu és Abubakar pártjának is jóval több pénze van, mint Obinak. Ez abból is kitűnt, hogy míg az előző kettő fényképei és plakátjai szinte beborították a köztereket, Obi jóval kevésbé volt látható. Elemzők szerint sok múlik a jelöltek személyiségén, és szintén a megnyerő Obinak kedvez, hogy Tinubu egészségi állapotáról baljós hírek keringtek.

Az sem segítette a hatalmon lévő párt jelöltjét, hogy a választás előtti hetekben óriási káoszt okozott a készpénzcsere. A központi bank – sokak meglepetésére – a három legnagyobb címletű bankó gyors, három hónapon belüli kivonását határozta el, aminek a határideje január vége lett volna. Bár végül tíz nappal kitolták a cserék végső időpontját, elfogyott a készpénz, és sokaknak hiába volt tele a bankszámlájuk, a pénzkiadó automaták is kiürültek.

A bankok előtti sorokban állók dühkitörései jól jelzik az általános hangulatot, emberek milliói nem tudnak fizetni, vásárolni. A jegybank a pénzügyi bűnözés és a hamisítás elleni fellépéssel indokolta a reformot, de azt is rebesgetik, hogy Buhari – aki nem igazán szíveli saját pártja jelöltjét, Tinubut – így akarta csökkenteni a szavazatvásárlásra is felhasználható készpénzállományt.

Hol vannak az új bankjegyek? A választás előtt fulladt káoszba a pénzreform Nigériában

Véget nem érő sorok kígyóznak Afrika legnépesebb országában, Nigériában a készpénz-automaták előtt, mert februárban már új bankjegyekkel kellene fizetni, csak épp nincs elég belőlük. 40 dollár a maximum, amelyet ki lehet venni az automatából egy alkalommal. Így érthető, hogy éjszaka is hosszú sorokban várakoznak az emberek az új bankjegyekre - számolt be a New York Times .

Számíthat a nigériai választási rendszer bonyolultsága is. Elnök ugyanis az lesz, aki nemcsak a voksok többségét kapja meg, de a 37 szövetségi állam és a főváros Abuja közül legalább 24-ben megszerzi a szavazatok minimum negyedét. Ez viszont Obi esélyeit áshatja alá. Ha nem lesz győztes, akkor 21 napon belül második fordulót tartanak az első két helyezett részvételével, ugyanolyan szabályok mellett. Ha megint eredménytelen a voksolás, a harmadik fordulóban már csak a szavazatok országos többsége dönt.

Az is kérdés, mennyire számít az, hogy Tinubu és Abubakar is megtört egy fontos íratlan szabályt. Nevezetesen, hogy az elnöki posztot felváltva tölti be északi és déli politikus, és a pártok ennek megfelelően állítanak jelölteket. Az is hagyomány volt, hogy muszlim és keresztény is legyen az elnök- és alelnökjelöltből álló induló tandemekben. Abubakar északi muszlim – ahogy a távozó Buhari is –, a szintén muszlim Tinubu délről származik ugyan, de mindketten muszlim alelnökjelöltet választottak. Obi keresztényként muszlim közgazdászt vett maga mellé.

Obi esetleges győzelme egy másik fontos szempontból is mérföldkő lenne. A politikus az igbo etnikumhoz tartozik, amely a hauszák és a jorubák után a harmadik legnagyobb Nigériában. Ez lenne az első alkalom, hogy az 1967–1970-es polgárháború után igbo államfője lenne az országnak. Utoljára 1966-ban ült az etnikum képviselője az elnöki székben, majd több puccs után az igbo többségű délkeleti területen – Biafra néven – kikiáltották a függetlenséget.

A szakadár állam – több százezer, ha nem egymillió életet követelő harcok és tömeges éhínség után – elbukott. Bár Obi távol tartotta magát attól, hogy a kampányában az etnikai kérdés is szóba kerüljön, győzelme mindenképpen mérsékelné az önállósodást követelő hangokat és szervezeteket. A veresége viszont – éppen ellenkezőleg – újra szembesítené Nigériát azzal, hogy az etnikailag színes ország (több mint 300 nyelvjárással) minden közössége részt kér a hatalomból.