Kicsikét szűk a világ nekem…
A 40 fokra és az agusztus 20-i hosszú hétvégére való tekintettel elszórtan várhatók politikai tartalmak a Világ elvitelre című hírlevélben, lesznek ellenben csirkék, sok gasztró és 150 éves fotók perzsákról. Ügyeljünk az egészségünkre a bigmelegben, a normafai Tündér-sziklához vezető Mátyás király úton, a Harang-völgyre néző szakasz előtt például van egy kiváló kék közkút, abból igyunk sok vizet, mindig jó hideg.
Továbbá: szolgálati közlemény. Eszembe jutott, hogy van e-mail címem, amire lehet nekem e-maileket írni. Ha a tisztelt olvasó szeretne kapcsolatba lépni ennek a hírlevélnek a szerzőjével, tulajdonképpen bármilyen okból, mostantól várjuk leveleit webkikötőnkben, a babel@hvg.hu címen. Igyekszem válaszolni is.
Hogyan érzékeli egy csirke az őt körülvevő világot? Erre a mindannyiunkat érintő kérdésre adja meg a választ a következő hiánypótló írásával Gail Damerow, Tennessee-ben élő csirkeguru. Damerow nem egy, nem kettő, hanem összesen nyolc, azaz 8 könyvet írt csirkékről, legalábbis az Amazonon ennyit tudtam összeszámolni. Blogja is van, ez az írás ott jelent meg. Röviden és érthetően ismerteti a csirkék érzékszerveinek általunk ismert működését, kiderül miben hasonlítunk és miben különbözünk.
Egyébként ha pusztán a számokat nézzük, ezek az ártatlannak tűnő állatok rég lenyomtak minket: jelenleg nagyjából 27,5 milliárdjuk járja a bolygót, vagyis 3,5 csirke jut minden élő emberre. Ebből az áátlagból évente közel 74 milliárd születik és hal meg – régóta a csirkehús a legnépszerűbb húsfajta a világon. De most nem a statisztika a lényeg, hanem a fíling. Mit lát a csirke? Mit hall? Mi ízlik neki? What Is a Chicken’s Umwelt?
Nate Silver talán a leghíresebb választási előrejelző a világon. Előbb blogja volt, később a New York Times modelljeit csinálta évekig, aztán saját oldalt alapított, mára pedig azt is otthagyta és újra blogol, vagyis hírlevelet szerkeszt. Írt egy új könyvet is, most jelent meg, ebben a podcastban beszél róla, de még nem olvastam, szóval nem azt ajánlom, hanem a hírlevelét, a Silver Bulletint, amiben arról ír, ami eszébe jut, de főleg az amerikai választásról.
Nate Silver nem közvéleménykutató, hanem pókerjátékos, aki a valószínűség számítás világából érkezett a választási előrejelzők világába. Az összes valamirevaló közvéleménykutatást egy nagy modellbe integrálja, súlyoz és mérlegel, és ki is elemzi az eredményeket. Általában bejön amit mond, a 2016-os választás előtt például egyedül ő adott bármi esélyt annak, hogy Donald Trump végül megveri Hillary Clintont. A modellt legutóbb augusztus 14-én frissítette, akkor Kamala Harris vezetett 3,1 százalékkal. Ezen a linken ingyen követhető a modell, feliratkozni csak a hosszabb elemzésekért kell (és érdemes).
Augusztus 10-én Silver a hírlevélben a Harris-kampányt elemezte, a címe: Kamala Harris can’t meme her way to victory. Or can she? Szerinte az alapvető különbség a korábbi elnökválasztási kampányokhoz képest idén az, hogy Joe Biden utolsó pillanatos lemondása sprintet csinált egy olyan versenyből, ami máskülönben maraton. Elképzelhetővé vált, hogyha Harris megőrzi a momentumát, túlél egy vagy két olyan hetet, amikor elkerülhetetlenül rosszabb lesz a sajtója az eddiginél, és jól szerepel a vitán Trump ellen, simán megnyeri a választást. De ez az egész sokkal érthetőbb, ha Nate Silver mondja:
Valaki kiszivárogtatott egy, a Kadzsár-dinasztia korabeli (1789-1925) Iránt bemutató, több mint 3 ezer fotóból álló gyűjteményt a teheráni Golesztán palota helytörténeti múzeumának archívumából. A képek több, szabadon hozzáférhető Google Drive mappában jelentek meg még június elején. Az iráni rezsim nem örült a szivárogtatásnak, a fotók ugyanis nagyon más Iránt mutatnak be, mint amit a teokrácia szeretne láttatni. Nászer ad-Din perzsa sah, a Kadzsár-dinasztia egyik tagja sokat utazott a 19. század közepén Európába, és megszerette a fényképezést. Több kép is, például a feleségéről készült erotikus fotók, a saját a privát gyűjteményéből származik. Itt a link a Google Drive mappákhoz, ez pedig egy válogatás a Szabad Európától, kicsit több kontextussal:
Ariyan Arslani, azaz Action Bronson albániai-zsidó származású rapper Queensből. Jó a zenéje is (különösen ez az album), de igazán híres az először a régi Vice-on futó gasztró sorozatával lett. A koncepció a következő: Action Bronson nagyon be van szívva, és a barátaival különböző gyönyörű helyeken eszik remek ételeket, és iszik hozzá rengeteg nagyon jó bort. Mint minden ilyen műsor, ez is a karakteren áll vagy bukik, és jelen esetben áll, mert ez a legjobb evős műsor az Anthony Bourdain-féle No Reservations óta. Már nem a Vice-on fut, hanem Action saját YouTube-csatornáján Fuckin’ Delicious néven, de sok minden nem változott, azon kívül, hogy a faszi fogyott úgy ötven kilót.
Action Bronsonban az a jó, hogy annyira szereti az életet, hogy teljesen elvarázsolja vele a körülötte lévőket, függetlenül attól, hogy londoni kebabosok vagy több Michelin-csillagos francia sztárséfek. Az pedig, hogy nem csak a kamerák előtt jófej, azon mérhető le, hogy több figura, akit valamelyik utazása során megismer, később is rendszeresen feltűnik a sorozatban. Például Clovis, a francia borász, akivel még 2015-en haverkodott össze, és akivel ebben a videóban az akkori párizsi körútjukat ismétlik meg, új helyszínekkel és kicsit kevesebb on screen szívással. (Az összes epizód működik útikönyvként is, ilyen millás reggelisen: valakinek azért, mert van, van akinek meg azért, mert nincs pénze.)
Leleplező interjú az ír famerrel, akinek eltűntek a juhai.
Beszélgetés Alberto Grandi olasz gasztrótörténésszel arról, miért full kamu, hogy az összes tradicionális/ikonikus/autentikus olasz ételt már a Medicik is ették. Még a paradicsomszósz sem olasz találmány, hanem spanyol. De ezek a receptek már rég többek önmaguknál, Grandit korábban például egy római újságíró egyik könyve miatt egyszer szó szerint veréssel fenyegette. A nemzeti konyha mindenhol a világon kitaláció, de talán sehol nem olyan fontosak ezek a mítoszok, mint Olaszországban. Mégis, végső soron nincs „helyes recept”, minden carbonara jó karbonára. Der Standard, ingyenes:
A Geopolitics Decantedet (igen, nagyon köcsög neve van, de ez ne tévesszen meg senkit) Dmitri Alperovitch, a Silverado Policy Accelerator nevű washingtoni székhelyű nonprofit thinktank elnöke vezeti. Mindig valamilyen meghívott vendéggel beszélgetnek geopoltikai kérdésekről, főleg az orosz-ukrán háborúról, és a Kínával való nagyhatalmi versenyről. Alperovitch igazi washingtoni thinktanker, jól be van kötve mindenhova, ismeri, akit ismerni kell, mindig egy lépéssel előrébb van, de a podcastot a vendégek miatt érdemes hallgatni.
A legutóbbi epizódban Konsztantyin Kalonivszkijjal beszélgetett az ukrán fegyveres erők kurszki betöréséről, amit mi is részletesen követünk a HVG-n. Kalonivszkij az orosz-ukrán háború veteránja, jelenleg egy jótékonysági szervezetet, a LibertyUkraine.org-ot vezeti. Létfontosságú harcászati segédeszközökre, például kotrógépekre és generátorokra gyűjtenek a harcoló ukrán csapatoknak. Kalonivszkijnak rengeteg bajtársa harcol most is a fronton, tőlük kapja az információit, nekik gyűjt kotrógépre az árokásáshoz. A podcastban egyébként hosszan beszélnek arról, mennyire fontosak ezek a gépek az orosz-ukrán háborúban, élet-halál kérdés, hogy melyik fél mennyi és még inkább milyen minőségű árkot tud ásni.
Amiatt, hogy Kalonivszkij nem tisztekkel egyeztet, mint a legtöbb elemző, és nem is elemző, hanem egy egyszerű veterán, aki most épp máshogy veszi ki a részét a küzdelemből, nagyon más nézőpontból beszél a harci fejleményekről. Szó van a nagy stratégiáról, de arról is, mennyire megterhelő fizikailag a háború egy 40 éves embernek, és hogy milyen a vegetáció Kurszkban augusztusban.
Bee Gees – Belehalok. Interjú a mashupot alkotó művésszel a Transtelexen.
Hogyan indult az iráni nukleáris program? Hogy vélekedtek az ország legfőbb vallási vezetői az atombombáról? És legfőképpen, milyen valós kockázata lehet egy iráni atomfegyvernek?
Az iráni Forradalmi Gárda elismerte, hogy az amerikai cég volt a célpont.
Eltűnhet a Revolut egyik előnye, ha a cég számára kellemetlen módon értelmezik a nemrég elfogadott, Sulyok Tamás aláírására váró törvényt.
Nem a „luxizás” leleplezése hozza magával a felháborodást. A nagy változásokhoz vezető lendület hosszú idő alatt halmozódott fel.
Rendkívül értékes lehet a Magyar Stratégiai Zrt. nevű cég tulajdonában álló ingatlan.
