Az olimpián Macron fürödhetett a dicsfényben, a kormányfőválasztás viszont meg fogja izzasztani
A kivételes olimpia rövid időre nemzeti egységet kovácsolt Franciaországban, ezt Emmanuel Macron elnök arra használná, hogy a saját ízlése szerint működő kormányfő mögé gyűjtsön többséget.
„Nem akarjuk, hogy az élet visszatérjen a normális kerékvágásba” – mondta a záróünnepség másnapján, még a párizsi nyári olimpia bűvöletében Emmanuel Macron francia elnök. A játékok 17 napja alatt a világ legnézettebb sporteseménye valódi ünneppé vált. A 2015-ös terrortámadás óta a levegőben lévő félelmek által keltett előzetes aggodalmakra rácáfolva semmi sem fenyegette az olimpia biztonságát, amin több tízezer rendőr, csendőr és katona őrködött. A játékok előtt a felfordulástól tartva vidékre menekült párizsiak pedig a francia sportolók eredményességét, a felszabadult fesztiválhangulatot látva csapatokban tértek vissza, ami szintén hozzájárult, hogy végül a nyári olimpiák történetében a legtöbb jegyet adták el.
Macron a megnyitón elmondta a rendező város országának államfője számára engedélyezett néhány szót, majd visszatért a francia elnökök nyári rezidenciájára, a Riviéra egyik szigetén található Fort de Bréganconba. Az angolok ellen 1707 és 1793 között erődként használt építmény 1963-ban került a francia állam birtokába, és Charles de Gaulle öt évvel később tette meg a mindenkori elnök nyári rezidenciájává, ami meg is kapta a „tengerparti Élysée” nevet. Macron uszodát építtetett hozzá, és biztonságos kommunikációs csatornát alakíttatott ki, hogy onnan is irányíthassa az országot. Ez ugyanúgy jól jött az olimpia idején, ahogy az az okostelefonos applikáció, amit neki készítettek, hogy percről percre követhesse a francia sportolók eredményeit.
Objektív szemüveggel nézve nem nyüzsögte túl az olimpiát, de kritikusai szerint mégis túl sokszor repült Párizsba, hogy fürödjön a dicsőségben. Hogy gratuláljon a fölé magasodó, hegyomlás méretű Teddy Riner négyszeres aranyérmes cselgáncsozónak, letörölje a könnyet az egyéni bronz miatt szomorú, szintén dzsúdós Romane Dicko arcáról, s ott legyen, amikor az olimpia legnagyobb francia hősét, az uszodában négy elsőséget szerző – a 200 méteres pillangón Milák Kristófot legyőző – Léon Marchand-t ünneplik. A pályázatot még elődje, a szocialista François Hollande idején adták be, ám 2017-ben már Macron triumfált, amikor a Nemzetközi Olimpiai Bizottság (NOB) limai kongresszusán Párizsnak ítélték a rendezés jogát.