És, te hajlandó lennél meghalni a hazáért?

„De pont ’56-ból kiindulva mi valószínűleg nem csináltuk volna azt, amit Zelenszkij elnök csinált 2,5 éve, mert felelőtlenség. Látszik, hogy belevitte egy háborús védekezésbe az országát, sok ember halt meg, területeket vesztettek. Az ő joguk, szuverén döntésük, megtehetik. De ha minket megkérdeztek volna, akkor nem ezt tanácsoltuk volna” – nem így terveztem kezdeni a hatos számú Világ elvitelre hírlevelet, de Magyarországon gyakran előfordul, hogy az ember békésen éli a mindennapjait, és egyszer csak egy Orbán nevű ember rászarik a nemzeti hőseinek a fejére.

Szélről nem

Orbán Balázs, a miniszterelnök politikai igazgatója a Mandiner új műsorában fejtette ki a stratégiai behódolás politikájának alaptételét. Nem védekezünk, mert minek, az ukránokkal is nézd meg, mi lett. A nagyobbik Orbán is évek óta feszegeti ’56 emlékezetét, és egy ideje már nem is említi az oroszokat október 23-án. De ez a pár mondat minden korábbinál egyértelműbbé teszi, hogyan gondolkodnak a Fidesz tetején azokról, akik hajlandóak meghalni valamiért, amiben közösen hisznek. Oroszország azért támadta meg Ukrajnát 2022. február 24-e hajnalán, hogy elfoglalja a területeit, felszámolja az államiságát, és orosz alattvalókká tegye a lakóit. Ez azért nem sikerült neki, mert amikor az első határőr meglátta jönni az orosz tankokat, és felcsörgette Kijevet, hogy mi a teendő, az volt a válasz, hogy „vegye fel a harcot”. 

Ha az ember belátta a súlyosságát annak, hogy a szomszéd országban háború van, biztosan feltette már magának a kérdést, hogy ő hogyan cselekedne? Menne vagy maradna? Hajlandó lenne-e meghalni a hazájáért. Az Economist egy áprilisi cikkben idéz egy tanulmányt Wolfgang Wagnertől és Alexander Sorgtól az amszterdami VU Egyetemről, valamint Michal Ondercótól a rotterdami Erasmus Egyetemről, ami többek között azt vizsgálta, hogyan változik az emberek hajlandósága arra, hogy harcoljanak a hazájukért egy fegyveres konfliktusban, attól függően, hogy milyen politikai pártra szavaznak. Németországban és Hollandiában, ahol a kérdést (tehát ezt: „Hajlandó vagy-e harcolni az országodért?”) feltették, az eredmény egyértelmű: minél szélsőségesebb valaki, annál kevésbé valószínű, hogy igennel válaszol.

Németországban a legtöbb hajlandóságot a szociáldemokrata (SPD) szavazók mutatták, utánuk a liberálisok (FDP) és a jobbközép (CDU/CSU). A szélsőjobb-, és baloldal szavazói utolsó előttiek, illetve utolsók a rangsorban. Ugyanez a helyzet Hollandiában és egyébként Izraelben is, bár ott a vallási dimenzió miatt valamivel összetettebb a helyzet. De talán nem kéne meglepődnünk rajta, hogy azoknak a pártoknak a szavazói mutatkoznak hajlandónak a haza védelmére, azok éreznek érte felelősséget, akik azt a bizonyos hazát építették, és nem azok, akik végső soron le akarják rombolni. 

A teljes Economist cikk a kutatással: