Az egyikből náci tömeggyilkos, a másikból muszáj-Herkules – párhuzamos életekről írt könyvet Thomas Harding

Lehet semlegességgel írni egy tömeggyilkosról is, példázza könyvében Thomas Harding, aki két, németként született fiatal gyökeresen eltérő, majd egy végpontban találkozó drámai életútját követi végig.

Az egyikből náci tömeggyilkos, a másikból muszáj-Herkules – párhuzamos életekről írt könyvet Thomas Harding

„A Schindler listája óta a legjobb holokausztfilm” – méltatta Steven Spielberg a tavaly a legjobb külföldi filmnek járó Oscar-díjjal kitüntetett, Magyarországon is bemutatott Érdekvédelmi terület című amerikai–brit–lengyel produkciót. Az auschwitzi koncentrációs tábor parancsnokának villájában zajló életről szóló film központi figurája Hedwig, a feleség és családanya, aki a gázkamráktól és krematóriumoktól mindössze egy kertkapuval elválasztva teremtett családi idillt a hazatérő férjének, hogy az kipihenje a munkás hétköznapok, vagyis a tömeggyilkosságok fáradalmait.

Nem lép be az auschwitzi lágerbe, mégis a legközelebbről mutatja a megmutathatatlant az Érdekvédelmi terület

A gonosz műve nem látszik, csak maga a gonosz kísért az öt Oscar-díjra jelölt, a magyar mozikban is látható filmben.

A férj, Rudolf Höss SS-Obersturmbannführer, lágerparancsnok a filmben félelmet keltő, halálfejes egyenruhában, fényesre suvickolt csizmában látható – egy Berlinben nemrég piacra került könyv borítóján viszont csak szelíd polgárian a keresztnevén titulálva jelenik meg. Thomas Harding angol író, újságíró Hanns és Rudolf című műve két, Németországban világra jött fiatalember életútját rajzolja meg a gyerekkoruktól a halálukig. Az egyik, a berlini születésű Hanns Hermann Alexander szép kort élt meg, 89 évesen temették el Londonban. A másik, Rudolf Franz Ferdinand Höss élete Baden-Badenben kezdődött 1901-ben – s 1947-ben, az akkor már Oswiecimnek nevezett Auschwitzban, az akasztófán végződött. A könyvben fejezetenként felváltva előrehaladó párhuzamos életrajzok egyetlen ponton találkoznak: amikor Hanns, immár angol katonaként, a háború végén egy különleges egység élén felkutatja és elfogja Rudolfot.

A találkozásuk egyáltalán nem volt törvényszerű: indulási feltételeik, családi hátterük, az úgynevezett normális körülmények talán soha nem hozták volna össze őket. Rudolf apja a császári seregben, a Reichswehrben volt katona, s a késői német gyarmatosítási törekvések idején még Afrikában is szolgált. Megsebesült, hazatért, előbb a katonai akadémián volt még kiképző, majd letelepedett, és középosztálybeli kereskedő lett. Meggyőződéses hazafi és hithű katolikus volt, a fiát papnak szánta, és a nevelését is ennek rendelte alá. Az immár háborús bűnösként fogva tartott Höss 1946–1947-ben, a fogságban papírra vetett életrajzában erre úgy emlékezett vissza, hogy gyerekkorában mindig erős hangsúllyal figyelmeztették, hogy a szülőknek, a tanároknak, a papoknak, egyáltalán minden felnőttnek mindig szót kell fogadni. Hogy amit ők mondanak, mindig az a helyes, a feladatokat teljesíteni kell. „Ezek a nevelési alapvetések a véremmé váltak” – írta Höss a börtönből visszatekintve.

Rudolf Höss elfogásakor 1946-ban, és Hanns Hermann Alexander, a regény másik szereplője
Family Archive

A felnőttek világának vak követése volt, amikor ugyanabba a dragonyosezredbe jelentkezett katonának, amiben korábban a nagyapja, majd az időközben elhunyt, s így a papi pályát szorgalmazni már nem tudó apja szolgált. Az első világháború vége felé kétszer is megsebesült, majd az 1918-as befejezést követően, mint oly sok, a császári seregben szolgált, vaskereszttel kitüntetett katona, nem tudta, mit kezdjen magával.