Papp Réka Kinga: Így neveld a kispártodat

Az elkötelezett ellenzéki szavazók rendre fegyelmezettebbnek bizonyulnak a magyar ellenzéknél. Talán erre is spekulálnak azok, akik most előrehozott választást követelnek, habár annak igen csekély az esélye. Arra sincs sok remény, hogy a Fidesz önként lemondana egyévnyi kétharmados rablókormányzásról, abban pedig végképp nem lehet bízni, hogy ugyanaz az ellenzéki mag, amely az elmúlt tizenöt évben nem tudta leváltani a NER-t, most majd mégis megteszi, mert tényleg elszánja magát.

Valószínű, hogy úgynevezett tanácsadóizmust látunk. A politikai kommunikációban sokszor dolgoznak pusztán dogmák alapján. Az egyik elterjedt közhely szerint a sikeres politikus maga szabja meg a napirendet. Valójában azonban ez is olyan, mint minden nyertes hadviselési stratégia: tízből kétszer működött, ezért most mindenki ezzel próbálkozik. Ennek a végletekig vitt változata Gyurcsány Ferenc közpolitikai ámokfutása, amely mára már csak nyomokban mutat a valóságra utaló jeleket. Ugyanazok a sablonok, ugyanazok a szólamok, ugyanaz az irreális szájtépés megy évek óta – az egykori miniszterelnök Torgyán József piedesztáljára kapaszkodott fel. Nem is csoda, hogy a Demokratikus Koalíció óriásit veszített a támogatottságából a Tisza Párt megjelenésével.

A magyar ellenzék az előző választási ciklusban elodázta és ellustulta a szisztematikus építkezést, a koalíciók kialakítását. Az előválasztást megrendező civilek jóval egységesebbek és szervezettebbek voltak, mint maga az egybesült ellenzék. A Tisza Párt most nem szeretné elkövetni ugyanezt a hibát, folyamatosan kampányol, és országosan, a nagyvárosokon kívül is igyekszik jelen lenni. Ez azonban nem spórolja meg a Tisza Párt számára az elkerülhetetlen szervezetépítést, amivel viszont csehül áll.