Orbán szerint erős és széles: megnéztük, milyen állapotban van valójában a magyar középosztály

Erős és széles középosztály kell – adta ki a jelszót Orbán Viktor 15 évvel a második kormányzása kezdete után. A minapi Lámfalussy-konferencián pedig olyan adatokat sorolt, amelyek szerint ez lényegében már meg is valósult. Magyarországon szerinte nem engedték, hogy megtörténjen az, ami Nyugaton, ahol a liberális államszervezési modell elgyengítette a középosztályokat. Erről persze – hasonlóan a Covid-járvány sikeres kezeléséről szóló minapi kampányfilmhez – épp csak az érintettek véleményét felejtették el megkérdezni. Ahhoz képest, hogy Orbán már az első kormányzása kezdetén, 1998-ban meghirdetett polgárosodással is tulajdonképpen ugyanezt a célt tűzte ki maga elé, összesen lassan húszévnyi kormányfősége kudarcának nyílt beismerése az, hogy most visszatért régi célkitűzéséhez.

Egy ország jólétét jól jellemzi, hogy a társadalom mekkora hányada él középosztályi szinten, és a kormányfőnek abban kétségtelenül igaza van, hogy „az erős középosztály lesz a kulcskérdés a következő 15-20 évben”. Ehhez képest az, hogy Magyarországon 35 évvel a rendszerváltás után a középosztály megteremtését újra kormányprogrammá kell emelni, Orbán minden sikerkommunikációja ellenére szegénységi bizonyítványt állít ki a magyar gazdaságról. Az olcsó munkaerőre épülő, s emiatt mesterségesen alacsonyan tartott béreket kínáló gazdaságban ugyanis nincs meg a potenciál, hogy széles és erős középosztály épüljön ki.

Ráadásul a társadalom derékhadát erősítő semleges vállalkozási környezet helyett épp az ellenkezőjét, olyan üzleti klientúrát alakítottak ki, amelyben a lojalitást díjazzák. Az állam pénzén felhizlalt családi klán és a helyzetbe hozott többi oligarcha mellett csak egy szűk réteg érezheti magát anyagi biztonságban, a társadalom nagy része hónapról hónapra él.

Mindez annak is következménye, hogy a miniszterelnök összeszerelő üzemmé változtatta az országot: a foglalkoztatottak negyven százaléka ipari munkás vagy szakképzetlen munkaerő – közülük kevesen lesznek majd a jövendő erős magyar középosztály tagjai. A kormány nem a magas hozzáadott értékű iparágakban fejlesztett, még az oktatást is a „munkaalapú társadalom” ideológiájához próbálja idomítani. A tanulók szakképzés felé terelése, a gimnáziumi oktatás leértékelése, a diplomások körének évek óta tartó szűkítése szinte kizárja a középosztály – bővített – „újratermelését”. A 25–34 évesek között a diplomások aránya újra beesett 30 százalék alá, a teljes népességben pedig nem éri el a 20 százalékot. A felsőfokú végzettségű fiatalok tekintélyes hányada már külföldön dolgozik, él a családjával.