Merz és Orbán találkozóját készítette elő Budapesten a német kereszténydemokrata képviselő?

Knut Abraham a német Kereszténydemokrata Unió, a CDU képviselője a február végén választott német törvényhozásban. Ezen felül több évtizedes diplomáciai és biztonságpolitikai tapasztalata van. Pártja adja majd a kancellárt az új, jobbközép–szociáldemokrata koalícióba. Ez a Friedrich Merz vezette kormány még nem alakult meg, így Abraham sem hivatalos minőségben, csak mint a jövőbeli kormánypárt parlamenti képviselője utazott Budapestre néhány napra április elején.

Arról, hogy pontosan miért jött, április másodikán beszélgettünk. Szóba kerültek a magyar–orosz kapcsolatok, a Manfred Weber elleni kormányzati kampány, és az is, Magyarországra látogat-e következő német kormányfő, Friedrich Merz.

Április elsején, kedden találkozott Gulyás Gergely miniszterelnökséget vezető miniszterrel, volt egy nyilvános pódiumbeszélgetésük is, szívélyesen telt. Ugyanakkor Magyarország miniszterelnöke a német parlamenti választások után nem a győztes CDU/CSU vezetőjének, Friedrich Merznek gratulált, hanem Alice Weidelnek, az AfD kancellárjelöltjének. Hogyan igazodik ki ezen a kettősségen?

Nem vagyunk nyugtalanok, csak azt kérdezzük magunktól, biztosan ez-e a legszerencsésebb megközelítés, egy új kormányt, egy új parlamentet így üdvözölni. De engem ez arra buzdít, hogy mozgásba hozzam a német–magyar kapcsolatokat. Azt gondolom, hogy az új kormány lehetőséget ad arra, hogy új fejezetet nyissunk. Ezzel együtt világos számomra, Alice Weidel fogadásából és a gratulációból, hogy nagyon más pozíciókat képviselünk. De amit én el szeretnék érni, az az, hogy az együttműködés működjön, és ebben egy gratuláció nem zavar. Végső soron az a lényeg, hogy Magyarországnak érdekeltségei vannak Németországban, Németországnak pedig érdekeltségei vannak Magyarországon és Magyarországgal. Első sorban erről kellene, hogy beszéljünk. 

Knut Abraham

MTI / Bodnár Boglárka

Sok minden, ami Angela Merkel hosszú kancellársága alatt még konszenzus volt a párton belül, mára megdőlt. A migrációhoz vagy az alkotmányos adósságfékhez való hozzáállás például ilyen. Az egykori kancellár stratégiáját a magyar kormánnyal szemben azzal az amerikai mondással lehetne összefoglalni, miszerint „keep your friends close, but your enemies closer” (figyelj a barátaidra, de még jobban figyelj az ellenségeidre). A kérdésem az, hogy ez a stratégia változik-e? Azért is kérdezem, mert nemrég megjelent egy cikk a Politicóban, azzal a címmel, hogy Itt az ideje megbüntetni Orbánt, mondja Németország következő kormánya. 

Ez így nem pontos. Mi csak azt sajnáljuk, hogy az Európai Uniót különféle partnerek arra használják, hogy a saját rövid távú érdekeiket keresztülvigyék. A Európai Uniónak meg kell tudnia védeni magát. Arról van szó, hogy ezt a védőrendszert kell megerősíteni. De ez nem „Lex Hungarica”. Ez üzenet a tagjelölt országoknak, hogy megmutassuk, az EU nem svédasztal és nem is fejős tehén, hanem a bizalomra épülő, szoros együttműködés rendszere. Akkor is, ha különböző kérdésekben eltérő véleményen vagyunk. Ez a nagyon erős konfrontáció olyasmi, amit én, legalább részben, szívesen meghaladnék, és azt hiszem, erre most lehetőségünk is van.