A pápa az együttérzést testesítette meg egy olyan világban, amely mindinkább az erő és a kegyetlenség kultúrájára épít. Sokan érezhetik most úgy, hogy nemcsak az egyház, hanem a világ is elveszített egy olyan vezetőt, aki képes morális iránymutatást adni. Ferenc pápa utolsó találkozója rávilágít arra, hogy mit veszíthetünk azzal, ha nincs, aki ellentartana az önző politika rombolásának.
„Mennyi halálra irányuló akaratot látunk minden nap a megannyi konfliktusban, amelyek a világ különböző részeit érintik! (…) Mekkora megvetéssel fordulnak olykor a leginkább gyöngék, a kirekesztettek, a migránsok felé! Ezen a napon szeretném, hogy újra reméljünk és megbízzunk a többiekben, azokban is, akik nem állnak közel hozzánk, vagy olyan távoli vidékekről származnak, ahol a gyakorlatok, az életmód, az eszmék és szokások különböznek attól, ami számunkra otthonos, hisz mindannyian az Isten gyermekei vagyunk!
Felhívok mindenkit, aki politikai felelősséget visel a világban, hogy ne adja meg magát a félelem bezáró logikájának, hanem arra használja fel a rendelkezésre álló forrásokat, hogy segítse a rászorulókat, leküzdje az éhezést, és támogassa a fejlődést előmozdító kezdeményezéseket. Ezek a béke »fegyverei«: olyan »fegyverek«, amelyek a jövőt építik, s nem halált hoznak!”
Ferenc pápa utolsó húsvéti beszédében, az úgynevezett Urbi et Orbi üzenetében hangzott el a fenti figyelmeztetés és felhívás. A pápa egészségi állapota már nem tette lehetővé, így Diego Ravelli érsek, pápai szertartásmester olvasta fel a katolikus egyházfő gondolatait, amelyek így, a halála után még inkább Ferenc pápa örökségének tekinthetők. Utolsó üzenetével is egy olyan világ ellen emelt szót, amelyet annak vezető hatalma jelenleg képvisel. Ferenc élete végéig vállalata az ütközést a kirekesztéssel, megbélyegzéssel, a keresztény alakoskodással szemben, és a halála után óhatatlanul adódik a kérdés, hogy az utódjában is meglesz-e a szándék erre.
Nem sokkal az előtt, hogy a pápa még egyszer, utoljára megjelent a Szent Péter téren összegyűlt, őt ujjongva fogadó 35 ezres tömeg előtt húsvét vasárnapján, és áldását adta a hívekre, egy fontos és feszült diplomáciai találkozót is lebonyolított. A találkozó alig pár percig tartott, de jelképesen mégis magába sűrítette a tétjét annak az örökségnek, amelyet Ferenc maga mögött hagyott.
Cunamiként zúdítja a kormány a támogatásokról szóló bejelentéseket az emberekre a Pride miatti blamázs óta, hátha ezzel szavazókat nyer vissza. Pedig ezek a támogatások valójában azt mutatják, hogy az állam továbbra is igyekszik kivonulni a szociálpolitikából, és az egyénre próbál hárítani minden felelősséget – mondja Kramarics Szandra, a HUN-REN Társadalomtudományi Kutatóközpont kutatója.
A magyar miniszterelnök hatalma veszélyben van, de nem úgy, ahogyan azt várnánk.
