A pápa utolsó találkozója előrevetítette, hogy milyen lehet a világ nélküle

„Mennyi halálra irányuló akaratot látunk minden nap a megannyi konfliktusban, amelyek a világ különböző részeit érintik! (…) Mekkora megvetéssel fordulnak olykor a leginkább gyöngék, a kirekesztettek, a migránsok felé! Ezen a napon szeretném, hogy újra reméljünk és megbízzunk a többiekben, azokban is, akik nem állnak közel hozzánk, vagy olyan távoli vidékekről származnak, ahol a gyakorlatok, az életmód, az eszmék és szokások különböznek attól, ami számunkra otthonos, hisz mindannyian az Isten gyermekei vagyunk! 

Felhívok mindenkit, aki politikai felelősséget visel a világban, hogy ne adja meg magát a félelem bezáró logikájának, hanem arra használja fel a rendelkezésre álló forrásokat, hogy segítse a rászorulókat, leküzdje az éhezést, és támogassa a fejlődést előmozdító kezdeményezéseket. Ezek a béke »fegyverei«: olyan »fegyverek«, amelyek a jövőt építik, s nem halált hoznak!”

Ferenc pápa utolsó húsvéti beszédében, az úgynevezett Urbi et Orbi üzenetében hangzott el a fenti figyelmeztetés és felhívás. A pápa egészségi állapota már nem tette lehetővé, így Diego Ravelli érsek, pápai szertartásmester olvasta fel a katolikus egyházfő gondolatait, amelyek így, a halála után még inkább Ferenc pápa örökségének tekinthetők. Utolsó üzenetével is egy olyan világ ellen emelt szót, amelyet annak vezető hatalma jelenleg képvisel. Ferenc élete végéig vállalata az ütközést a kirekesztéssel, megbélyegzéssel, a keresztény alakoskodással szemben, és a halála után óhatatlanul adódik a kérdés, hogy az utódjában is meglesz-e a szándék erre. 

Nem sokkal az előtt, hogy a pápa még egyszer, utoljára megjelent a Szent Péter téren összegyűlt, őt ujjongva fogadó 35 ezres tömeg előtt húsvét vasárnapján, és áldását adta a hívekre, egy fontos és feszült diplomáciai találkozót is lebonyolított. A találkozó alig pár percig tartott, de jelképesen mégis magába sűrítette a tétjét annak az örökségnek, amelyet Ferenc maga mögött hagyott.