Mikor lehet végre újra akasztani? – Nem Lázár János az egyetlen, aki szorgalmazná a halálbüntetés visszaállítását

„A pedofilokkal szemben még a halálbüntetés is kijár” – jelentette ki csütörtöki pécsi utcafórumán Lázár János. Az építési és közlekedési miniszter nem most először beszél a halálbüntetés visszaállításáról. A „kullancsozás” miatt emlékezetes márciusi Lázárinfón is ezt mondta, sőt a tavalyi kegyelembotrány óta gyakran emlegeti a halálbüntetést a pedofil bűncselekmények elleni szigorúbb fellépést követelve. 

Lázár ezt nem ma kezdte, nemcsak a bicskei gyermekotthonban történt abúzusok nyilvánosságra kerülése óta halálbüntetés-párti, hanem már sok-sok éve. Csak éppen korábban nem volt ilyen kirekesztő, hiszen nemcsak a pedofilokat akasztotta volna fel, ha rajta múlt volna, hanem más, súlyos bűnösöket is, például a gyilkosokat – kiemelten az idősek és a gyerekek sérelmére elkövetett emberölések elkövetőit. 

37 éve gyilkolt utoljára az állam 

Az utolsó állami gyilkosság, vagyis végrehajtott halálbüntetés lassan 37 éve történt. A kivégzést 1988. július 14-én hajnali öt órakor hajtották végre: a 28 éves Vadász Ernőt akasztották fel, aki egy férfit kirabolt, megkínzott, utána pedig meg is ölt. Esetében a halálos ítélet végrehajtója – és az azt megelőző években még sok másiké is – Pradlik György volt, az „utolsó magyar hóhér”.  

Az amúgy börtönőrként dolgozó Pradlik egy 2011-es riportban érzelmes, romantikus emberként írta le magát, megemlítve, hogy a 70-es évek elejétől „tette, amit kellett” – vagyis két segédjével járta az országot és Vácott, Győrben, a szegedi Csillagban akasztott. Arról is volt a véleménye, hogy már sem ő, sem más nem teheti ezt. „Irritáló az, hogy eltörölték a halálbüntetést” – fejtette ki a nyugalmazott hóhér. 

A HVG is írt róla, hogy 1945 után politikai, gazdasági és tulajdon elleni bűncselekményekre is kiszabhattak halálos ítéletet. A koncepciós perekben és a forradalom utáni megtorlás éveiben a pártállam rengeteg embert ölt meg hamis vádak alapján vagy a diktatúra elleni fellépésük miatt. 1945 és 1960 közötti 15 évben több mint ezer embert végeztek ki. Harmincszor annyit, mint az első világháború előtt 35 év alatt. 

Magyarországon 1960 után politikai okokból már nem végeztek ki embereket, csak köztörvényes bűnözők kaptak halálos ítéletet. Nőt utoljára 1969. február 2-én végeztek ki, a következő 19 évben már csak férfiakon hajtottak végre halálbüntetést. Az utolsó kivégzett női halálraítélt – 1945 után a huszonnyolcadik – az 53 éves Besze Imréné volt, akit egy rablógyilkosság miatt ítélték halálra. 

Irán, Irak és Szaúd-Arábia az élen 

A Kádár-korszak évtizedeiben a halálbüntetés gyakorisága fokozatosan csökkent, de még 1980 és 1988 között is felakasztottak 26 embert. Halálos ítéletet még 1989-ben és 1990-ben is hoztak, de ezeket már nem hajtották végre. Azért nem, mert 1990 őszén a Sólyom László későbbi államfő vezette Alkotmánybíróság (Ab) alkotmányellenesnek minősítette a halálbüntetést.  

Ekkor már Göncz Árpád volt a köztársasági elnök, aki később a sok jóváhagyott kegyelmi kérvény miatt is híressé vált. Az első, még ideiglenes elnökként Göncz által aláírt törvény az ’56-os események forradalom és szabadságharccá nyilvánítása volt, de azon a nyári napon írta alá első kegyelmi határozatát is, az utolsó halálraítélt büntetését enyhítette életfogytiglanra. Mint mondta, ezért sok kritikát kapott, de 

amíg én leszek, nem lesz kivégzés Magyarországon”.