„Utoljára látom dr. Mengelét!” – először jelenik meg cenzúrázatlanul Galló Olga lágernaplója

„Hová fogok kerülni? Mindegy, hová, csak el innét, ebből a pokolból! Félek, átkerülök-e a selejtezésen. Lelkem legmélyén úgy érzem, hogy átengednek. Nem lett belőlem csontváz, testem nem lett rühes, fiatal vagyok. Hiszem, megmenekülök. Utoljára állok meztelenül, majd kezemben tartott ruhával, oldalt kinyújtott karral elsétálok a szelektálók előtt. Utoljára látom dr. Mengelét!”

Szinte pontosan az auschwitzi haláltábor felszabadításának 80. évfordulóján jelenik meg Galló Olgának, a Népszava egykori tárcaírójának Tíz hónap Babilon című lágernaplója. Nem ez a kötet első kiadása, mégis a Magvető Könyvkiadó Tények és Tanúk sorozatában megjelenő könyv most először kerül úgy az olvasók elé, ahogyan azt a szerzője szerette volna. Unokájának, Fullajtár Andrea színésznőnek a kötethez írt ajánlása szerint ugyanis a 2004-ben elhunyt Galló Olga úgy ment el, hogy „sokévi küzdelem után adta fel a reményt, hogy nyomtatásban láthassa cenzúrázatlan lágernaplóját”. 1978-ban magánkiadásban megjelent írása az eredeti szöveg több mint felére húzott, erősen cenzúrázott változata volt. Bár hamar elfogyott a boltokból, a szerző nem akarta, hogy ebből a verzióból több kiadás jelenjen meg.

Galló Olga

antikvárium.hu

Írás a halál folytonos árnyékában

Pedig számára az írás sokáig mindenekfelett álló belső kényszer, szenvedély, élethivatás volt. A naplóból kiderül, hogy elképesztő körülmények között, a halál folytonos árnyékában is állandóan írt, egyetlen magyarként dokumentálva például Breslau (ma Wroclaw, korábban Boroszló) borzalmas, közel három hónapig tartó 1945-ös ostromát. De hogy került a Salgótarjánban, Gärtner Olga néven született fiatal nő Breslauba, külföldi hadifoglyok közé? Önfegyelem, kitartás, bátorság és persze szerencse is kellett ahhoz, hogy a haláltáborból és a halálmenetből Breslau „biztonságos” lágerébe kerülve élje meg a második világháború végét – ott senki sem sejtette róla, hogy zsidó.

Schmal Alexandra szerkesztő a kötet előszavában tárja az olvasók elé Galló Olga fordulatos sorsát a háború alatt, és helyezi keretbe a naplóban olvasható eseményeket. A szerző édesapja meghalt az első világháborúban, édesanyja varrásból próbálta eltartani hat gyermekét. Olga drogistának tanult, és emellett dolgozott napi 13 órákat, hétvégeken is. Ráadásul tébécés lett, és más betegségekkel is küzdött. Belépett azonban az életébe az írás, a Népszava szerzője lett, egészen addig, amíg 1944 júliusában édesanyjával együtt Auschwitzba deportálták. Anyját azonnal gázkamrába vitték, Olga októberig a birkenaui lágerben volt kényszermunkás, majd egy ezerfős női transzporttal Hochweilerbe vitték. Onnan 1945 januárjában halálmenetben útnak indították a gross-roseni koncentrációs tábor felé. „Mire újra este lett, már egyáltalán nem segítettünk egymásnak.

Ha valaki elesett, hiába nyújtotta a kezét, összeszorított szájjal haladtunk el mellette. Nem volt hozzá erőnk, karunk, alig bírtuk emelni”

– írta erről a naplóban. A szökés mellett döntött.