Egy kárpátaljai magyar ember tragikus halála kapcsán Orbán Viktor azt írta, hogy „egy magyar állampolgárt agyonvertek Ukrajnában. A mi közösségünkhöz tartozott. … A magyar Alaptörvény és Magyarország védelme alatt is állt. Ez feljogosít bennünket arra, hogy kerüljük az óvatoskodást: nem meghalt, nem kényszersorozás következtében hunyt el, hanem agyonverték. Ez egy olyan ügy, amit ki kell vizsgálnunk, hiszen akit meggyilkoltak, az egy volt közülünk.”
Ezek után az eddig is mindent elborító, Ukrajna elleni propaganda még magasabb fordulatszámra váltott. „Velük vagyunk a gyászban” – mondják a kormányzat tagjai és kormányzati médiumok. Ugyanezek a források sulykolják a „kényszersorozások” miatti felháborodásukat. Gyakran írnak a kárpátaljai magyar katonák feláldozásáról, „védőpajzsként” történő felhasználásáról is.
De az állítások mellé konkrét adatokat sosem közölnek, így valóságtartalmuk erősen megkérdőjelezhető. A harcok során életüket vesztett magyar katonák számáról, miként a teljes ukrán veszteségről, nem tettek közzé hivatalos adatokat. A Kárpáti Igaz Szó idén február 24-én, tehát az orosz invázió harmadik évfordulóján azt írta, hogy több mint ötven magyar származású áldozatról van tudomásuk. Persze a magyar kormányzat ennél pontosabb adatokkal kell, hogy rendelkezzen, mivel – egyébként helyesen – támogatja a harcokban elhunytak családjait.
A valóság az, hogy Sebestyén József halálának körülményei nem tisztázottak, és ellentmondásosak a kormányzati média által közzétett beszámolók is.
