A stressz nem kizárólag abból fakad, ami velünk történik, hanem abból is, ahogyan az adott helyzetet megéljük és értelmezzük. Ebben pedig a személyiségünknek is fontos szerepe van: számít, mennyire szeretünk mindent kézben tartani, hogyan viseljük a bizonytalanságot vagy éppen mennyire könnyen engedjük el azt, amin már úgysem tudunk változtatni. Ami valakinél gyorsan múló probléma, az a másiknak akár az egész estéjét végigkísérheti.
A stresszkezelés hatása nemcsak abban látszik, hogyan érezzük magunkat egy nehéz nap után, hanem abban is, hogy ki tudunk-e kapcsolni éjszaka. A tartós stressz ugyanis megnehezítheti az elalvást, ronthatja az alvásminőséget, így pedig könnyen kialakulhat egy újabb kör, amiben a rosszabb alvás miatt másnap még nehezebben birkózunk meg a stresszel. Ahhoz, hogy ezt a kört megszakítsuk, fontos felismernünk, hogy a stresszre nem mindannyian reagálunk ugyanúgy. Ha felismerjük, milyen személyiségjegyek befolyásolják a stresszhez való viszonyunkat, könnyebben megtalálhatjuk azokat a módszereket, amik számunkra valóban működnek, és hatékonyabban kezelhetjük a mindennapi feszültséget.
Nem mindegy, hogyan működünk
A pszichológia egyik legismertebb és legelterjedtebb személyiségmodellje, a „Big Five” öt nagy dimenzió mentén írja le, hogyan különbözünk egymástól. Ezek a dimenziók a nyitottság, a lelkiismeretesség, a társaságkedvelés, a barátságosság és az érzelmi labilitásra való hajlam mentén rajzolódnak ki: ezek együtt adnak képet arról, hogy jellemzően milyen a működésünk. A modell célja nem az, hogy néhány kategóriába beskatulyázzon, inkább arra mutat rá, hogyan fedezhetjük fel saját helyünket ezeken a skálákon, a saját működésünket is optimalizálva ezzel.
Ez nem jelenti persze azt, hogy egy adott személyiségjegy előre meghatározná, hogyan fogunk reagálni egy konkrét helyzetben. Inkább arról van szó, hogy önmagunk jobb ismerete kiindulópont lehet ahhoz, hogy tudatosabban válasszuk meg, hogyan kezeljük a mindennapi feszültséget. Hiszen nemcsak az számít, mi történik velünk, hanem az is, hogy milyen szemüvegen keresztül nézzük az adott helyzetet.
A Pittsburghi Egyetem kutatói által készített tanulmány például azt is kimondja, hogy a személyiségjegyek és a stressz megélésének módja között szoros kapcsolat van. Ez a kutatás hangsúlyozza azt is, hogy nemcsak az számít, milyen személyiségjegyekkel rendelkezünk, hanem az is, hogyan értékeljük az adott helyzetet: mennyire érezzük súlyosnak, megterhelőnek vagy éppen kontrollálhatónak. Ugyanaz a helyzet ezért két ember számára egészen más mértékű stresszt jelenthet.
Stresszkezelés a mindennapokban
De hogyan jelenhet meg mindez a mindennapokban? Ami az egyik embernek megnyugtató rutin, az a másiknak akár újabb feladatnak tűnhet. Aki erősen igényli a kontrollt, és akkor érzi magát biztonságban, ha tudja, mi fog történni, annak különösen megterhelő lehet a kiszámíthatatlanság. Számára a tervezés, a feladatok priorizálása vagy egy előre kialakított esti rutin adhat kapaszkodót. Egy követhető napirend ráadásul az alvás szempontjából is hasznos lehet: ha nagyjából hasonló időben zárjuk le a napot és készülünk a pihenésre, könnyebb lehet átállni a munkából az alvásra.
Mások viszont egy konfliktust vagy egy rossz visszajelzést nem tudnak könnyen elengedni. Újra és újra lejátszhatják magukban, mit mondtak, mit kellett volna másképp csinálniuk vagy vajon mit gondol róluk a másik. Ilyenkor nem feltétlenül az a cél, hogy erőből „kapcsoljuk ki” a gondolatokat, mert ez sokszor csak még nehezebbé teszi az elalvást. Nekik az a legjobb irány, ha valamilyen tudatos lezárást adnak a napnak. Egy rövid naplózás, egy esti séta, a mozgás vagy egy beszélgetés is segíthet abban, hogy ne ugyanazokat a gondolatokat vigyük magunkkal az ágyba. A társaságkedvelőket egy nap végére szervezett közös program mozdíthat ki a stresszből, míg másoknak ez pont csak olaj a tűzre az aznapra felgyűlt ingerek mellé.
A lényeg tehát nem az, hogy mindenkinek ugyanazt kell csinálnia, hanem hogy felismerjük, milyen módon tudjuk a saját működésünkhöz igazítva levezetni a feszültséget. Az, hogy milyenek vagyunk, persze nem fekete és fehér. A Big Five dimenziókról beszél, nem egymástól élesen elkülönülő „embertípusokról”, és a személyiségünk önmagában nem határozza meg, hogyan reagálunk egy adott stresszhelyzetre. Inkább hajlamokról és valószínűségekről van szó. Éppen ezért nem az a kérdés, hogy „melyik típus vagyok?”, hanem az, hogy mit veszek észre magamon: mi billent ki, hogyan reagálok rá és mi segít nekem visszatalálni egy nyugodtabb állapotba? Ez pedig nemcsak a napközbeni közérzetünk, hanem az esti elalvás szempontjából is fontos lehet.
Figyeljük meg magunkat!
A stresszt valószínűleg nem tudjuk teljesen kiiktatni az életünkből, de az alvásunk és az egészségünk szempontjából is fontos, hogy megtanuljuk kezelni. Ebben az önismeretnek tehát jelentős szerepe van: ha jobban figyelünk magunkra, hamarabb észrevehetjük, amikor kezdünk túlterhelődni.
Hasznos lehet időnként végiggondolni, mi történik velünk egy stresszes helyzet után. Egy kaotikus munkanapot követően például lehet, hogy nem még egy sorozatra vagy félórányi telefonozásra van szükségünk, hanem arra, hogy legyen egy világos pont, ahol lezárjuk a munkát. Másnak ugyanez a helyzet egy kiadós sétát, edzést vagy egy beszélgetést jelenthet. Nincs mindenkire érvényes módszer, hiszen ugyanaz a rutin az egyik embernek megnyugtató lehet, a másiknak viszont újabb feladatnak tűnhet.
Ebben segíthet, ha néhány stresszesebb napon tudatosan megfigyeljük magunkat: mi váltotta ki a feszültséget, hogyan reagáltunk rá és mi segített utána. Azt is érdemes észrevenni, hogy inkább megoldani akarjuk a problémát, kontrollálni próbáljuk a helyzetet, másokkal beszéljük ki vagy éppen visszavonulunk és egyedül próbálunk feltöltődni. Ha felismerjük a saját mintáinkat, könnyebb lehet megérteni, hogyan működünk stresszhelyzetben és olyan megküzdési módokat választani, amik valóban illenek hozzánk. Minél jobban megismerjük ezeket, annál könnyebben vehetjük észre, mikor van szükségünk arra, hogy változtassunk a megszokott reakcióinkon – még azelőtt, hogy a stressz az esti pihenésünkre is rátelepedne.
