Lelki egészségvédelem: luxus vagy alapvető jog?
Sokszor halljuk, „kimerült vagyok”, „fáradt vagyok”, „nem tudom az indulataimat mederben tartani”, „nincs erőm”, „úgysem sikerül”. Ilyenkor nem látjuk, hogy mire is lennénk képesek, mik azok az erőforrások, amikhez nyúlhatnánk, amik táplálnak minket. Mindez nem csak azért fontos, mert tehetetlenné válunk, hanem azért is, mert a kilátástalanság szorongássá alakulhat, és a szorongás, a félelmeink megbetegíthetnek. A betegség pedig újabb kihívások elé állít: felismerni a betegséget, kibírni erkölcsi és anyagi értelemben a munkahelyről való távolmaradást, elviselni a szeretteink aggodalmát és megtalálni az alkalmas „visszatérési stratégiát”.
A címben feltett kérdésre így egyszerű a válasz.
Lelki egészségünk megőrzése mindenki számára létfontosságú, nem úri huncutság, vagy a kiváltságosok jutalma. Érdemes elsősorban tehát saját magunknak tenni érte, de a munkahelyünk, ahol a napunk jelentős részét töltjük, szintén jelentős lépéseket tud tenni lelki egészségünk megőrzéséért, támogatásáért.
De tudjuk-e valójában, mit is értünk lelki egészség alatt?
Az Ottawai Egészségmegőrző Charta szerint a lelki egészség „pozitív életérzéssel járó belső folyamategyensúly és ebből keletkező viselkedés, mely jelentősen hozzájárul az egyén belső stabilitásának biztosításához. "Segítséget nyújt ahhoz, hogy az egyén - nehézségek, zavarok, terhelések, sőt olykor szomatikus betegségek és fenyegetettség közepette is - megtalálja a helyét a társadalomban és megfelelően tudja kezelni azokat a nehézségeket és változásokat, melyeknek ki van téve.” (Tomcsányi Teodóra (2002) A lelki egészség és mentálhigiéné fogalmi kérdéseinek összefoglalása és praxisa) A lelki egészség tehát a mindennapi élet erőforrása, nem pedig életcél.
Mi történik akkor, ha dolgozunk a lelki egészségünkért?
- Tudatosságot ad a mindennapi életünknek. A lelki egészségmegőrzés egy új látásmód, amely segít a motivációnk „karbantartásában”. Megtanulunk önreflexívnek lenni, képesek leszünk a perspektívaváltásra, és így ki tudunk lépni az önmagunk köré épített kis világból.
- Az új látásmód növeli a kreativitásunkat, amely új megküzdési stratégiák kidolgozását eredményezi. Megtanuljuk, hogy a nehézségek, változások magukban hordozzák a fejlődés lehetőségét.
- Kapcsolatba kerülünk önmagunkkal és miután a fókusz átkerül magunkról mások felé is, kitágul a tér, és elkezdünk magunkon kívül is körbenézni. Másokkal is kapcsolatba kerülünk, ez segítheti az együttműködést, megtanít egy nagyobb egységben gondolkodni.
- Felismeréseink pedig aktivizálnak minket, és cselekvésorientáltak leszünk.
A lelki egészség védelme olyan, mint egy lelki fitnesz terem. Megtanítjuk magunkat, hogy ellenállóbbak legyünk és rugalmasabban reagáljunk a minket körülvevő gyors változásokra. Néha könnyű az edzés, ismerős terepen mozgunk, talán muníciót is tudunk gyűjteni a jövőre nézve vagy csak megünnepeljük, hogy ugyan elfáradtunk, de teljesíteni tudtuk a napi edzés adagot.
Van, amikor azonban nagy erőfeszítéseket kell tennünk, hogy a már jól ismert feladatokat (gyakorlatokat) elvégezzük, mert valami elfedi a látásunkat, leszívja az erőnket. A terhelhetőségünk és a túlterheltségünk aránya ilyenkor annyira felborul, hogy kicsúsznak a döntéseink a kezünkből. Sokszor csak a keretek tartanak meg minket és segítenek abban, hogy egy új egyensúly, egy új edzésterv kidolgozását elkezdjük. Ahogy gyakran az edzőterem négy sarka jelenti az állandóságot edzés közben, úgy ad keretet életünknek az értékrendünk vagy az élet tapasztalatunk.
Egészségünk belső erőforrásainkból táplálkozik
A salutogenezis, a pszichológia egy új irányzata, hívja fel a figyelmünket egy másik lényeges szempontra: valójában belső erőforrásaink keresése és aktivizálása a döntő lépés az egészségünk felé. Ahogy Anselm Grün is hangsúlyozza, ne csak élettörténeteink sérüléseire összpontosítsunk, hanem keressük meg, milyen erőforrások állnak itt és most rendelkezésünkre. Ezek a források gyermekkorunk tapasztalatai alapján már részben adottak, ismerjük is őket, csak lehet, hogy időközben elfeledkeztünk róluk. Növekedésünk során tovább bővült az eszköztárunk, személyes és szociális erőforrásaink tárháza. Ebből a tárházból érdemes merítenünk, ahhoz, hogy újra legyen erőnk kezükbe venni a döntéseinket és felvértezzünk magunkat az egészségünket károsító hatások ellen.
A legjobb munkaerő az, aki ismeri saját szükségleteit
Csak egy lelkileg reziliens munkaerő képes manapság stabilitást biztosítani a munkahelyen. Olyan, aki ismeri magát és a saját szükségleteit, és mindezt képviselni, kommunikálni is tudja a munkatársai és felettesei felé. Olyan, aki hiteles, és tudja, hol tart most a karrierjében, mi a célja, mit szeretne elérni és nemcsak figyeli, hanem reagál is a változásokra. Egy ilyen munkavállaló lojalitásában bízhat a munkáltató. Ezért érdemes minden nap tennünk a lelki egészségünk támogatása, megőrzése érdekében. És ez nem luxus. Ez erőforrás mindenki számára.
Szerzők: Robogány Veronika és Pigler Anna, Élettükör Mentálhigiénés Műhely
Források: Anselm Grün (2015) Ahogy az egészség keletkezik. In: Anselm G. Lelkünk erőforrásai, Jel Könyvkiadó, Budapest, 83-89.
Tomcsányi Teodóra (2002) A lelki egészség és mentálhigiéné fogalmi kérdéseinek összefoglalása és praxisa. In: Tomcsányi T. Mentálhigiénés képzés a Semmelweis Egyetemen. Egy sokoldalú, tudományközi program elmélete gyakorlata és eredményessége. Párbeszéd (Dialógus Alapítvány), 8-9.
Találkozzon Pigler Annával május 21-én az Egészségtudatos Munkahely Konferencián, ahol Anna egy konkrét esettanulmányon keresztül mutatja be a hallgatóságnak milyen is az, amikor egy cégben komolyan veszik a munkavállalók személyes fejlődését és lelki rugalmasságát.
További részletek: https://konferencia.hvg.hu/egeszsegtudatos_munkahely
Az oldalon elhelyezett tartalom a HVG Szemináriumok & Konferenciák közreműködésével jött létre, amelynek előállításában és szerkesztésében a hvg.hu szerkesztősége nem vett részt.
