Amikor addikcióról beszélünk – legyen az kémiai vagy viselkedési függőség -, általánosságban is elmondható, hogy a dependenciát mutató személy érdeklődése, szociális élete, rekreációs tevékenysége nagymértékben beszűkül. Mindennapjait és gondolatait egyre fokozottabban befolyásolja maga az addikció. Figyelme átalakul, erőteljesebb válaszkészséggel reagál a függőséghez köthető ingerekre. Az addikcióhoz (pl. internet- és okostelefon-függőség, munkafüggőség, pszichoaktív szerfüggőség) köthető vizuális ingerek vagy szavak az észlelési idő lerövidülését eredményezik, vagyis ezen kulcsingerekre a személy lényegében hatékonyabban, gyorsabban reagál.

Az addiktív viselkedés hátterében gyakran a tudatmódosítási szándék áll. Az egyén számára idővel szinte kizárólag a kontrollt vesztő viselkedés nyújt újdonságot, izgalmat, örömet, mint ahogyan ugyanennek a viselkedésnek a megszokása, berögzülése később egyfajta ismerős menedékké válik, ahová a hétköznapok megterhelő élményei elől lehet elbújdosni. Nem ritka például, hogy az úgynevezett MMORPG (Massively Multiplayer Online Role Playing Game) típusú videójáték felhasználói valóban vágyott karaktervonásaik mentén alkotják meg avatarjukat, hogy aztán így tapasztalhassák meg a valós életükből kimaradó élményeket. Egyes játékosok olyannyira azonosulnak az avatarral, hogy annak elvesztése (például egy profil törlése révén) hosszan elhúzódó gyászreakciót eredményezhet náluk. A kényszeresé váló, ily módon szinte szertartássá erősödő cselekvési mintázat pedig valóban módosult tudatállapotot eredményez. Gondoljunk például arra, hogy egy munkafüggő olykor szinte vallásos áhítattal képes beletemetkezni a munkába akár szabadsága alatt is, háttérbe szorítva magánéletét és valós élményeit. Csakúgy, mint ahogyan a közösségi oldalak látogatása is az idő észlelésének kiesésével vagy módosulásával járhat.

Az ismétlődő viselkedés mellett azonban a tudat nem tágul: éppen a korábban leírt tudatszűkülés a jellemző – ami többek között a sóvárgás mértékét is fokozhatja.
A viselkedési  addikció (is) legtöbbször öngyógyítás vagy inkább menekülés. Némileg persze leegyszerűsítve, de mondhatjuk, hogy az internet- és okostelefon-függő személy szociális elzárkózását a virtuális térben kialakított kvázi-kapcsolatok menedékében oldja fel, a videójáték-függő a sivár vagy éppen erőteljes frusztrációt okozó mindennapokból menekül egy lehetőségekkel teli álvilágba, a munkafüggő sokszor a magánélet felelőssége elől szalad vagy pusztán a munkában elért sikerek mentén definiálja önmagát, a testedzésfüggő károssá váló teljesítményével szabályozza érzelmeit, a szexfüggő önmagát stimulálja vagy differenciálatlan módon a testiséggel helyettesíti kötődési szükségleteit, és így tovább. Mindegyik esetre igaz, hogy a megküzdési repertoár egy kényszeressé váló viselkedés ismétlődő mintázatává silányul.

Mi hát a megoldás? Hogyan érhetünk el tudatmódosulást, tudattágítást addiktívvá váló életstílus nélkül? Az egyik lehetséges út a mindfulness meditáció.

A mindfulness eredendően Kabat-Zinn 1979-ben indított tudatos jelenlétfókuszú stresszcsökkentő programjával indult útjárak, de gyökerei a buddhista gyakorlatok évezredes hagyományaiba nyúlnak vissza. Az elmúlt évtizedekben az irányzat széles körű népszerűségre tett szert, és számos területen alkalmazzák igazoltan magas hatásfokkal. Addiktológiai értelemben kiemelhető, hogy a mindfulness-technikák segítségével, vagy a módszert akár önálló terápiaként alkalmazva, csökkenthető a sóvárgás mértéke és a visszaesés esélye. Empirikus eredmények igazolják, hogy a mindfulness neurobiológiai, pszichológiai, szociális és spirituális szinten is hatást gyakorolhat a kliensre, természetesen az egyén jellemzőitől is függően.

Tudatos jelenlétnek nevezik azt az állapotot, amit a módszer gyakorlója megtapasztalhat. A pillanat kiaknázása, az impulzusok feletti kontroll visszanyerése, a distressz és szorongás enyhülése, a belső ürességélmény csökkenése mind-mind protektív tényezők az addikciós zavarok szempontjából. A függőséget kiváltó kockázati tényezők megszűnésével maga az öngyógyítási igény is megszűnhet. A tudat újra szabaddá válik, a függőség tárgyához köthető ingerek már nem horgonyozzák le a személy figyelmét. Új célok jelennek meg, az önismeret fejlődik. A tudat, addikció és kényszerek nélkül, pozitív irányba módosul – mindezt a mindfulness segítségével.

A szerző dr. Kapitány-Fövény Máté, a Semmelweis Egyetem ETK Addiktológiai tanszékének oktatója és a Nyírő Gyula Kórház OPAI Drogbeteg Gondozó és Prevenciós Központjának pszichológusa.