Utáljuk, ha SMS-ben szakítanak velünk, mégis csináljuk
Ellentmondásos, ahogy a tizenévesek a mobilos szakításhoz állnak.
Ellentmondásos, ahogy a tizenévesek a mobilos szakításhoz állnak.
A Valentin-nap rózsaszín köde sem tudja eltakarni a tényt, hogy két ember intimitásában markánsan megmutatkozik az alá-fölé- vagy mellérendeltség. Noha a szexuális működés rendkívül sokat változott az elmúlt évszázadokban, a hatalmi viszonyok átrendeződése ma is tart.
Sokan az újévet, mások az ihletet várják, de rosszul teszik: valószínűleg senki sem tud egyik napról a másikra megváltozni. De mindig lehetünk egy kicsit jobbak, egy kicsit figyelmesebbek, egy kicsit aktívabbak, ha lépésről lépésre, apránként, kitartással, a hibáinkból tanulva haladunk.
Mi a valódi, tartós boldogság titka, és hogyan érhetjük el? Többek közt erről beszélgettünk Sonja Lyubomirsky bestselleríró boldogságkutató pszichológussal.
Hihetetlen, de igaznak tűnik.
Sokféle elválás létezik, a baráti elköszönéstől kezdve a gyomorszorítóan tragikus elhagyásig. Az élmény a körülményekhez képest attól is függ, milyen korai tapasztalataink vannak, hogyan vártak minket a szüleink, amikor megszülettünk, örültek-e nekünk, megéltük-e, hogy pótolhatatlanok vagyunk számukra.
Nemcsak szórakoztat, gyógyít is a népszerű játék.
A „tafofil” a temetők megszállottja, e hajlam (vagy betegség?) fokozottan jellemző a töltőtoll-koptatókra: Hrabal és a prágai zsidó temető, Áprily Lajos és a kolozsvári Házsongárdi temető – a sort sokáig lehetne folytatni, ám ez a körutazás csupán apró ízelítőt nyújt az írók sírkert-mániájából. Cserna-Szabó András író írása a HVG Extra Pszichológiának.
A szolgáló vezetés első hallásra összeegyeztethetetlennek tűnik, pedig korántsem az, nem véletlen, hogy a világ egyik legjobb tisztképző intézményének mottója. Egy új könyv és a hozzá kapcsolódó előadás elmondja, hogyan tudjuk e filozófiát az üzleti életben vagy a mindennapok során sikerrel alkalmazni.
Manapság meghosszabbodott az az időszak, amikor a szülők már nem nevelnek gyerekeket, de még egyáltalán nem idősek. Az így kialakuló űr – amit „üres fészek” vagy „árvaház” szindrómának is szoktak nevezni – betöltésére gyakran hibás recepteket találunk, és egyik jellemzője a gyermek el nem engedése.
Amikor a baba megszületik, az anya csak arra tud gondolni, milyen jó lesz otthon a kicsivel! A legtöbben azt hiszik, hogy miután a gyerekek kirepülnek a bölcsődébe, óvodába, visszatérnek a munkahelyükre és minden megy tovább a régi kerékvágásban. Ez a legritkább esetben alakul így.
„Néha nem is érzem valódi embernek magam, hanem mások ötletei gyűjteményének” – mondta a január 10-én elhunyt David Bowie. Ma már nem meglepő, ha valamelyik könnyűzenei előadóról kiderül, nem olyan a való életben, mint amit a külvilágnak mutat magából a produkcióiban. Egykor azonban úttörőnek számított David Bowie, hogy olyan átváltozó ikonokra legyen hatással, mint Madonna vagy Lady Gaga.
A baba korai halála óriási fájdalom a szülőknek. A gyászt megnehezítheti, hogy a terhesség alatt elhunyt magzatok esetében sokszor eltitkolt életekről van szó, így a szülők akár teljesen magukra maradhatnak fájdalmukban. A tragédia hátterében ráadásul olykor feldolgozatlan érzelmek is hathatnak. Hogyan engedjük el az elveszített magzatokat?
A nők szigorúbbak önmagukkal szemben.
A pszichológia csúcsélményeknek nevezi azokat a pillanatokat, amelyek megváltoztathatják a szemléletmódunkat, akár annyira is, hogy felelősséget vállalunk a közösségünkért, sőt a bolygónkért.
A kreatív kampány csokit vagy sört reklámoz, a saját kreativitásunkkal viszont önmagunkat, életrevalóságunkat reklámozzuk, azt ígérve, hogy mellettünk könnyebb lesz fiatalosnak, játékosnak maradni, hiszen a kreativitás az energia, a meglepetés jele. Sőt: izgalmas partnerrel maga a világ tűnik szórakoztatónak.
Engedd el a problémákat, engedd el az exedet, engedd el a fájdalmakat! – mondják manapság, a divatszó könnyed stratégiának tűnik. Az elengedés nehéz folyamat, melynek során rájövünk, mennyire ragaszkodunk szerepeinkhez, álarcainkhoz. Ám amit elveszítettünk, azt meg is nyerjük – ezért a hatása felbecsülhetetlen. A bátor újévi kezdethez összegyűjtöttünk tíz leckét az elengedésről.
Minden változás veszteséggel jár, minden búcsúval elveszítünk valakit, de ha nem gyászolunk, ha nem siratjuk meg azt, aminek örökre vége, aligha tudunk újra szeretni, újra élni. Feldmár András és Büky Dorottya tévelygőknek írott párbeszéde ezúttal a veszteségekről és az újrakezdésről szól.
Szerettünket elveszíteni az emberi élet talán legnehezebb tapasztalata. Kevés élmény okoz az ember lélektani működésében ennyiféle szinten változásokat. A gyász szakaszain végigjutva viszont meglepődve megállapíthatjuk, hogy a számunkra kedves személy halálából sok mindent megtanultunk.
A nagy, jelentős álmok életszakaszaink váltásánál, például a felnőtté válás során jellemzőek. A helyes kérdések feltevésével sok minden újat megtudhatunk önmagunkról. Ráadásul önbizalmat, szorongásoldást és önuralmat nyerhetünk általuk.
Az oldalon elhelyezett tartalom a HVG Extra Pszichológia közreműködésével jött létre, amelynek előállításában és szerkesztésében a hvg.hu szerkesztősége nem vett részt.