Rendeződő minták – Csapatmunka az osztályteremben és otthon
Pedagógussal beszélgettünk arról, hogy miért fontos a munkamegosztás az osztályteremben, illetve otthon. Az ország legnépszerűbb történelemtanára, Jocó bácsi osztja meg tapasztalatait arról, mit tanulnak mindebből a gyerekek, és hogyan motiválhatók, illetve hogyan tanulhatják meg felismerni és értékelni a csapatmunka előnyeit.
„Évek óta harcolok a diákokkal bizonyos kérdésekben. Az egyik ilyen a teremben a rendrakás. Hisz vannak bögréink, teázunk közösen, szendvicset készítünk stb. És persze ebből adódik a sok mosatlan tányér és bögre. Komolyan, néha találok olyan bögrét elrejtve, amiből már szinte kimászik a használt teafilter. Értem én, hogy szeretnének osztályállatot, de lehetne, hogy nem nekünk kell kitenyészteni is?!” – írja egyik legutóbbi Facebook bejegyzésében, a közösségi médiában legtöbbször csak az ország legnépszerűbb történelemtanáraként emlegetett Balatoni József, alias Jocó bácsi. A budapesti Kontyfa Gimnázium pedagógusa, aki az elmúlt években 40 ezres követőtábort gyűjtött magának a Facebookon szókimondó stílusával és őszintén kritikus megjegyzéseivel, azt is hozzáteszi, hogy őt rendkívül megdöbbenti a gyerekek viselkedése és hozzáállása a házimunkához.
„Mindig megkérdezem, hogy otthon is így hagynak mindent? Aztán sokszor jön a válasz, hogy otthon anya megcsinálja. Én tuti nem csinálnám meg helyettük. Ahogy a teremben sem teszem. Sajnos azt látom, hogy sok szülő szinte semmilyen önállóságot nem ad a gyerekének, sőt, mindent el is végez helyette. Egy idő után feladatokat kell bízni a gyerekre, engedni kell, hogy döntsön, kicsit önállóbb legyen. Nem egy olyan gimnazista tanítványom van, akinek a mai napig az anyukája pakol be az iskolatáskájába, és reggel azt is megmondja, hogy aznap milyen ruhát vegyen föl a gyereke” – osztja meg tapasztalatait Jocó bácsi, akinek meggyőződése, hogy apróbb házimunkákat már egészen pici kortól rá lehet, sőt, rá is kell bízni a gyerekekre.
„Azt gondolom, a szülőnek a kis elsős mellé még oda kell állni, segíteni neki bepakolni, leckét írni, hisz ekkor válik valóban iskolássá, minden új számára, a közeg, a szabályok, az elvárások. Aztán szépen lassan, fokozatosan leválni róla, engedni önállósodni” – zárja a blogger tanár a gondolatmenetet. Ezek után felmerül a kérdés, hogy mit tesz ilyenkor a pedagógus, hogy rávegye a gyerekeket a rendrakásra, a takarításra és az ésszerű munkamegosztásra. Jocó bácsi azt már beszélgetésünk során árulja el, miután jobb híján kidobott mindent az osztályból, ami nem higiénikus, elmagyarázta a gyerekeknek, hogy ez így nem jó, függetlenül attól, hogy fiúk vagy lányok, otthon nekik is ugyanúgy kellene segíteniük takarítani, rendet rakni. „Fontos, hogy a kamaszok, akik amúgy is hajlamosak a halogatásra és a lustaságra, megértsék, hogy a háztartás és a család nem arról szól, hogy anyarobot mindent megcsinál helyettünk, mi pedig csak fekszünk és gyártjuk az újabb és újabb feladatokat.”
A fiatal pedagógus a „hegyi beszéd” mellett a hitelesség és a meggyőzés jegyében igyekszik jó példát mutatni a tanítványainak, és a gyakorlatban is rávezetni őket az ésszerű munkamegosztásra. Például, amikor táboroznak a diákokkal, minden nap más brigád takarít, terít, pakol, szedi a szemetet. Ekkor maga Jocó bácsi is ugyanúgy kiveszi a részét a közös munkából. „Szerintem ezzel meg lehet mutatni, hogy a közösen végzett munka egyrészt gyorsabb, másrészt pedig sokkal élvezetesebb, mintha egyedül kellene elvégezni.” A történelemtanár hozzáteszi, meglátása szerint a gyerekek (és sokszor ugyanúgy a felnőttek is) természetesnek veszik, hogy tiszta a lakás és otthon van étel az asztalon. Ezzel szemben személyes meggyőződése, hogy a házimunka nem egy ember dolga, hanem a család összes tagjának közös felelőssége.
„Nincs ideális feladatmegosztás, hisz ahány pár, annyi szokás. De talán az a jó, ha mindenki azt a feladatot vállalja, amit a leginkább szeret, a ’nem szeretem munkákat’ pedig együtt, közösen végzik el. Nálunk például én főzök, mert azt szeretem. Teregetni viszont kifejezetten utálok, azt a feleségem csinálja. Sokszor takarítunk közösen, mert úgy hamarabb végzünk és egyikőnk sem gebed bele a munkába” – árulja el a pedagógus, aki hozzáteszi, ő az osztályteremben is ugyanezt a szemléletet képviseli. „Ma már az iskola és a pedagógus feladata a tanítás mellett a nevelés is. Sok mindent nekünk kell megtanítani és megmutatni nekik. Például elég régóta szívügyem az egymás iránti tisztelet elve. Ezt tanítom a gyerekeknek is. Szerintem ezt már egészen kicsi gyermekkorban is fontos tudatosítani, érzékenyíteni őket arra, hogy segítsenek egymásnak és a szüleiknek. Ahogy a diákjaimat elnézem, jó úton járunk” – vallja Balatoni József.
A blogger tanár hozzáteszi, erre kiválóan alkalmas a kooperatív pedagógia, az élmény-, illetve a játékpedagógia, mert mindegyik módszer a kreativitásra és az együttműködésre épül. Az osztályban nem véletlenül végeznek évek óta számtalan együttműködésre épülő gyakorlatot, különösen azért, mert Jocó bácsi meggyőződése, hogy a képességfejlesztés jóval fontosabb, mint a lexikális tudás bemagoltatása. „A diákjaim már megszokták és szívesen is dolgoznak ezekkel a módszerekkel. A legkönnyebb megmutatni a csapatmunka erejét, ha olyan gyakorlatokat végzünk, ahol csak akkor van siker, ha együttműködve, közösen dolgoznak, és hajtják végre a feladataikat. Mindig vannak aktívabb diákok, akik ambiciózusabbak, mindenben benne vannak, és persze olyanok is, akik megpróbálják kihúzni magukat, a háttérben maradni egy kicsit, megfogni a munka könnyebbik végét. Ez kiküszöbölhető, ha a csapaton belül a tagok célzott szerepet, feladatot kapnak, és a sikerhez szükség van arra, hogy mindannyian megcsinálják a feladatukat” – árulja el a történelemtanár a pedagógiai műhelytitkokat.
Az osztálytermi csapatmunkán belül a diákok Jocó bácsi iránymutatásával rengeteg érzékenyítő gyakorlatot végeznek, amihez a történelem tantárgy különösen jó alapot teremt. „Volt már témahetünk az önkéntességről, de a fogyatékosságról is, továbbá segítettünk már alapítványoknak is.” A pedagógus elárulja azt is, hogy tanítványai rendszeresen járnak például idősek otthonába és menhelyekre segíteni, de más társadalmi munkákban is kiveszik a részüket. Saját iskolai alapítványi bált is szerveznek, melynek munkálataiban a diákok is aktívan közreműködnek. Ráadásul most, hogy a történelemtanár népszerű közösségi oldalán osztálykirándulásra gyűjt, a gyerekek az adománygyűjtő projektjük keretében megtapasztalhatják azt is, hogy milyen érzés, amikor nekik segítenek.
Amennyiben önnek is szívügye a közös otthoni gondoskodás, kattintson ide, és ismerje meg a kezdeményezést, melynek legfontosabb célja az egyenlő munkamegosztás a családban. Találkozzon az ügy támogatóival, töltsön ki egy tesztet, illetve ismerjen meg egy vonatkozó kutatást.
A tartalom a Zewa megbízásából, a HVG BrandLab közreműködésével jött létre, előállításában a hvg.hu és a HVG hetilap szerkesztősége nem vett részt.
