Elfáradt a karácsonyi őrületben? Így helyettesíthet akár többórányi alvást is

Testünkben nagyjából 5 millió bőr-receptor van, ebből ujjhegyeinkben 3000. Ennek köszönhetően érzékelünk ennyire jól ujjainkkal és tudjuk ilyen pontosan használni kezünket, például masszírozás közben is. Egy jól eltalált érintés bizonyítottan csökkenti a vérnyomást, a heves szívdobogást, erősíti az immunrendszert és fájdalomcsökkentő hatással is bír, hiszen növeli a testünkben lévő endorfin mennyiséget. Ezek után nem is meglepő, hogy 60 perc szakszerű masszírozás a kezek és ujjak megfelelő érintésével – és annak a bizonyos 5 millió receptornak a pontos eltalálásával – akár 7-8 óra alvással is felérhet.

A masszírozás már az ókorban is divat volt – ezt több régészeti lelet is bizonyítja. Időszámításunk előtt 2700-ban például már egy kínai egészségügyi könyv is írt róla, de i.e 400-ből is származik egy fontos lelet: a Huangdi Neijing – közismertebb nevén Nei-Jing – egy ősi kínai szöveg, amely a kor orvostudományi ismereteit gyűjtötte össze, és nem mellesleg összesen 30 fejezeten keresztül foglalkozott különböző masszázsok technikáival, kifejtve, hogy miként használatosak különböző betegségeknél és sérüléseknél. Francia misszionáriusok ezt a könyvet fordították le és vitték Európába 1776-ban, megismertetve az országgal az eljárásokat. Ezzel is magyarázható, hogy sok masszázs-technika máig francia nevet visel.

A masszírozásra a korai Ayurvedic szövegekben is hivatkoznak szanszkrit nyelven, mint fontos gyógyászati eszközre, amely segíti a test veleszületett gyógyító energiáit. Egyiptomból is ismerünk emlékeket: Akmanthor sírjában (időszámításunk előtt 2330-ból) két férfit láthatunk, amint lábaikat és kezeiket masszíroztatják. A masszírozás a gyarmatosítás idején is elterjedt volt, igaz, művelőit még merőben máshogy hívták: orvosi gyúróknak vagy kézi terapeutáknak, később pedig gyógyító tornászoknak nevezték őket.

reflexologylive.blogspot.com

Magyarországon az első feljegyzések a masszírozásról a Mátyás király udvarából származtak: itt bizonyos dögönyözők végezték a tevékenységet. A fürdőkultúra elterjedésével aztán az egész országban elterjedt a gyakorlata, az idő elteltéve pedig egyre jelentősebben volt jelen az országban tudományosan is a metódus.

Hippocrates, a modern orvoslás megteremtője i.e. 460-ban így beszélt a masszírozás fontosságáról: “Egy orvosnak sok mindenben kell tapasztaltnak lennie, kifejezetten a gyúrásban is.”

A mai masszírozás integrált rendszerét – amely passzív és aktív gyakorlatokon is alapult – Per Henrik Ling hozta létre, aki 1813-ban Svédországban alapította meg a Királyi Központi Gimnasztikai Intézetet, hogy tudását diákjainak is átadhassa (innen eredeztethető a svédmasszázs elnevezés is). Ling két tanítványa, a német Mosengeil és a holland Metzger 1867-ben adtak ki könyvet a masszázsról, amelyben már a reflexiós hatásokról is beszéltek. 1893-ban pedig Hoffa – ugyancsak Ling tanítványa, aki mellesleg bevezette a masszírozás melletti ízületi mobilizációt – írt egy kötetet a legújabb technikákról, benne az öt, máig meghatározó alapfogással: a simítással, gyúrással, dörzsöléssel, ütögetéssel és rezegtetéssel.

Ahány ország, annyi szokás

Kanadában alakult ki a kanadai mélyszöveti masszázs, melynek célja a fájdalomcsillapítás. Ám nem ezért különleges: sokkal inkább azért, mivel az alany a masszírozás közben egy széken ül és ruhát visel. Hawaii is büszkélkedhet egy különleges masszírozási formával: ez a Lomi Lomi, ami a hula-hula tánc mozdulatait és az óceán hullámzását imitálja a szerencsés alanyon. Korea pedig igencsak speciális masszírozás-szabályozása miatt érdekes: az országban ugyanis csak és kizárólag látássérült vagy vak emberek végezhetik a tevékenységet.

A masszázst a történelem során országonként más-más célokra használták. Ausztráliában és Tahitin a fáradtságot csökkentették vele, a Jáva szigetén pedig állítólag nyomkodással hajlították hátra a méhet, hogy a szexuális aktust ne követhesse gyerekáldás. Indiában egészségügyi és rituális célokra használták, és a masszírozást sokszor kísérte fürdés a szentnek tartott Ganges folyóban, ahol aztán ismét végigdörzsölték az alany testét – ennek legfőbb mozdulatai máig megmaradtak a thai masszázsban. Az asszírok, babilóniaik, médek és perzsák a sebesült katonák gyógyítására használták a masszírozást, a zsidó Tóra pedig külön egészségügyi rendszabályokat ír elő a hívők számára a tevékenységgel kapcsolatban.

Az oldalon elhelyezett tartalom a Mediwel Kft. megbízásából a HVG BrandLab közreműködésével jött létre. A tartalom előállításában a hvg.hu és a HVG hetilap szerkesztősége nem vett részt.