Van-e bármi értelme egy családi szupersport-autónak? Ha a fenti jelenetet egy negyvenes családapának felvázoljuk, csak heves bólogatás lehet a válasz.

Nehéz persze igazán értelmes filozófiai magyarázatot találni egy 560 lóerős és 33 millió forintos családi kombi létére. Ha a fentiek - egyébként üzletileg nem lebecsülendő értelmétől eltekintünk - talán az fogadható el, hogy az RS6 és társaik pillanatfelvételt nyújtanak egy márka technológiai, autótervezési, gyártási maximumáról. Hogy, hol is tart az Audi. Az új RS6 minden porcikájában jól feltárja ezt.

Végigszaladva a lényegen: az Audi RS6 kocsiszekrénye 20 százalékban alumínium, vagyis 100 kilóval könnyebb, mint elődje. Az egyik legnagyobb változás, hogy a korábbi 5.2 literes V10-es szívómotor helyét a „downsizing” (haha!) jegyében egy 4.0 literes biturbó V8-as vette át. A nyomaték a korábbi modell 650 Nm-erével szemben 700 Nm, ráadásul alacsonyabb 1750-es fordulatszámtól egészen 5500-as fordulatig nyújtja ezt az értéket. A brutális motor egy nyolcfokozatú duplakuplungos váltóban folytatódik, hogy a hajtáslánc végére az Audi új, központi differenciálja jusson az állandó összkerékhajtás kiszolgálójaként. Végeredményben mire elég mindez: 315 Km/órás végsebességre és 3.9 másodperces 0-ról 100 Km/h-ára.

Ezekkel az adatokkal az Audi RS6 a Lamborghini Gallardóval versenyez… Itt tartunk manapság egy családi kombinál.


A rövid, bár a sebesség miatt, inkább csak időben mérve rövid teszt utunk javarésze autópályás riogatásból állt. München környékén mostanság nem könnyű az élet. A sajtóbemutató két hete alatt megfordul itt Európa újságíróinak java és a bajor város nagyjából 150 kilométeres körzetében az elmúlt napokban szépen kipucolták a belső sávot az Audi 560 lóerős új zászlóshajói. A sebességhatárt itt csak a város közvetlen közelében veszik vissza 120 Km/h-ra. Ilyen országba valók ezek a rettenetes gépek, ahol, ha kint a tábla, akkor azt, akár milyen kocsija van is az illetőnek, betartja.

A limitmentes részeken nem nagyon akad párja az RS6-nak. Próbálkozók persze vannak. Egy új kombi Passat láthatóan nem érezte megilletődöttnek magát, talán csak kíváncsi volt mi is az a piros autó előtte, mindenáron forszírozott egy kis bemutatót. 220 Km/h felett aztán inkább úgy dönt, ezt talán mégsem kéne tovább erőltetni. Mi pedig csak gyorsulunk tovább.

A kocsi nagy sebességnél is elképesztő tartalékokkal rendelkezik. Egy kisebb előzés 180-nál, amikor még csak 3500 körül forog a főtengely, a kormányon helyet foglaló Tiptronic-váltóval akár két fokozatot is visszadobva felbőszül az őrült, elszalad a mutató 6000 fölé és bámulatos visszhang mellett nagyjából 5 másodperc alatt máris 220 felett vagyunk.

A gyorsulás, a sebesség, az erő persze egy ilyen autónál már nem elég, az tálalni is kell. Az Audinál úgynevezett „dráma kapcsolóról” is gondoskodtak, amelyre mostanság egyre több gyártó kap rá. Felerősítik külön a motorhangot, a kipufogónak adnak extra dörgést és még ki tudja mi egymást. A Porschékban külön gomb van rá, az új Renault Clio RS-ben a turbó csövének hangját vezetik vissza a sofőr felé, hogy érezze vásárló mit kapot a pénzéért. Az Audi RS6-ban a kezelése kicsit nehézkes, a menüben kell beállítgatni, hogy hörögjön a kipufogóvég. De, ha beállítottuk bemutatja a sárkány üvöltését. Alacsony fordulatszámnál rugdossa a kocsit, bugyborékol egy-egyet, magasabb fordulatszámnál, mint valami acélos hangszer rezonál, végül a 6-7 ezernél már visong.


Az RS6-os belsejében egyébként minden sportosan/visszafogottan(?) fekete, némi fehér felirattal és vörös mutatós műszerekkel és persze "Carbon" szénszál-erősítésű műanyag dekorbetétekkel. Az "RS" sportülések legérdekesebb része az egyedi lapított méhsejt forma, amivel steppelték. De a belső nem ámulatba ejtő. Míg a sima kompakt A3-ban ott volt az érintő-tekerőgombos MMI navigációs cucc, amelyeknek a gombjára lehet az ujjunkkal rajzolni és fel is ismeri, az általunk tesztelt RS6-ból hiányzott.

A végeredmény mégiscsak az, hogy van egy olyan szuperautónk, amelyet a tisztes családapa nyugodtan szólíthat magában rettenetes „vér-RS-nek”.