Azok az autósok, akik egy idő után elkezdenek aggódni a kocsijuk miatt, hogy valami baja eshet, mert már korosodik a gép, és maguk sem éppen fiatalok, 8–10 évente elég megbízhatóan lecserélik autójukat valamilyen hasonlóan praktikus járműre, mint amiből kiszálltak. Ők azok, akik nagyjából semmi mást nem várnak el egy autótól, mint hogy a közért-orvos-unoka koordinátarendszerben maradéktalanul kiszolgálja őket.

Ők nem várnak szálcsiszolt alumíniumbetéteket a műszerfalon vagy a legújabb érintőképernyős infotainment-rendszert a középkonzolon, várnak viszont ötajtós kasztnit, elfogadható hátsó lábteret, értelmezhető méretű csomagtartót, soha el nem romló kezelőszerveket és alacsony fogyasztást. Mindehhez a mátrixhoz rendelnek hozzá egy árat. A gyártók pedig innen próbálják visszafejteni, milyen autót is csináljanak ennek a közönségnek.

D.P.

Ebben a szegmensben különösen fontos számszerűsítve is, hogy mit kapok ennyiért, úgyhogy lássuk gyorsan a tényállást. A Suzuki Celerio paraméterei mellé zárójelben odaírtuk a Swift méreteit is, mert – bár más kategória – a dilemmázás mégiscsak e két modell mentén zajlik majd véhetően leginkább a hazai közönségnél.

A Celerio 3600 milliméter hosszú (a Swift 3850 mm), 1600 milliméter széles (a Swift 1695 mm) és 1450 milliméter magas (a Swift 1510 mm). A Celerio tengelytávja 2425 milliméter,  ami alig 5 milliméterrel kevesebb a Swifténél. A csomagtér szintén meglepetés, a hátsó támlákat ledöntve 726 liternyi a hely a Celerióban, míg a Swiftben 528 liter. Alapból, a támlákkal a helyükön a Celerio 254 liternyi helyet kínál, ami szintén veri az ötajtós Swift 211 literét. Ami még fontos különbség, hogy a kisebbik Suzuki saját tömege alig 830 kilogramm, míg a Swift 1020 kilogramm.

A külső dizájn viszont egyértelműen másodlagosnak tűnik a Celerio esetében szemben mondjuk a Swifttel, nehéz lenne ennél kevésbé szerény dizájnt rajzolni. Stílusban nehezen lenne egy lapon említhető, akár egy VW Up!, Toyota Aygo, vagy akár a Hyundai i10-zel is, amelyek méretükben kategóriatársak lennének.

A kocsi eleje leginkább azt a megnyugtató egyenkülsőt tükrözi, ami a célközönség idegeit megnyugtatja, és nem ébreszt kétségeket benne, hogy túl karakteres, a hátulja pedig még nagyon hasonlít is a most kifuttatott Suzuki Altóéra. Egyedi megoldás a bordázott tetőlemez, amely így merevebb, noha vékonyabb anyagot használhattak hozzá. Érdekes, hogy a magas építés miatt a kerekek is soványkának hatnak. Pedig nem azok, a kisautóknál legátlagosabb 165/65 R14-esek.

D.P.

A Celerio utastere a dobozos kialakításnak köszönhetően kifejezetten tágas, a magas tető miatt a fejtér, a tengelytáv miatt pedig a lábtér is mindenhol bőségesen elég.  A műanyagok persze kemények, és mindenhol egyszínű a kabin, előzetesen talán az szól mellettük, hogy ezek évek múlva is így fognak kinézni. Az illesztésekben sok a pontatlanság, az ülések sima felületűek és puhák, de nem nehéz megtalálni a kényelmes vezetési pozíciót, még úgy sem, hogy a kormányoszlop csak vertikális irányban állítható.

A szórakoztatóelektronika fejegysége korrekt, MP3, Bluetooth-kapcsolat – igaz, meglehetősen körülményesen használható – de például a hangcucc nem szól rosszul. Ezt az egyszerű sztereórendszert nagy gombokkal, akárcsak az egyszerű légkondit, oda sem pillantva, könnyen lehet kezelni. A puritánságnak persze megvannak a jelei, itt-ott csupaszon álló fémek (mint a kormányrúd) vagy a manuálisan állítható visszapillantók jelezik, hogy be kellett férni a nagyon szűk ársávba.

Az 1,0 literes, két számjegyű teljesítményadatokkal rendelkező 68 lóerős, 90 Nm-es nyomatékú háromhengeres tulajdonképpen tökéletes választás az autóba. Akár valamiféle egyéniséget is jelenthet ez a formula, az esetenként megidéződő Wartburg-hanggal, ami szépen kisimul 100-as tempó felett, ahol 3500-at forog a motorfőtengely. Alapjáraton ugyan kicsit rázza a dobozt a háromhengeres motor, ami ugye átlagos sofőrrel alig nyom 900 kilót.

Ahogyan a Suzuki több modelljénél, itt is hálásan lehet húzatni a kicsikét az ötfokozatú, manuális váltó adagolásával. Ugyan nem fogja vágtázva leforogni a fokozatokat, de a két ideális érték, a nyomatékcsúcs 3500-a és teljesítmény 6000-es fordulatnál jelentkező maximuma között kellemesen elvirgonckodik a Celerio az utakon. A felfüggesztés hordoz némi kétarcúságot, a városi aszfalthibákat szépen kimozogja, nagyobb tempónál, szeles időben azonban figyelni kell a stabilitásra.

A városon kívüli tempóval sincs igazából baj, a 13 másodperc körül 0–100-as értékkel nyilván nem lehet vagánykodni, de ez a vonal úgyis inkább a körültekintő közlekedést díjazza. Az utópályán pedig simán felveszi akár a 140-es tempót is. A Suzukik mindig is jól teljesítettek a papíron megadott fogyasztási adatokhoz képest, és jelen esetben is elvolt dinamikus vezetés mellett is 5,0 literes átlaggal száz kilométerenként.

D.P.

A Celerio, amely egyébként nem Esztergomban, hanem Thaiföldön készül, az itteni kivitelben hat légzsákkal, elektronikus menetstabilizátorral, kipörgésgátlóval, elektronikus fékerőelosztóval érkezik alapáron.

Ha valaki egy praktikus, könnyen kezelhető kisautóra vágyik, ami ár-érték arányban kell, hogy a leginkább jól teljesítsen, akkor a listáján rajta lesz a Celerio. Mindezért ugyanis a Suzuki, 2,6 millió forintot kér. Amihez plusz 300 ezer forint jön még, ha robotizált váltóval rendeli az ügyfél, valamint 95 ezer forint, ha metálfényezésre vágyik.