A Mini mint márka két évtizede képviseli lényegében a prémium városi kisautók szegmensét. Az idők folyamán persze túl is terjeszkedett saját keretein és a Clubman és Countryman változatokkal is bővült. A néhai ikon leginkább egyenes vérvonalú örököse és esszenciája azért továbbra is a Mini Cooper, amely a leginkább megtestesíti a szupermini kategóriát. Sokadik vérfrissítésén van túl a modell, mielőtt a márka és a modell is 2030-ra teljesen elektromossá válna.

Tekintettel arra, hogy egy modellfrissítésről van most csak szó, a referenciapont az autókon az újratervezett maszk, amely jelentősen eltér a korábbi modellekétől, lényegében egy jókora fekete keretet, ami körülrajzolja az egész orr-részt. Újak a LED-es lámpák és sztenderd lett a Union Jack grafikájával ellátott hátsó lámpa is. Látványos és különleges a színátmenetes tetőfényezés, amit először a Mini alkalmaz szériagyártásban.

A belső tér leginkább szembetűnő változása, hogy az anyagválasztás és a minőség megint feljebb lépett. Természetesen a műszerfal közepén ott található a nagy kerek kijelző, de mostantól digitális a műszer a sofőr előtt is. Az utastér hangulata különben a jól megszokott. A nagyon alacsonyra állítható ülések és a magas övvonal kombinációja miatt egy kis dobozban érezheti magát sofőr.

A vezetési helyzet éppen így tökéletes, az újratervezett bőr kormánykeréken pedig már érintőfelületekkel történik a menük kiválasztása. A belső térben is szinte teljesen eltűntek a króm felületek, cserébe viszont rengeteg a hangsúlyos, magasfényű fekete műanyag.

A motorizáció változatlan a frissítést követően. Mi, elsőként a 2 literes, négyhengeres és 178 lóerős Cooper S változatot próbáltuk ki. Nem újdonság talán a márka ismerőinek, hogy veszített valamennyit a korábbi 192 lóerejéből a Cooper S a kibocsátási normák szigorodása miatt. A benzinmotorokat részecskeszűrővel szerelték fel, ennek lett az áldozata néhány lóerő, de kétségbe esni nem kell, a 280 Nm-es nyomaték még így is cibálja a kormányt a kezünkben, amikor az első kerekek a nyomatékátvitellel játszadoznak az aszfalton.

A 7,5 másodperces százas sprint továbbra is tisztességes dinamikát jelent, bár a hétfokozatú váltó működése talán szintén visszafogottabb, mint az előd modellben volt. A 235 km/h-s végsebesség azért árulkodik, hogy komoly képességek vannak a lemezek alatt.

Mini

A másik változat, amit kipróbáltunk a Cooperből a tulajdonképpeni alapeset: a háromhengeres, 1.5 literes benzinmotor, 136 lóerővel, 7 fokozatú automataváltóval. Nagyon is kellemes meglepetés az autó összhangja, a motor nagyon lineáris teljesítményű, a kiváló hangszigetelésnek köszönhetően pedig nem hallani egyáltalán, hogy egy háromhengeres dolgozik a motortérben. Igazán élhetően mozgatja az 1350 kilogrammos tömegű autót a motor.

Említésre méltó az is, hogy bár a próbaúton nem volt a kínálatban, de ezt a verziót akár manuális hatfokozatú sebességváltóval is meg lehet venni, ami egyáltalán nem tűnik elvetemült ötletnek.

Természetesen a BMW-csoport több friss vezetéstámogató technológiája is beszűrődött az új Minikbe, a sávelhagyás figyelmeztetés és az adaptív sebességtartó automatika mellett, még ha csak a komfortot is növeli, de első ízben lehet kormányfűtést is rendelni.

A megújult Cooper továbbra is egy remek prémium mini, igencsak vonzó opciós felszerelési listával. Ami az árazást illeti, a legolcsóbban 6,99 milliótól lehet beülni manapság egy Cooperbe, az S-modell már 8,11 milliónál indul, míg a JCW háromajtós élményautó ára 9,5 milliónál kezdődik. A kabrió változat 8,4 millió forinttól vihető el a legolcsóbban, míg a tavaly előtt forgalmazásba került elektromos Cooper SE nagyon gyorsan felvarrt ráncaiért 10,99 millió forintot kérnek alapból.

Képek: Mini Magyarország.

Ha máskor is tudni szeretne hasonló dolgokról, lájkolja a HVG Autó rovatának Facebook-oldalát.