Egy csecsemőt dobnak ki a koncentrációs táborba tartó vagonból – így kezdődik Michel Hazanavicius animációs filmje, A legértékesebb áru. A Némafilmes Oscar-díjas rendezője ezúttal a holokausztról mesél – főleg gyerekeknek, de nem csak nekik. A sokoldalú francia filmessel több más újságíró társaságában Párizsban beszélgettünk.
Antiszemita megjegyzésekkel nap mint nap találkozik a neten, árulta el a hollywoodi sztár, akit új filmjéről, a Rokonszenvedésről kérdeztünk. Eisenberg írója, rendezője és főszereplője a több Oscarra jelölt filmnek, amelyben két amerikai unokatestvér indul holokauszttúrára Lengyelországban. Musk félelemkeltő kijelentéséről, Szabó István napfényes klasszikusáról, egy gyermekkori traumáról és a Saul fiáról is beszélgettünk.
„Oda kellett mennünk Mengele és a többi szelektáló tiszt elé” – emlékezett vissza a 93 évesen elhunyt Kun György.
Azzal, hogy feltárta a fájdalmas múlt egy hiányzó darabját, a családnak is megbékélést hozott.
Vilmos herceg beszédében megígérte, hogy sosem merülnek feledésbe a haláltáborokban átélt borzalmak.
Gyerekek voltak, amikor haláltáborokba, gettókba vitték őket, a legidősebb interjúalanyunk ma már elmúlt 99 éves. Négy túlélő visszaemlékezéseiből nem csak a a Holokauszt borzalmai, és az akkori Magyarország hangulata rajzolódik ki. A lágerből meneküléshez, a túléléshez szinte csodák kellettek, és nem mindig az erő volt, ami segített. Csányi Nikolett és Földes András videója.
Nyolcvan éve, 1945. január 27-én szabadították fel a szovjet csapatok az auschwitzi lágerkomplexum területét. Hogyan teltek a táborok utolsó hónapjai, miként próbálták eltüntetni a holokauszt bizonyítékait a nácik, és mihez kezdett a szovjet propaganda a felszabadított táborokkal?
1945. január 27-én hétezer ember számára ért véget a pokol, ennyien maradtak az auschwitzi táborkomplexumban, miután a gyalogmenetek utolsó transzportja is elhagyta azt. Ezek a rabok többségükben legyengült, beteg, mozgásképtelen emberek voltak, egyszóval halálraítéltek, akiknek a kivégzésére már nem maradt ideje a tábor őreinek. Az 1944 nyarán felszabadult pár száz majdaneki fogoly mellett ők váltak a holokauszt első tanúivá, akik elmondhatták a világnak a szenvedéseiket. A képeket a Jad Vasem Intézet Archívumából válogattuk.
A ceremóniára a világ közel 60 országából érkeztek magas rangú küldöttségek.
Sok holokauszttúlélő magába zárta a deportálás emlékeit, és Auschwitz felszabadulásának a nyolcvanadik évfordulóján még nagyobb hiányként mutatkoznak meg az elbeszéletlen történetek. Ami a történésznek egy elveszett fejezet a történelemből, az a családnak kibeszéletlen trauma.
Auschwitz felszabadításának a 80. évfordulója talán az utolsó olyan alkalmak egyike, amikor a túlélőkkel együtt emlékezhet még a világ a holokauszt borzalmaira. Az akkori traumák azonban a következő generációknak is feladatot adnak. Nem csak az a fontos, hogy a háború hiteles krónikásait meghallgassuk, amíg még lehet, hanem az is, hogy megismerjük az utódokban tovább élő örökséget – legyen szó traumáról vagy megküzdésről. Két pszichológussal, Vajda Júliával és Szirtes Lilivel beszélgettünk a soá nemzedékeken átívelő hagyatékáról.
A tavaly 100 éves korában elhunyt, bonyhádi születésű auschwitzi túlélő, Lily Ebert többé nem tart már történelmi fogadóórát a TikTokon, de a dédunokája folytatja a munkáját, és továbbviszi a szellemiségét. Dov Forman szerencsére már évekkel ezelőtt valami olyasmire vállalkozott, amit túlélők leszármazottainak sokasága – tapintatból, félelemből vagy tudatlanságból – nem tud, mer vagy akar megtenni: kérdezett, amíg még lehetett. A holokauszt generációkon átívelő súlyáról, a szembenézés jelentőségéről és Lily Ebert megtörhetetlen életerejéről is beszélgettünk nem sokkal Auschwitz felszabadulásának a 80. évfordulója előtt.
Először adják ki eredeti formájában az Auschwitzot is megjárt Galló Olga lágernaplóját, a Tíz hónap Babilont. Az írás a szocialista cenzúra áldozata lett, 1978-ban csak magánkiadásban jelenhetett meg a napló megcsonkított változata. A szerző unokája, Fullajtár Andrea főszereplésével színdarab is készült a műből, amit az auschwitzi haláltábor felszabadításának 80. évfordulóján mutatnak be.
Hoffmann Varga Juditnak 1944-45-től minden születésnapja különleges. Az első transzportokkal deportálták családjával Nagykanizsáról. A 17. születésnapja már Auschwitzban érte 1944. május 5-én. Egy évvel később, négy koncentrációs tábort megjárva éppen a 18. születésnapján szabadult fel. Népes családjából csak ő maradt életben. A közel 98 éves Judit emlékei még nem fakulnak, az életkedve is töretlen, és továbbra is fontosnak tartja az emlékeztetést a holokausztra.
A történészi kutatásoknak és túlélők, szemtanúk elbeszélésének köszönhetően meglehetősen széles és részletes képünk van arról, hogy a holokauszt milyen történelmi, fizikai, bürokratikus és emberi körülmények között zajlott le. Az elhurcoltaknak azonban a megérkezés pillanatában kellett felfogniuk, hogy mi zajlik körülöttük. Egy ép emberi ésszel felfoghatatlan valóságban kellett eligazodniuk. A félelmetes hatékonysággal érkező transzportokkal olyan világba érkeztek, amely minden elemében sokkoló volt. Hogyan élték meg az emberek az első pillanatokat?
Lena Dunham és Stephen Fry könnybe lábadt szemei nem tesznek jót a lengyel családi múlttal és a holokauszt-traumákkal való szembenézésnek.
A szökött rabok vallomását tartalmazó Auschwitz-jegyzőkönyv hatására világszerte vezető politikusok kezdték követelni a táborokba tartó vonatok leállítását. Rudolf Vrba és Alfred Wetzler történetének Steve Sheinkin állított emléket A lehetetlen szökés című könyvben. Az alábbiakban ebből szemlézünk egy részletet.
Az izraeli oktatási minisztérium szerint elfogadhatatlan a fiú viselkedése.
Ez az első alkalom, hogy politikusok nem tarthatnak beszédet az évfordulós megemlékezésen.
A holokauszt áldozataira emlékezett Auschwitzban Sulyok Tamás köztársasági elnök, aki a náci német haláltábor helyén létesített emlékmúzeumban tett látogatást szombaton.
