„Azt reméltük, hogy minket is lebombáznak, mert az is jobb, mint itt várni a halált” – az utolsó magyar túlélők történetei
Gyerekek voltak, amikor haláltáborokba, gettókba vitték őket, a legidősebb interjúalanyunk ma már elmúlt 99 éves. Négy túlélő visszaemlékezéseiből nem csak a a Holokauszt borzalmai, és az akkori Magyarország hangulata rajzolódik ki. A lágerből meneküléshez, a túléléshez szinte csodák kellettek, és nem mindig az erő volt, ami segített. Csányi Nikolett és Földes András videója.
80 éve, 1945. január 27-én szabadult fel Auschwitz. Markovics Gyula még csak 18 éves volt, és a borzalmas hideg és az éhezés miatt végül feladta a küzdelmet, de épp ezért élte túl. Az akkor 9 éves Fencsik Lászlóné Lotténak egy keresztény család ígért menedéket, így került lágerbe, ahol a gyerekek kegyetlensége mélyen megmaradt az emlékei közt. Biksz János egy könyvet is vitt magával a vagonba, annyira nem tudta, mi vár rá. Léderer Tamás pedig a házmesterük segítségével élte túl a zsidóüldözést. Négy túlélő idézi fel a huszadik század egyik legnagyobb tragédiáját. A legidősebb már 99 éves, de a legfiatalabb is 86, így ők a Holokauszt utolsó krónikásai közt vannak.