Felfogni Auschwitzot – a sokkoló megérkezés emlékei

6 perc

2025.01.24. 16:30

A történészi kutatásoknak és túlélők, szemtanúk elbeszélésének köszönhetően meglehetősen széles és részletes képünk van arról, hogy a holokauszt milyen történelmi, fizikai, bürokratikus és emberi körülmények között zajlott le. Az elhurcoltaknak azonban a megérkezés pillanatában kellett felfogniuk, hogy mi zajlik körülöttük. Egy ép emberi ésszel felfoghatatlan valóságban kellett eligazodniuk. A félelmetes hatékonysággal érkező transzportokkal olyan világba érkeztek, amely minden elemében sokkoló volt. Hogyan élték meg az emberek az első pillanatokat?

1942. március 25-én csaknem ezer fiatal, szlovákiai zsidó lány – köztük sok tizenéves – szállt vonatra Poprádon. Akkor deportálásról a hivatalos kommunikációban még szó sem volt, „szerződéses munkásokként” hivatkoztak rájuk, ők pedig a legjobb ruhájukban indultak útnak, hogy az országuk szolgálatában dolgozzanak néhány hónapig. Valójában övék volt az eső auschwitzi női transzport. Egy hihetetlen és elképzelhetetlen világot kellett felfogniuk, amikor megérkeztek. 

Amikor a vonatuk befutott Auschwitzba, a civilizáció és a pokol között még feszült egy vékony hártya. A vonat magas platójáról a lányok az SS-őrök egyre hangosabb üvöltözése közepette nem tudták eldönteni, hogy lemásszanak-e, vagy ugorjanak. Aztán ugrottak.

Földet érve lesimították a szoknyájukat. Az idősebb városi lányok ellenőrizték, hogy a harisnyájukon nem futott-e fel a szem.

Az életet és a halált sokszor csak egy rendes ruha választja el. 

Auschwitzban minden túlélő átélt valamit, amiről képtelen beszélni

Ott voltunk Auschwitz nyitásakor és zárásakor – mondhatták el magukról a holokauszt első női transzportjának túlélői. A csaknem ezer, Szlovákiából elhurcolt lány és fiatal nő történetéről mégis alig tudunk valamit. Egy nemrég megjelent könyvből a lányok sorsával párhuzamosan a haláltábor gépezetenének a működésébe is betekintést kapunk.

Mintha már most meghaltak volna

Heather Dune Macadam a 999 fogoly című könyvében így írja le a belépésüket Auschwitzba: „A lányok a földúton bizonytalanul lépegetve érkeztek meg az apokalipszis színterére. Úgy botorkáltak a számukra idegen, fagyos földön, mintha sem testben, sem lélekben nem lennének egészen jelen. Előttük felemelkedett egy piros-fehér csíkos határsorompó, ők pedig, mint minden Auschwitzba érkező fogoly, átbotladoztak az öntöttvasból írt hazugság alatt: Arbeit Macht Frei. (…) Egy magas kéményű, hatalmas téglaépület láttán Linda odasúgta az egyik barátnőjének: „Ez biztosan a gyár, ahol dolgozni fogunk.”

Valójában az egyik, még beüzemelésre váró gázkamra volt.