Újranyitották, megreformálták a finnországi Lenin-múzeumot
Putyin nem sok örömét lelné benne.
Putyin nem sok örömét lelné benne.
Finnországban rövidesen bezár Európa utolsó Lenin-múzeuma – jelentette be az intézmény igazgatója szerdán. A lépés bírálatokat és összeesküvés-elméleteket vált ki Oroszországban.
A finn intézménynek semmi köze a Kreml-hez, és az utóbbi években már inkább teher volt számukra az elnevezés.
Lenin száz évvel ezelőtti halálával a korabeli magyar sajtóban is kiemelten foglalkoztak, s a temetésig valóságos kommentárláz tombolt, néhány félreértéssel és több telitalálattal. Vörös cár, Antikrisztus, legvérengzőbb zsarnok – írták róla, de szorgosan beszámoltak arról is, hogy "a mínusz 30 fokos hidegben négy nap alatt mintegy egymillió gyászoló vonult el" a Vörös téri ideiglenes mauzóleum előtt és "200 ezer ember kérte azonnali felvételét a bolsevik pártba".
Elárasztják az orosz állami televízió műsorait az ukrajnai háborúról szóló különböző összeesküvés-elméletek, a jelenség azonban korántsem újkeletű. Azt viszont nehéz elképzelni, hogy ebből a mostani propagandatévékben úgy űzzenek viccet, mint a Szovjetunió végnapjaiban egy akkori műsorban.
Száz évvel ezelőtt, 1922. december 30-án jött létre a világ legnagyobb állama, a Szovjetunió. Legnagyobb része, Oroszország addig is a legnagyobb volt, de ekkor még nagyobb lett. Később annál is nagyobb. Egy vesztes, szétdúlt, ezer sebből vérző állam indult el azon az úton, amelyen a világ (majdnem) legerősebb nagyhatalmává vált. Egy új, minden addigitól teljesen különböző társadalmi-gazdasági rendszer prototípusa lett, mely fénykorában dicsőségesnek és elpusztíthatatlannak látszott, aztán fenntarthatatlannak és követésre legkevésbé sem méltónak bizonyult.
Az Ukrajna elleni orosz agresszió Németországot is eddig követett politikája gyökeres átgondolására késztette. Ez már csak azért sem egyszerű, mert a két ország sorsa mindig is szorosan kötődött egymáshoz.
A viszonylag békés hatalomváltás, de akár a palotaforradalom is ritka volt a szovjeteknél, illetve az oroszoknál. A Kreml urai inkább kihalásos alapon veszítették el posztjukat – bár megeshetett, hogy a riválisok erre rásegítettek.
Amióta a haladás pozitív jelenségnek minősül, nagyjából azóta szeretnek a politikusok előre menni és nem hátra.
Dézsi Csaba András a magasba emelkedett, és leszedett egy lenines háznévtáblát.
A mai világméretű szobordöntési és utcanév-átkeresztelési időkben érdemes visszapillantani, hogy csinálták ezt az oroszok a Szovjetunió bukása után. Moszkva belvárosában úgy tűnhet, megszabadultak a szovjet korszakot jellemző utcanevektől, illetve köztéri szobroktól, ám a főváros külső kerületeiben és a vidéki településeken harminc évvel a kommunista birodalom széthullása után is kísért a múlt. És ez nem csak az átnevezéssel kapcsolatos költségek miatt van így.
150 éve ezen a napon született Lenin, és 50 éve ennek alkalmából debütált az első Lada.
II. Miklós orosz cárt és családtagjait száz éve gyilkolták meg Jekatyerinburgban, most genetikai vizsgálatok bizonyítják, hogy ők azok.
Uljanovszk megye kormányzója aláírta a Lenin-rend újraalapításáról szóló rendeletet, így a bolsevik forradalom vezérének kis szobrát ismét megkaphatják a kimagasló eredményt elért művészek.
Miért kell állandóan leválasztani a csúnya gyakorlatot a szép elméletről? Mert esetleg rájönnénk, hogy az elmélet mégsem olyan szép, sőt?