A nyugat-balkáni országokban érdeklődéssel figyelik, ahogy Orbán Viktor pártállamot hoz létre az Európai Unión belül, a térség "erős emberei" kezdik azt hinni, hogy importálhatják a "hamis demokrácia" modelljét, illetve a kormányfő retorikáját és taktikáját – írta szerdán a Politico.
A negyedik miniszterelnöki ciklusát kezdő Orbán Viktor hosszú távú terveire fókuszál a The New York Times Magyarországról szóló pénteki cikke. A héten újraválasztott magyar kormányfő nagyobb fába vágná a fejszéjét, és huszonegyedik századi keresztény demokráciáról, az EU megreformálásáról álmodik.
A történész szerint Magyarország még nem diktatúra, de nem tudjuk, mennyi választja el tőle.
Orbán ráadásul pont Putyin alatt kapott helyet.
Egyre szűkül azoknak a jogorvoslati lehetőségeknek a köre, amelyekkel azok élhetnének, akik szembetalálják magukat a hatalom politikai irányvonalával. Az Orbán-kormány ezzel is hasonul az illiberális demokráciákhoz – írja legújabb számában a HVG.
A New York magazin párhuzamot von Orbán Viktor és Donald Trump között, és a magyar példával figyelmezteti az amerikaiakat.
A szervezet megkongatta a vészharangot az illiberális demokráciák miatt a legfrissebb jelentésében.
A Politico korábbi, korántsem pozitív hangvételű cikke után a londoni The Economist is a magyar miniszterelnökről szóló anyaggal jött ki. Az írás szót ejt a közelgő választási esélyekről, és arról is, hogy egykor Orbán volt az, aki levélben kért támogatást Sorostól, hogy a civil társadalom újjászületését tanulmányozhassa Oxfordban. Ehhez képest, teszik hozzá, most ott tartunk, hogy Orbán csaknem megfojtja azt a független polgári társadalmat, amit egykoron ő maga pártfogolt.
A Brexit utáni kapcsolatok építésével bajlódó brit kormány Magyarországhoz is bekopogtatott. Orbán Viktor kormánya szívesen pózol, de valójában csak a saját érdekeit nézi a Financial Times szerzője szerint.
A magyar politikai elit a 2000-es évektől kezdve fokozatosan belecsúszott a túlélés politikai logikájába, és ezzel feladta a nyugati világhoz való csatlakozás esélyét. Vélemény.
Az orosz elnök függetlenként indul a márciusi elnökválasztáson.
Szervilis gesztusokat tesz a legbizarrabb keleti autokratáknak a magyar miniszterelnök. Ez csak azért nem vicces, mert közben nyugati partnereinket, ha úgy látja jónak, habozás nélkül küldi el melegebb égtájakra.
Sem az Európai Uniótól, sem egyetlen tagállamától nem lehet elvárni, hogy egy klubban maradjon illiberális rezsimekkel. Vélemény.
Egy hotelből vitték el a nemzetközi szervezet törökországi vezetőjét és 11 társát, köztük egy német és egy svéd állampolgárt, valamint a szálloda igazgatóját is. A rendőrség nem közölte, mi a gyanú ellenük.
Hogy mire jó ez az egész? A hadiállapot fenntartására, természetesen. Vélemény.
Ne finanszíroztassuk többé az európai adófizetőkkel ezt a korrupt, diszfunkcionális és mélyen etatista vircsaftot. Vélemény.
Cenzúrát követel a Wikipédiától egy török miniszter, cserébe Ankara újra engedélyezné az online enciklopédia működését az országban. A Wikimédia Alapítványt is illiberális demokráciához méltó eljárásban részesítenék.
A Zamant már négy hónappal a török puccs előtt állami gyámság alá helyezték, később pedig be is zárták arra hivatkozva, hogy az újság feltehetően Fethullah Gülen nemzetközi hálózatának a szócsöve. Most a puccskísérlet állítólagos kiterveléséért kell felelniük.
Egészen rövid magyarázattal állt elő nagy vihart kavart kijelentése kapcsán a miniszterelnök.
Tibor Fischer nevével az utóbbi években leginkább akkor találkozunk, amikor hangzatos szavakkal Orbán Viktor és kormánya védelmére kel nemzetközi lapokban, pedig egykor még világszerte ünnepelt szépíróként ismerhettük. Az 56-os emigráns szülők által Angliában nevelt Fischer még a rendszerváltás idején barátkozott össze a Fidesz-tagokkal, és úgy tűnik, a párt irányváltásai sem rendítették meg.
