Ha már a fél világ ellenünk fordul, ha már a saját néppárti barátainkban sem bízhatunk, ha már mindenki olyat kér rajtunk számon, amihez abszolúte semmi közük, ráadásul az összes bevett metaforánkat már elsütöttük, akkor még mindig ott van hű szövetségesünk, a kecskeméti német autógyár.

"Egy erős, biztonságos, önbizalomtól duzzadó Európára volna szükség, ami olyan megbízható, biztonságos és gyors, mint egy Mercedes" – helyezett el termékmegjelenítést a magyar miniszterelnök a Daimler közgyűlésén, éppen egy nappal azután, hogy az Európai Parlament arra emlékeztette a kormányt a maga keresetlen eszközeivel: véletlenül sem ilyen Európát akar, hanem lehetőleg semmilyet.

Jó, ez így nem teljesen igaz, de a sajtószerte "atombombának" nevezett, szigorú változatú EP-határozat nagyon is megállapítja, hogy Magyarországon

súlyosan romlott a jogállamiság, a demokrácia és az alapvető jogok helyzete,

a Fidesz-kormány aláássa a közös európai értékeket, vissza kéne vonnia a Lex CEU-t, a Lex Civilt, a menedékkérők karanténba zárását, és arra kéri az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottságot, hogy jelentésével készítse elő szépen a 7-es cikkelyt, benne az ország szavazati jogának esetleges megvonásával. Nem tudom, min csodálkoznak, de hogy csodálkoznak és értetlenkednek, az biztos, mert ilyenkor mindig sorosoznak.

A miniszterelnök hasonlatánál maradva: azért nehéz úgy biztonságot, erőt és önbizalmat várni egy autótól, ha előtte szétbarmoljuk a motorját, dízelt tankolunk bele 95-ös helyett, lelopjuk a kerekeit, meg mindent, ami mozog, kicsit még el is elsüllyesztjük, és közöljük, hogy elmegyünk a falig, Hajrá, Magyarország.

A mindig mindenen békésen elpöcsölgető EU-hoz képest ez a határozat bizony brutális csapás a rezsimre, még akkor is, ha végül nem következnek be a legsúlyosabb szankciók. De már a jelzésérték is egyfajta szankció: az Orbán-kormánynak skarlát betűt égettek a homlokára, mindenki tudja, ki ő és mire számíthat vele kapcsolatban. Európa – nagyon helyesen – megunta saját sokéves diszkrét hallgatását, és kinyilvánította, hogy a rezsim tételesen felsorolt intézkedései

rendszerszintű fenyegetést jelenthetnek a jogállamiságra nézve.

És ez európai szinten is igaz. Ez az, amit az unió nem hagyhatott. Orbánék lassan tényleg izolálódnak az európai színtéren, konzervatív oldalon is egyre többen látják azt, ami idehaza már régen nyilvánvaló: Magyarországot egy nem ostoba, de erősen középszerű, kisstílű és különösebb elképzelések nélküli ember vezeti ki a demokrácia, a szabadság és a piac kontinenséről, és közeledik olyan lator államokhoz, mint Oroszország, Kína meg Irán. Ráadásul úgy, hogy legutóbb Pekingből üzent, nehogy már kioktassuk szegény kommunistákat az emberi jogokból, hát kik vagyunk mi itt, a hanyatló Nyugaton, hogy az ilyesmit számon kérhessük rajtuk.

Orbánnal szemben persze még nem az általa vizionált erős, önbizalomtól duzzadó Európa lépett fel ily módon, de ha ez így megy tovább, még az is válhat belőle. Hiszen aki alapértékeinek hosszú éveken ár tartó, cinikus meggyalázásakor max. halkan köhint, miközben látja, hogy a meggyalázó azért csak felnyalábolja az általa megállítani kívánt "Brüsszel" fejlesztési ezermilliárdjait, abból sok minden válhat, de megbízható, biztonságos, szabadságot és demokráciát védő unió egészen biztosan nem.

Bármilyen jó volna, ha az EU sosem válna föderatív, bürokratikus szuperállammá, azért legalább ennyire káros lenne, ha egyes tagállamok – valami totálisan félreértett "szuverenitás" címén – folyamatosan lábbal tiporhatnák azt, amivé Európa az elmúlt évtizedekben kikristályosodott. Minden kiüresedettsége és értékvesztése mellett azért kevés szabadabb és demokratikusabb hely van a világon az EU területénél, ezért is lett volna hasznos, ha a határozat szerzői nemcsak a demokrácia, de a piacgazdaság, a verseny totális leépülését is szóvá teszik a magyar határozatban.

Nem hazaáruló, hanem országáért aggódó patrióta, aki külföldön szóvá teszi, mivé süllyesztette kormánya a hazáját. Lényegesen közelebb áll a hazaáruláshoz, aki hatalomra kerülve leépít minden féket és ellensúlyt; barátokat és családi haverokat profitáltat korrupt gazdaságából, szétlop mindent, amit lát; a lakosság háta mögött függőséget okozó atomalkut köt Moszkvával; kitartó munkával feltornássza, ill. felnyalja magát a Kremlin Influence Index élére; kizárólag kínai érdeket szolgáló, 2400 év után megtérülő vasútfejlesztésbe fog; komplett idiótákat nevez ki közhivatalok élére; és még hülyének nézi uniós partnereit is, hiszen odáig azért nem terjed az Európában idegességet kiváltó Állítsuk meg..., hogy az európai alapok milliárdjait föl ne venné. Mondjuk a felcsúti kisvasútra.

A határozat önmagában még nem állítja meg a brüsszeli pénzeket. Pedig pontosan ez kéne: ahogy a Kapitalizmus blogon jeles kolléganőnk írta, tényleg állítsuk meg akkor Brüsszelt. Ne finanszíroztassuk többé európai adófizetőkkel ezt a korrupt, diszfunkcionális és mélyen etatista vircsaftot. Ez a lépés ugyan nem változtatna azon a sajnálatos tényálladékon, hogy az emberek leginkább üzemi pénztárnak, kifizetőhelynek tekintik az EU-t, nem másnak, nem többnek – de legalább meglenne az a haszna, hogy véget érne a folyamatos piackerülő pályázgatások által lehetővé tett gigalenyúlások korszaka.

"Magyarország az Európai Unió megingathatatlan tagja, 'sorsa össze van kötve' az unió fejlődésével" – hangoztatta Orbán a Daimler embereinek. Jó lenne, ha egyszer idehaza is kifejtené, pontosan mit is akar még az uniótól. Már a pénzen kívül.