Performatív férfiak, szedjetek fel!
Hogyan kreált a média egy szexizmust kifigurázó Tiktok-mémből kamu társadalmi jelenséget?
#Kokett
Miért állna jobban a Fidesznek, ha visszahozná a tangát?
Szezonnyitó elemzés a vasárnapi kötcsei dupla fashion show-ról.
(Ne) vigyél haza!
Van, hogy nem egészben élünk túl, csak részben. A válságreakciók változnak, az ellenállás is többféle lehet: rooftop jóga Budapesten vagy körömfestés Gázában. De hogyan maradjunk „elegánsak”, amikor nemcsak a személyes életünk van válságban, hanem érzésre az egész világ is?
„Liberális férfiak, kíméljetek!” Miért válik a politika egyre fontosabb párválasztási szemponttá?
Minél polarizáltabb egy társadalom, a politikai szempontok annál jobban felértékelődhetnek a párválasztásban, sőt egyre többen fizikailag is vonzóbbnak tartják azt, aki azonos politikai identitást képvisel. Sosem volt még ennyire politikai a randizás.
Akik nem nyelnek eleget – lehet politikai program a megbocsátás?
Mit kezdjünk azokkal, akik rosszat cselekednek? És azokkal, akik bűnt követnek el ellenünk? Martini Noémi e heti írása a Kokettben határhúzásról, bosszúról, megbocsátásról, jogos haragról, társadalmi elvárásokról és az azok meghaladásában rejlő igazi erőről.
És akkor mi van, ha tetszeni akarok?
Viszonylag fiatalon megértettem, hogy szépnek lenni feladat és kötelesség. Hogy a külsőm lehet előny, de sokszor inkább hátrány. Hogy a testem mindig korlát, csatatér, sosem nyugvópont. A női lét önellentmondása, hogy az egyenlőségünk folytonos bizonygatása, a tárgyiasítás elkerülése közben az is fel-felmerül: „Akkor mi van, ha tetszeni is akarok?”. Erről le kell, hogy mondjak?
Csak a rossz lányok lehetnek dühösek?
A gyűlölet nem kreatív, a mi dühünk viszont még lehet az. Mi a különbség a személyes és politikai harag között?
Kisebb, mint ahogy a férfiak gondolják
Teljesítménykényszertől szenvedünk, ami nem csak szervi, de gondolati impotenciához is vezet. Ahelyett, hogy magunkat és a világnézetünket is az Orbán-tengelyen határoznánk meg, képesek vagyunk még alternatív társadalmakban gondolkodni? El tudjuk képzelni, hogy szabadok vagyunk? És az hogyan nézne ki?
Eljött a drámakirálynők ideje
Egész életemben azt hallgattam, hogy drámai vagyok, „túl sok”, számoljak el tízig, ne lángoljak, mert kiégek, ne éljem bele magam, mert csalódni fogok. Legyek diplomatikus, tiszteljem a hierarchiát, stb. Aztán egy orosz független csatorna főszerkesztőjével interjúztam, megkérdeztem mit ajánl a magyaroknak, hogyan ne kerüljünk a putyini útra. „Legyetek drámakirálynők” – válaszolta. És én azt hiszem megértettem, hogy erre az időszakra készültem egész életemben.
Amikor a nőnek két perc jut
Persze a kvótanőséget is ki lehet maxolni, kvótának lenni – mondjuk – több, mint láthatatlannak lenni. Ez is egyfajta privilégium? És ha az, akkor hálátlan vagyok?
Versek egy elvágyódó generációnak
Van, hogy a közélet annyira pörög, hogy beleszédülsz. A politika Magyarországon mindent átitat, mindenhová beszivárog. Miről lenne érdemes beszélni? Mi alapján tájékozódjunk? Könnyű kiégni és homokba dugott fejjel tudomást sem venni arról, ami körülöttünk történik. Számomra a költészet jelent egyfajta menekülést, miközben az egész generációmat foglalkoztatja a menekülés – a menekülés az országból. Az e heti hírlevél ezt a témát dolgozza fel néhány versen keresztül.
Miben hasonlít a politikai kampányidőszak és a randizás?
Kivirult a tavasz és berobbant a kampányolás. Ez csak egy dolgot jelenthet: mind a politikusok, mind a férfiak udvarolni kezdenek. Az ismerkedés és a politika nagyon hasonló. Mindkettőnél meghatározó a kampányidőszak, amelynek az egyik legfontosabb eszköze a flörtölés, mérőfoka pedig a szexepil.
Kokett
A politika nem a nők műfaja. Jelenleg egyetlen női miniszter sincs a kormányban. A macsóskodás gyakorlatilag államforma. A „tehetséges hölgyek” ugyan próbálkozhatnak, de azt is csak akkor, ha bírják gyomorral a férfi öltöző stílusú közéletet. De ne legyünk igazságtalanok. Az újságírás sem a nők műfaja.