A kulturális intézetek igazgatói zavarban vannak. Ha tudnák, mit akar Kásler Miklós az ő területükön, tudnának alkalmazkodni, vagy magyaros vircsafttal akadályozni céljait. Így azonban csak várnak, hátha kiderül valami a humántárca vezetésétől. Egy biztos: az államtitkár nem nyújt segítséget senkinek. Ilyen súlytalan ember nem volt az elmúlt 8 évben a kulturális ügyek élén.
A lázadók, akik mögött a hatalom áll. Az ellentmondásokkal zsúfolt forradalom mellékterméke a végletekig lezüllött közbeszéd.
A Petőfi Irodalmi Múzeum igazgatója a kultúrharc első áldozata, akit egy ellentmondásos megítélésű irodalmár követhet.
Bayer Zsolt beszállt a kultúrharcba, kiállt a frissen menesztett Prőhle Gergely mellett.
A Népszava névtelen forrásokra hivatkozva arról ír, több intézményvezetőt lecserélhetnek.
Túl kritikus volt az állami járadékelvonással a Századvég folyóirat utolsó lapszáma, ezért fejezték le a vezetőségét, és irányították át kormánysegítő irányba. Bod Péter Ákos nem érti, miért őket kérte fel az a lap szerzőnek, amelynek szerkesztőbizottságában Orbán Viktor vagy Kövér László neve is szerepel (ők egyébként a korábbi, az első szerkesztőbizottság tagjai voltak – a szerk.).
A világ vezető gazdasági lapja hosszan ír arról, amit az illiberális demokráciában itthon csak kultúrharcnak hívnak. Alföldi Róbert színész-rendező az öncenzúráról nyilatkozott.
Teljesítmény nem vásárolható pénzen, lojalitás azonban igen – mondja a kultúrharcról Térey János, aki szerint mindenképp a kultúra látja kárát, ha pártalapon próbálunk vizsgálni egy színházat, egy színészt vagy egy szerzőt. A magyar dráma napja apropóján a színház helyzetéről beszélgettünk az időnként pályaelhagyáson gondolkodó íróval.
Sok még a feladat – vetette oda Szakács Árpád egyik leghíresebb jobboldali ellenfelének, Prőhle Gergelynek még augusztusban. A hvg.hu információi szerint a feladatok elvégzésére Szakácsnak már csak nehezített terepen lesz módja. Orbán Viktor ugyanis Kötcsén elmondta: a művészek az alkotással foglalkozzanak, egyébként is rég a Fidesznél van minden forrás és lehetőség. A kultúrharc véres kardját hordókra nincs szükség. A Magyar Időknél a jelek szerint megértették az idők (és a megrendelő) szavát.
Minden irodalmi művet ki lehet parodizálni, de csak akkor, ha ismerjük és szeretjük azokat – mondja a nemrég megjelent Sortalanság szerzője. Ördögh Ottó a kötelező irodalomnak állít görbe tükröt, és középiskolai tanárként állítja, humorral bármely szöveg közel hozható a gyerekekhez. Kell-e változtatni a kötelezőlistán? Van-e bármilyen keresnivalója a politikának az irodalmi életben? Mi az ember egyetlen isteni tulajdonsága? Interjú.
Durvuló kultúrharc, pórázra kötött média, felforgatott egészségügy, új bírósági struktúra, változó választási szabályok – nagy változások jöhetnek, de ez nem a parlamenti előzetes menetrendből derül ki.
A nagy hagyományú Erkel Diákünnepeket (EDÜ) is elérte a kormányzati megrendszabályozás.
Az író, dalszövegíró a készülő önéletrajzi könyvéről és arról is beszélt a 24.hu-nak, hogy mit szól hozzá, hogy a kormánymédiában a "balliberális kulturális diktatúra" elnyomottjaként hivatkoztak rá.
Nem nagy piac ez, néhány tízmilliárd évente, de nem kell hozzá nagy képzelőerő, hogy a Fidesz még ideológiát is teremtsen ahhoz, miért követel helyet magának a mézesbödön mellett. L. Simon László fel is vázolt egyet.
Az Operaház főigazgatója szerint nem a pártállás, csak a művészi teljesítmény számít.
A saját földünkön a saját kultúránk szabályai és értékei szerint akarunk élni – jelentette ki a miniszterelnök.
Aki már olvasott szamizdatot az átkosban, némileg déja vu-érzése lehet: itt olvasható a visszavont és stábot buktató Századvég-szám.
Ebben a küzdelemben nem a kulturális termék a szervező elv, hanem a politikai állásfoglalás.
