Kiérlelt ideológia nélkül, olykor a teljes ismeretlenségből kerültek a közélet frontvonalába azok a kultúrharcosok, akiket az elnémítás, a behódoltatás és a forrásszerzés motivációja hajthat. És bár minden eddigi társadalom története kultúrharcok története, indulatok pedig már a múltban is elszabadultak, de talán egyszer sem olyan elementáris erővel, mint most, amikor hétről hétre újabb és újabb pamfletek jelennek meg korábban nem túl gyakran citált szerzőktől, akik a balliberális „elnyomatásuknak” tudják be, hogy az elmúlt időszakban nem tehettek szert hírnévre.

A kormány- és pártsajtó célra irányított figurái esetében szemlátomást összehangolt, tudatos akcióról van szó. Orbán János Dénes költő mellett a Magyar Időkben Szakács Árpád újságíró viszi a zászlót, nekik segít be a NER-média néhány alakja, köztük Szikszai Péter, a Hír Tv legújabb visszatérője, vagy Szentesi Zöldi László, a Demokrata főmunkatársa. A kultúrharc jellegzetes szereplője még Békés Márton, a Terror Háza kutatási igazgatója, a Kommentár című folyóirat új főszerkesztője, de beszállt a Schmidt Máriához kötődő Figyelő című lap, és több fiatal szerző a NER-közeli Tombor András által alapított Mathias Corvinus Collegiumból is. Újult erővel vetették bele magukat a küzdelembe a Bencsik András-féle Demokrata munkatársai is.

Mi fűzi össze ezeket az embereket a hatalom kiszolgálásán túl? Van-e olyan eszme, ízlés, művészeti ideál, amely mindegyikükre, de legalább a többségükre jellemző? Az egyre mélyebben gázoló kultúrharc egyre kínzóbb kérdéseire a HVG legfrissebb számában kerestük a választ.

HVG