Hont András
Hont András
Értékelje a cikket:
Köszönjük!

A lázadók, akik mögött a hatalom áll. Az ellentmondásokkal zsúfolt forradalom mellékterméke a végletekig lezüllött közbeszéd.

„A rendszerváltás szegény, szerencsétlen árváinak ez a neo- és posztfasizmusa, amint ezt ösztönösen vagy félig ösztönösen mindenki tudja, sok tekintetben a liberalizmus visszája.

Történelmi bosszú nem is azért, mert a liberalizmus az, ami, hanem azért, mert a liberalizmus voltaképp egyedül maradt a páston mint a jelenlegi rendszer adekvát legitimációs ideológiája, népszerűtlenül, de igazi versenytárs nélkül.”

A jelenség, amelyet másfél évtizedes, híres esszéjében (Szegény náci gyermekeink. Élet és Irodalom, 2004. október) Tamás Gáspár Miklós szemrevételez, ma világszerte alt-rightként ismert.

Elmondhatjuk, hogy valamiben Magyarország megelőzte a korát, és akiknek nem tetszik ez a kor, maliciózusan hozzátehetik: előbb volt nekünk rossz. A kezdetben periferikus irányzat 2006 őszén áttört, a magyar jobboldal meghatározó tényezője lett, és nagyobbrészt a generációs bázisú Jobbikban lelt politikai képviseletre. 2010-et követően számtalan változáson esett át, és fokozatosan csúszott át teljesen a Fideszhez. De pontosan mi is az, ami „átcsúszott”, milyen irányzatról beszélünk, amely ma már a kormányzás érzületi hátországát adja?

Mi is az az alt-right?
Nincs központi ideológiája és irányítása, gyűlölködő körök és blogok laza hálózata, amelyeket az köt össze, hogy elutasítják például a politikai korrektséget, a kisebbségi jogokat, a kulturális baloldalt, a feminizmust, a gazdasági liberalizmust. Az alt-rightosok nem használják ugyan a faji kategóriát, de ellenzik a bevándorlást, mondván, az a „fehér”, nyugati, keresztény civilizáció alapjait fenyegeti. Azért vannak köztük nácik is, például a "fehér nacionalisták". Az Amerikából indult mozgalom eredettörténetét és irányzatait ebben a cikkben mutatjuk be

A válasz nehéz, és a jelenség lényegét érinti. A magyar alt-rightnak, távoli, amerikai testvéréhez (lásd a keretesben) hasonlóan nincsenek elvi tételei, önálló szellemisége, pragmatikus céljai. Nincs saját stílusa, nincsenek egyértelműen hozzá köthető divatirányzatok, sőt leginkább a korai balos, anarchista, brit peremvárosi kulturális jegyek jellemzik. „Nem idegen tőlük a kicsapongás, a csoportszex, a mélabú, a heroin, a kokain, a vállalkozás, a bilbaói operaház, a velencei Guggenheim, a kasseli Documenta, a balos antiglobalizmus. Kezükben a Pesti Est, szívükben a sötét gyűlölet” – írja a már idézett cikkében TGM. „Persze, fölveszem az öltönyt, de ha rám guglizol, láthatod, pólót hordok, és hardcore punkot hallgatok” – ezt már Békés Márton, a Terror Háza kutatási igazgatója mondja a HVG-nek az előbbi jellemzés öntudatlan igazolásaként.

Békés, aki néhány hete a Magyar Idők című kormánylapban „konzervatív kulturális dekolonizációt” hirdetett, nem sorolja magát az alt-righthoz, ugyanakkor a megállapításai fontos viszonyítási pontként szolgálnak ebben a közegben, és Orbán Viktor tusványosi beszédében is visszaköszöntek. „2018 tétje: korszak lesz-e a rendszerből. A rendszer politikai rend, a korszak viszont több ennél: rá jellemző kulturális miliő; vagyis szellemi eredmények összefüggése, közös hangulat és társas gesztusok sajátos közege, ízlésvilág, a viselkedés módja. [...] A korszakot kulturális áramlatok, kollektív meggyőződések és társadalmi szokások alkotják. Most a feladat nem kevesebb, mint az idő összeillesztése – számára megfelelő kulturális korszakba ágyazni a politikai rendszert” – fogalmazott januárban a radikális gondolatvilágú történész.

„Egy korszak mindig több, mint egy politikai rend. A korszak egy ízlésvilág, egyfajta viselkedési mód. A korszakot inkább kulturális áramlatok adják. Kulturális korszakba kellene ágyazni a politikai rendszert”

– ezt pedig már a miniszterelnök fejtegette a múlt héten Tusnádfürdőn. Békésnek azonban igaza van, hogy ő atipikus szereplő: téziseket akar adni egy tézisektől idegenkedő világnak.

A közösségi média gyűlöletposztjaiból, kommentjeiből és a radikális online fórumokról a kormány propagandalapjaiba beszivárgó és ott már mainstreammé vált alt-right irányzat nem más, mint a hol baloldalinak, hol liberálisnak titulált intellektuális és politikai elittel szembeni dühös fölhorgadás. A második világháború utáni rend elutasítása úgy, hogy közben azonosítják ezzel a renddel a vele szemben megszületett '68-as baloldali áramlatokat. De főleg tagadása a hidegháború utáni, vélelmezett korszellemnek, világnézetnek és beszédmódnak (politikai korrektség). Fölhorgadás/elutasítás/tagadás: azaz reakció. Az alt-rightot – itt is, ott is – a képlékeny (és mint ilyen, könnyen manipulálható) ellenségkép fűzi össze. Az, hogy az ellenségek közé ki nyer besorolást, teljesen önkényes szempontokon nyugszik. Lehetnek valódi liberálisok, virtigli baloldaliak, technokraták, radikális feministák, sznobok, a sznobok kedvencei, kifakult, ódivatú konzervatívok és ugyanígy: a migránsok.

A velük való szüntelen háborúskodás mozgatja az olyan fórumokat, mint a 888.hu, a Pesti Srácok, az Echo TV több műsora (kiemelten a „Kemény Mag” nevű lumpenizált Heti Hetes), az Origo és a Magyar Idők belpolitikai és kulturális rovata, némely kormányközeli intézmény kiadói részlege és rendezvénye, és így tovább. A 888.hu és az alt-right közti rokonságot nem tagadja G. Fodor Gábor, a portál főszerkesztője, a kormány kiemelt partnerének, a Századvég Alapítványnak a stratégiai igazgatója. Úgy véli, a világban zajló politikai gondolkodásban kevés az innováció, az alt-rightban legalább van gondolat. A magyar jobboldal egyik szellemi forrásának nevezi a mozgalmat.

Nem vitatva ezt a vélekedést, az áramlatban leginkább ellentmondások sorát lehet fölfedezni. Miközben az alt-right hadakozik és káromol, az erőt élteti és a gyengéken gúnyolódik, addig ikonjai (Trump és Orbán, Steve Bannon és Bayer Zsolt) sűrűn hivatkoznak a kereszténységre. Arra a kereszténységre, amelynek a legnagyobb felekezetét vezető Ferenc pápa az alt-rightosok egyik fő célpontja. Elvitatják továbbá a megváltás egyetemességét, fönntartva a kereszténységet a fehér európai és amerikai közösségnek.

Ellentmondásos a liberalizmushoz fűződő viszonyuk is. A „liberális világrend” meghaladását ígérik, ám messzemenőkig élvezik a liberális alkotmányok által szavatolt jogosítványokat. Sőt a radikális feministákkal, az amerikai campusokon valóságosan létező, Magyarországon csak bizonyos szubkultúrákban jelen lévő safe space fölfogással, azaz a túlhajtott politikai korrektséggel szemben az egyik legfontosabb alapjog, a szólásszabadság védelmezőinek szerepében tetszelegnek.

Jeszenszky Zsolt és Milo Yiannopoulos. Alma a fájától
©

Ezen a ponton találunk egy közös vonást, amely áthatja az alt-right egészét, és magyarázza a feministákkal szembeni engesztelhetetlen ellenszenvet és az alt-right által megteremtett modor meglepő sikerét: a tömény szexizmust. Egyes megközelítések szerint a férfi-női kapcsolatra, főleg a kapcsolatba lépésre életidegen érintkezési formákat akarnak kívülről rákényszeríteni. Ez viszont nem csupán férfiak sokaságát bizonytalanítja el, de a nőket is megfosztja az „igazi” férfiaktól. Mindenesetre tény, hogy Trump hangfelvételen rögzített vaskos, macsó tahósága vagy Orbán „nőügyekkel nem foglalkozom” kiszólása egyáltalán nem ártott a megszólalóknak, még a nők körében sem. Ami azt jelenti, hogy erre a modorra van társadalmi igény, és az alt-right erre rezonál. Orbán János Dénes, a legújabb kultúrharc egyik hadtestparancsnoka így köszöntötte a Magyar Időkben Trump megválasztását: „Remélem, amikor a CIA az asztalára teszi ezt a cikket, Trump bátyó mosolyogni fog szexista ízű mondataimon: ilyen szép first ladyje még sosem volt Amerikának, csupa pajzán gondolat támad a férfiemberben.”

A Trump posztjait és a magyar sajtót elborító gyalázatos hangütés alighanem spontán reakció. Az illem át tud csapni mesterkélt etikettbe, a tapintatos beszéd elvont, érzelemmentes, óvatoskodó fogalmazásba. Ennek ellenhatása az a közönségesség, amely a fent említett orgánumok összetéveszthetetlen ismertetőjegye. Az alt-right megteremtette, a magyar kormány pedig pénzzel megtámogatta azt a lehetőséget, hogy lubickolni lehet a bárdolatlanságban, a tabudöntögetésben. Amikor májusban egy színes bőrű menedékkérő három emeletet mászva megmentett egy csecsemőt egy párizsi erkélyen, ebből a 888.hu cikkírója azt a következtetést vonta le, hogy „vigyázni kell a kisgyerekekre, és magasabbra kell építeni a kerítést”.

Nehéz elképzelni, hogy ezt követően még létezik olyan verbális korlát, amelyet le lehet dönteni. A vállalt bunkóság viszont lazának és menőnek tetszik: fiatalosnak. A magyar alt-right nemzedéki jellegű jelenség. A cikk elején idézett esszé írásakor – az ifjúságkutatók által már magától értetődően használt – kuruc.info-nemzedékre vonatkozott. Az ide tartozók egy része a Jobbik színeváltozásával átgondolta nézeteit, más része elvei érintetlenül hagyása mellett maradt a Jobbiknál, de nem alkotja az alt-right közönségét, vannak azonban, akik elfideszesedtek. Hozzájuk azután fiatalabbak és idősebbek is csatlakoztak – korosztályi alapon. Ismét nem valami közös köti össze az ide tartozókat, hanem a közös ellenség. Azaz a '68-asok. Őket emlegette Orbán Viktor is, holott annak a generációnak a legfiatalabbjai is a hatvanas éveik második felében járnak. Szembe lehet azonban állítani velük a '90-eseket, akik lehetnek a rendszerváltók, de a rendszerváltás környékén születettek egyaránt.

Az Echo TV trollcsapata. Fiataloskodó, vicceskedő

Az alt-right Magyarországon nem fiatalos jelenség, hanem fiataloskodó. Az irányt pedig ismételten Orbán Viktor jelölte ki, amikor 2015-ös kötcsei beszédében a „csata megnyerésének” a kulcsát abban találta meg, hogy a fiatalok számára vonzóvá kell tenni a „mindennapi nacionalizmust”. Ennek érdekében pedig a kommunikáció legyen – írta elő a miniszterelnök – „modern, cool, trendi, szexi, fancy”. Ezt a funkciót tölti be jelenleg az alt-right, amely a benne részt vevőknek, a hozzá igazodóknak, a toposzait átvevőknek azt az élményt kínálja, hogy a régivel szemben képviselhetik az újat. Ezt emeli ki G. Fodor is, amikor arról beszél, hogy ez az attitűd a kortendencia, Békés szerint pedig a magyar jobboldal mutatja az utat Európának.

A forradalmi retorika is – azon túl, hogy lehetővé teszi, soha ne az elvégzett munkáról, hanem az előttünk álló harcról kelljen beszélni – élesztgeti az ifjonti hevületet. Némi gellert ad ennek a lázadásnak, hogy a forradalmárok mögött a hatalom áll. Ez mindenképpen megkülönbözteti az Atlanti-óceán túlpartján tapasztalható állapotoktól a honi mozgalmat. A hollywoodi és New York-i művészvilág, az amerikai egyetemi arisztokrácia – Trump győzelme ide vagy oda – erős és befolyásos. Magyarországon a hagyományos kulturális és tudományos elit csoportok az utóvédharcaikat vívják. A nyár eseményeit, a megindított kultúrharcot figyelve a forradalom őket fogja célba venni, és nem az Európai Bizottságot vagy Soros György „hálózatát”. A harci indulót az alt-right jellegzetes figurái fújják majd.

HONT ANDRÁS

[email protected]

A cikk eredetileg a HVG 2018/31. számában jelent meg.

Érdekesnek találta cikkünket?
Legyen HVG pártoló tag!

A HVG Pártoló Tagság programja az első olyan kezdeményezés, aminek keretében az olvasóink közelebb kerülhetnek szerkesztőségünkhöz és támogatásukkal segíthetik, hogy újságírói munkánkat továbbra is az eddig megszokott magas színvonalon végezhessük. Tagjainknak heti exkluzív hírlevelet küldünk, rendezvényeket kínálunk, a könyveinkre és egyéb termékeinkre pedig komoly kedvezményt adunk. Támogatóként már heti egy kávé árával is hozzájárulhat a minőségi újságíráshoz! „Amikor annyira eluralkodik a mindennapi életünkön a virtualitás, üdítő igazi emberi kapcsolatokat építeni.”
K. Erna – Pártoló tag


„Régóta olvasom a HVG-t és cikkei között mindennap találok érdekfeszítőt!”
H. Szabolcs - Támogató
Csatlakozzon programunkhoz, támogassa munkánkat egyszeri hozzájárulással vagy fizessen elő a hetilapra!
A HVG Pártoló Tagság programja az első olyan kezdeményezés, aminek keretében az olvasóink közelebb kerülhetnek szerkesztőségünkhöz, és támogatásukkal segíthetik, hogy újságírói munkánkat továbbra is az eddig megszokott magas színvonalon végezhessük. Támogatóként már heti egy kávé árával is hozzájárulhat a minőségi újságíráshoz! Csatlakozzon programunkhoz, támogassa munkánkat egyszeri hozzájárulással vagy fizessen elő a hetilapra!
Seres László Itthon

Békaperspektíva: az amerikai alt-right

Nincs központi ideológiája és irányítása, gyűlölködő körök és blogok laza hálózata, amelyeket az köt össze, hogy elutasítják például a politikai korrektséget, a kisebbségi jogokat, a kulturális baloldalt, a feminizmust, a gazdasági liberalizmust. Az amerikai alt-rightosok nem használják ugyan a faji kategóriát, de ellenzik a bevándorlást, mondván, az a „fehér”, nyugati, keresztény civilizáció alapjait fenyegeti. Azért vannak köztük nácik is, például a "fehér nacionalisták".