Líbia szinte napra pontosan hetven évvel ezelőtt hasonló események tanúja volt, mint 2011-ben. A britek ugyanis Tripolit bombázták, ám ekkor a légvédelmet nem líbiaiak, hanem a németek és az olaszok irányították. Az olasz megszállás alatt lévő gyarmatról – amelynek tehetségtelen itáliai katonai kormányzója éppen lemondott – Rommel friss német csapataival szintén 70 éve, 1941 márciusában lendült támadásba.
A pesti polgári lapok száz éve még nem igazán adtak hírt az első nemzetközi nőnapról. A Pesti Hírlap be sem számolt az 1911. március 19-ei eseményekről, a Pesti Napló pedig nem ünnepről, hanem tüntetésekről tudósított Németországból, Ausztriából és Svájcból. Nem tévedés a március 19-ei dátum: március 8. elsősorban a kommunista országokban terjedt el nemzetközi nőnapként, de csak 1917 után. Aztán a dolgok tovább bonyolódtak.
Nyikita Szergejevics Hruscsov megítélése máig nagy viták tárgya: ő számolt le a sztálinizmussal a Szovjetunióban, de aztán bele is bukott ebbe a kísérletbe, illetve abba, hogy maga sem volt mentes az önkényeskedéstől. 1956 februárjában mindenesetre történelmi jelentőségű, de titkos beszédet mondott a szovjet állampárt kongresszusán.
A Szovjetunió Kommunista Pártja XX. kongresszusán, 1956 februárjában három fontos és új hangvételű beszéd is elhangzott. Az első kettő nyilvános volt, Hruscsov és Mikojan tartotta, a harmadik - a Sztálint igazán leleplező - titkos. Világszerte ez a harmadik, szintén Hruscsov által elmondott szónoklat vált ismertté, miközben a történelem alakulásából jól látható, inkább az első két beszédre, na meg talán a „plusz egyre”, a sztálinista Molotov egyik felszólalására kellett volna például a magyaroknak is jobban figyelniük 1956-ban.
A visegrádi csúcson 1991 februárjában Budapest, Prága és Varsó politikusai óvatosan próbálták magukat kivonni a szovjet érdekszférából - anélkül persze, hogy felbőszítenék Moszkvát. Közben itthon Göncz Árpád és Antall József körül izzott a levegő: kicsinyes viták zajlottak arról, ki kit láthat vendégül a visegrádi csúcson.
Igen nehéz helyzetben volt 1991 februárjában az Antall József vezette magyar kormány. Jugoszlávia nemzetközi botrányt csinált a Horvátországba szállított magyar Kalasnyikovokból, a visegrádi hármak (Varsó, Budapest, Prága) történelmi csúcstalálkozóra készültek a KGST és a Varsói Szerződés romjain, közben éppen zajlott az Öböl-háború. A felbomló Szovjetunió gazdasági válsághelyzetbe (is) sodorta a három közép-európai államot, amelyek közül Csehszlovákia nem is tudott sokáig egyben maradni.
A cipőrendelet és nagyközönség – e semmitmondó címmel jelent meg egy cikk a Pesti Hírlap 1941. február 18-ai számában, a negyedik oldal alján. A cikkből azonban kiderül, nem mindennapi dolgok történtek. A kormány ugyanis két nappal korábban, február 16-án a Budapesti Közlönyben megjelentetett egy rendeletet, amely korlátozta a „bőrtalpú lábbeli forgalmát”.
„Vörös hó hullott Budapesten, Cegléden, Szegeden” – olvasható a Pesti Hírlap 1941. február 2-ai számában.
Nem költözik el jelenlegi helyéről a Nyugati pályaudvar, de a hvg.hu-t arról tájékoztatta a MÁV, hogy a négy belső vágányt várhatóan negyven méterrel kijjebb tolják. Az így felszabaduló területen közösségi tér lesz. Az építkezés még idén megkezdődhet. A Déli és a Nyugati közötti vasúti alagút viszont csak a 2030-as években készülhet el legkorábban.
A Nagy Imre elleni küzdelem és a fiatalok beléptetése a kommunista szervezetekbe – ez foglalkoztatta 1956 januárjában a hazai „ifjúságpolitika” irányítóit. A jampecok közé azonban nem mertek bemenni a KISZ elődjének, a DISZ-nek a helyi vezetői Sopronban. 56-os Mementó-sorozatunk újabb epizódja.
Teleki Pál gróf a földreformról, az iparvárosok létrehozásáról és a tervgazdálkodásról beszélt 1941-ben. E fogalmak alatt nem ugyanazt értette Horthy miniszterelnöke, mint amit később Rákosi Mátyás vagy Kádár János. A tervgazdálkodásnak jobboldali előfutárai is voltak Magyarországon, még ha ezt csak átmenetileg képzelték is el.
Mementó-sorozatunk 56-os epizódjaiban igyekszünk hónapról hónapra követni az 55 évvel ezelőtti eseményeket, folyamatokat. A forradalom évének januárját felidézve most még nem a nagypolitika eseményeivel foglalkozunk, hanem a Szabad Népnek írt panaszos levelekkel, amelyekből talán még egyértelműbben kitűnik a sztálinista rendszer abszurditása.
Vészjósló hírek láttak napvilágot 1940/41 fordulóján idehaza. Mementó-sorozatunkban ezúttal a hetven évvel ezelőtti eseményeket, az 1941-es januári híreket idézzük fel: Hitler és Roosevelt beszédeit, illetve a magyar kormány csapdahelyzetét, háborúba sodródásunk előjeleit.
Ötven évvel ezelőtt, 1961-ben született hat ismert személyiség. Mementó-sorozatunk e rendhagyó részében megnéztük, mi történt többek között Gyurcsány Ferenc, Lagzi Lajcsi, a néhai Diana hercegné és Barack Obama születésekor a világban, illetve Magyarországon a korabeli sajtó szerint. Mindennek kapcsán egy világhírű író és egy fontos magyar politikus halálát is felidézzük.
Ki ne emlékezne a magyar filmtörténet alapművére, A tanúra, amikor Bástya elvtárs beleharap egy narancsnak nevezett citromba, és mindennek dacára ez az egyetlen alkalom, amikor Pelikán gátőrt mégiscsak elismerik, annyi ballépése után. A valóság időnként ennél is tragikusabb volt az ötvenes évek Magyarországán.
Az ugor lószerszámok nevei megegyeznek a manysik rénszarvastenyésztéshez használt eszközeinek megnevezésével - állította egy szovjet professzor 1950-ben. Mementó-sorozatunkban az ugor őstörténetről szóló Szabad Nép-cikket vetjük össze a mai régészeti és nyelvészeti kutatások eredményeivel. Megnézzük azt is, honnan eredhet a magyar népnév.
Az első világháború után képlékeny államok jöttek létre Kelet-Közép-Európában. Ausztria és Magyarország területe a töredékére csökkent, és a két ország a viszonylag kis területű Burgenland miatt presztízsvitákba keveredett, ami csak egy év múlva oldódott meg. Eközben Ausztria nyugati tartománya, Vorarlberg Svájchoz szeretett volna csatlakozni, de ezt Bern francia nyomásra elutasította.
Mementó-sorozatunk tavaszi összeállításában két évtized három különböző tavaszkezdetére tekintünk vissza. 1941 és 1956 márciusa nehezen indult, vészjósló hírekkel. Ezzel szemben 1961-ben egy nyugodtabb időszak kezdetének tekinthető – még az időjárás szempontjából is.
A brit világbirodalom, illetve az angolszász tengeri hatalmak szempontjából kulcsfontosságú Egyiptom és a Szuezi-csatorna sorsa napra pontosan hetven évvel ezelőtt is az angol politika fókuszában állt, pedig Hitler ekkor még javában Londont bombázta, és Rommel is csak pár nap múlva érkezett Észak-Afrikába.
Mementó sorozatunkban ezúttal a Mikulás 60 évvel ezelőtti, átmeneti eltűnésének eredtünk nyomába. Sejtettük, hogy a fordulat évében, 1948-ban, a Rákosi-korszak kezdetén még nem merték volna a Szent Miklós püspökre emlékeztető szokást eltörölni, és szovjet mintára Télapókat erőltetni az óvodásokra, kisiskolásokra. 1949-ben is még Mikulás-vásárról írt a Szabad Nép, de aztán jött 1950.
