szerző:
Szegő Iván Miklós
Tetszett a cikk?

A Szovjetunió Kommunista Pártja XX. kongresszusán, 1956 februárjában három fontos és új hangvételű beszéd is elhangzott. Az első kettő nyilvános volt, Hruscsov és Mikojan tartotta, a harmadik - a Sztálint igazán leleplező - titkos. Világszerte ez a harmadik, szintén Hruscsov által elmondott szónoklat vált ismertté, miközben a történelem alakulásából jól látható, inkább az első két beszédre, na meg talán a „plusz egyre”, a sztálinista Molotov egyik felszólalására kellett volna például a magyaroknak is jobban figyelniük 1956-ban.

Nyikita Szergejevics Hruscsov, a szovjet kommunista párt első embere éppen ötvenöt évvel ezelőtt, 1956. február 25-én mondta el híres, „titkos beszédét”, amelyben leleplezte – az akkor már három éve halott - Sztálint és a sztálinista rendszer bűneinek egy (jelentős) részét. Szovjet pártvezértől ilyesmit addig senki sem várt, pedig voltak már jelek, amelyek arra utaltak, hogy valami egészen más készülődik Moszkvában.

Ez a valami más persze Kelet-Európában félreérthető volt, a magyar politikusok és a magánemberek egy része is azt hitte 1956-ban, hogy ha a Szovjetunióban desztalinizáció zajlik, vagyis Sztálint félrerakják a politikai ikonok közül, akkor az egyben a szovjet uralom végét is jelenti. Hruscsov áttörése azonban a Szovjetunió Kommunista Pártjának (SZKP) XX. kongresszusán nem hozott teljes és tartós sikert. Beszéde félig-meddig titkos is maradt. (Azért kiszivárgott, méghozzá többféle hivatalos és illegális csatornán – amint arról a hvg.hu is írt korábban.)

Ám a sztálinisták nemcsak ezt a „leplezett leplezést” használták ki Moszkvában, hanem 1956 júniusában már a februári kongresszus határozatainak nagy részét letompították egy központi bizottsági döntéssel, ahol Sztálin bűneit már sikerült kissé elmaszatolniuk, a saját felelősségükkel együtt természetesen. Erről egyébként Mihail Heller és Alekszandr Nyekrics az Orosz történelem (A Szovjetunió története) című összefoglaló munkájukban részletesebben is írnak. 

Nem a hatalmat akarta átadni Hruscsov sem

Másrészt, aki a korabeli hivatalos magyar pártsajtót olvasta, és jobban odafigyelt a XX. kongresszus nyilvánosan elhangzott beszédeire, az jól tudhatta: maga Hruscsov sem támogatta volna a szovjet birodalom szétverését. Nem a hatalmat akarta átadni, hanem a hatalomgyakorlás technikáit akarta finomítani és csökkenteni akarta a nemzetközi feszültséget.

Éppen ezért mostani cikksorozatunkban először nem is a titkos, hanem a nyilvános Hruscsov-beszéd elemzésével kezdjük, mert a későbbi években inkább eszerint alakultak az események, nem pedig a titokban tartott szónoklat alapján.

Gomulka lengyel vezető és Hruscsov

Hruscsov a Sztálin utáni hatalmi harcban a párt első titkári pozíciójából fokozatosan tolta félre az úgynevezett Trojkát, amely 1953-ban, Sztálin halála után vette át az irányítást. Ennek a hármasnak a tagjai Berija, Malenkov és Molotov voltak. Beriját, a félelmetes belügyi hóhért, a sztálini megtorlások egyik fő végrehajtóját gyorsan, még 1953-ban kivégezték. Malenkovot, akit sokan Sztálin utódjának tekintettek, csak leváltották egy év múlva a miniszterelnöki posztról. (Ezt elsősorban Nagy Imre bánhatta itthon 1954-55-ben, mert ő Malenkov emberének számított Magyarországon). Végül pedig Molotovot, Sztálin külügyminiszterét buktatta meg Hruscsov - Malenkovhoz hasonlóan őt sem bántották fizikailag, és Molotov külügyminiszteri leváltása is csak 1956-ban sikerült a pártvezérnek.

Nyílt szakítás Sztálinnal - a diktátor említése nélkül

Hruscsov első titkár már az SZKP XX. kongresszusának nyitóbeszédében is egészen más hangot ütött meg, mint korábban. A Sztálin halálától fogva eltelt pár évet így jellemezte kongresszusi beszédében – amit a Szabad Nép február 16-ai száma így idézett: „a párt bátran feltárta a gazdasági tevékenységben, az állami és a párttevékenység különböző területein jelentkező hiányosságokat, szakított az elavult elképzelésekkel, határozottan félresöpört mindent, ami idejét múlta és fékezi előrehaladásunkat”. Ez gyakorlatilag nyílt szakítást jelentett a sztálinista politizálással, jóllehet Sztálin nevét nem nagyon ejtette ki a szovjet párt első titkára a beszédében.

Hruscsov beszél

Hruscsov így folytatta: „a külpolitikában fontos események történtek. A szocialista tábor országainak következetes békepolitikája révén bizonyos enyhülés váltotta fel a nemzetközi viszonyok nagy veszélyekkel fenyegető feszültségét. Éppen azért, mert a Szovjetunió barátaival, a Kínai Népköztársasággal és a többi népi demokratikus országgal együtt, több következetes külpolitikai intézkedést tett, amelyet minden békeszerető erő támogatott, a nemzetközi élet küzdőterén a javulás reális távlatai nyíltak meg.” (Hozzátehetjük ehhez, hogy a nemzetközi enyhülés, a békepolitika meghirdetése nem Hruscsov, hanem az általa hidegre tett Berija ötlete volt először, ez a Berija letartóztatása után előkerült iratokból derült ki később.)

Békülés a Nyugattal, de mi lesz Kelet-Európával?

A nyugati szociáldemokratákat korábban oly súlyosan elítélő bolsevikok hangvételétől gyökeresen eltérve, Hruscsov így szólt 1956 februárjában: „Napjainkban sok szociáldemokrata tevékenyen harcol a háborús veszély és a militarizmus ellen, a szocialista országokkal való közeledésért, a munkásmozgalom egységéért. Őszintén üdvözöljük ezeket a szociáldemokratákat, és készek vagyunk minden szükségeset megtenni erőfeszítéseink egyesítésére a béke és a dolgozók érdekei megvédésének nemes ügyéért vívott harcban.”

A Szabad Nép másnapi számában tovább folytatta Hruscsov beszédének szó szerinti közlését. Ekkor egy kulcsmondat hangzik el, amely a Nyugat számára enyhülésként érzékelhető, Kelet-Európának viszont fel kellett volna figyelnie arra, hogy róla szó sem esik itt. A szovjet pártvezér ugyanis így fogalmazott: "A béke ellenségei mindmáig azt igyekeznek bizonygatni, hogy a Szovjetunió a forradalom „exportjának” útján meg akarja dönteni a tőkés rendet más országokban. Magától értetődik, hogy köztünk, kommunisták között, nincsenek a kapitalizmusnak hívei. Ez azonban egyáltalán nem azt jelenti, hogy mi beavatkoztunk, vagy be akarunk avatkozni azoknak az országoknak a belügyeibe, ahol tőkés rendszer van.”

Vagyis Hruscsov csak ott nem akart beavatkozni, ahol tőkés rendszer van. A szovjet pártvezér a „népi demokratikus” (kelet-európai szocialista) országokról nem szólt ugyan, de ez a hallgatás intő jel volt – ha utólag visszatekintünk az 1956-os magyar forradalom és szabadságharc jogos, de a korabeli világpolitikai helyzetben nem túlzottan reális függetlenségi és semlegességi követeléseinek megfogalmazására.

1956. február 16-án a Szabad Nép nemzetközi sajtószemléjéből is kiderül, hogy Indiában például teljesen helyesen értelmezték Hruscsov enyhülést kívánó – de nem a szovjet politikai érdekeket feladó – beszédét. „A Szovjetunió hajlandó beszüntetni a hidrogénbomba-kísérleteket. Bizalom a békés egymás mellett élésben. Az Egyesült Államokkal való viszony a békés egymás mellett élés öt elve alapján” – így számolt be a pártkongresszus megnyitásáról a Hindustan Times. A Hindustan Standard pedig Hruscsov beszámolójának azt a részét emelte ki, hogy a forradalmat nem lehet exportálni vagy vezényszóra végrehajtani.

Rákosi is ott volt

Megszólalt február 17-én a szovjet pártkongresszuson Rákosi Mátyás, a magyar sztálinista vezér is. Ő óvatosan dicsérgette a leninizmust a Szabad Nép 1956. február 18-ai tudósítása szerint: „Mi magyar kommunisták mindenkor példaképünknek tekintettük és a jövőben is példaképünknek tekintjük a Szovjetunió Lenin alkotta dicső kommunista pártját. Rákosi beszédében a legérdekesebb az, hogy szinte megelőlegezi a Kádár-rendszer kezdetének mezőgazdasági politikáját, a tömeges téeszesítés befejezésének dátumát, szinte órára pontosan jelzi: „A magyar dolgozó nép most kezdett hozzá második ötéves tervnek megvalósításához. A második ötéves terv idején tovább folytatjuk a szocialista iparosítás politikáját. E tervnek megfelelően 1960-ig a mezőgazdaságban uralkodóvá tesszük a szocialista nagyüzemi gazdálkodást. (…) A második ötéves terv végrehajtásával 1960-ig lerakjuk a szocializmus szilárd gazdasági alapjait országunkban.”

Az első desztalinizációs beszéd: Mikojan felszólalása

A nyilvános beszédek közül az első valódi szenzációt egy kétes megítélésű szovjet politikus okozta. A kereskedelmi miniszteri posztot betöltő Anasztasz Mikojan - többek között ő is aláírta a második világháború kezdetén Katynban fogvatartott lengyel tisztek kivégzését - tulajdonképpen az első „desztalinizáló” beszédet tartotta a Szovjetunió történetében. Ez az óvatos, de határozott felszólalás reálisabb volt, mint Hruscsov pár nappal későbbi titkos beszéde, amelyet egyébként Mikojannal együtt készített elő a pártvezér.

„Mikojan elvtárs felszólalását” csak kongresszusi elhangzása (február 16.) után három nappal közölte a magyar pártlap, a Szabad Nép, amely egyébként Sztálin megnyilvánulásait korábban szolgaian bemásolta a lehető legfrissebb lapszámokban, és amely 1956-ban még Rákosi totális alárendeltségében működött. (Rákosi 1955-ben távolította el a reformkommunista Nagy Imre miniszterelnököt a posztjáról, és újra kezdte sztálinista kurzusát itthon.) Amikor leközölték, Mikojan beszédéből kiderült, hogy külön szólt „a pártélet lenini szabályainak helyreállításáról": „A központi bizottságnak és elnökségének munkáját az elmúlt három esztendőben mindenekelőtt az jellemezte, hogy pártunkban hosszú idő után megteremtődött a kollektív vezetés” – mondta az örmény származású szovjet politikus

Majd ezután következik Mikojan beszédének egyik leglényegesebb része: „A kollektív vezetés elve elemi fontosságú a proletárpárt, a lenini típusú párt számára. Ez régi igazság, de mégis hangsúlyozni kell, mert körülbelül húsz éven át nálunk tulajdonképpen nem érvényesült kollektív vezetés, virágzott a személyi kultusz, amelyet már Marx, majd Lenin is elítélt. Természetesen ez szükségszerűen igen kedvezőtlenül befolyásolta a párt helyzetét és tevékenységét. És most, amikor az elmúlt három esztendő alatt a lenini elvszerűség, és a lenini egység alapján helyreállott a kommunista párt kollektív vezetése, érezhető a lenini vezetési módszerek teljes jótékony hatása. És éppen ez az a fő forrás, amely a legutóbbi években új erőt adott pártunknak.  Ez fontos előfeltétele volt azoknak a sikereknek, amelyekről Hruscsov elvtárs beszámolójában szó esik, és záloga annak, hogy a párt még biztosabban, még sikeresebben haladjon a kommunizmus felépítésének útján.”

Mikojan ezzel nemcsak Hruscsov nyilvános kongresszusi nyitóbeszédére utalt vissza, hanem „előrefelé” is tett célzásokat. Majd a február 25-én elhangzó titkos beszédben ugyanis Hruscsov Lenin- és Marx-idézetekkel igyekszik megbélyegezni Sztálint, a kommunizmus klasszikusainak személyi kultuszt elítélő megjegyzéseit citálva a három éve halott szovjet diktátor ellen.

Molotov és Hitler a Pravda 1940-es számában
©

Egy intő jel

Miközben a kongresszuson Mikojan minden addigi szokást felrúgva Sztálin ellen szólalt fel, a sztálinisták nagy öregje - a még Ribbentroppal Lengyelország felosztásáról a második világháború kitörése előtt paktumot kötő - Molotov külügyminiszter is aktív volt még. A Szabad Nép 1956. február 21-ei cikke szerint Molotov ezt mondta a kongresszuson: „Természetesen figyelembe kell venni azt is, hogy az imperializmus legagresszívabb körei a történelmi fejlődés kerekének visszafordításáról szövögetnek terveket. (…) De más ilyenfajta képtelen terveket szőni arra, hogy a kapitalizmust a szocializmus országaiban erőszakosan visszaállítsák és megint egészen más, mennyire valósíthatók meg e tervek a jelen körülmények között, tekintve, hogy a Szovjetunió létezése és fejlődésének egész története oly ragyogóan bebizonyította, e tervek légvárak, irreálisak.”

Vagyis amit Hruscsov még csak kerülgetett a nyugati országokba való be nem avatkozás kapcsán, Molotov azt kimondta: a szovjetek nem engedik meg Kelet-Európában, a szocialista országokban a kapitalizmus visszaállítását. Ez a beszéd 1956 februárjában hangzott el. 1956 októberében, Magyarországon, nem sokan emlékeztek erre a kongresszusi felszólalásra.

Cikkünk második részében a titkos Hruscsov-beszéddel és annak következményeivel foglalkozunk majd.

Ránk számíthatsz – mi is számítunk Rád!

A koronavírus korunk legnagyobb krízise, melyben szó szerint létfontosságú a hiteles forrásból való tájékozódás. A HVG-ben ebben a helyzetben is elhivatottan teszünk eleget küldetésünknek: pontos, tényszerű és független tájékoztatást biztosítunk olvasóinak.

Arra kérünk támogasd munkánkat, hogy a nehéz körülmények között is naprakész információval szolgáljunk neked.

Ránk számíthatsz – mi is számítunk Rád!

A koronavírus korunk legnagyobb krízise, melyben szó szerint létfontosságú a hiteles forrásból való tájékozódás. A HVG-ben ebben a helyzetben is elhivatottan teszünk eleget küldetésünknek: pontos, tényszerű és független tájékoztatást biztosítunk olvasóinak.

Arra kérünk támogasd munkánkat, hogy a nehéz körülmények között is naprakész információval szolgáljunk neked.
Szegő Iván Miklós Tech

Mementó ’56: nem akar intelligens paraszt lenni?

Mementó-sorozatunk 56-os epizódjaiban igyekszünk hónapról hónapra követni az 55 évvel ezelőtti eseményeket, folyamatokat. A forradalom évének januárját felidézve most még nem a nagypolitika eseményeivel foglalkozunk, hanem a Szabad Népnek írt panaszos levelekkel, amelyekből talán még egyértelműbben kitűnik a sztálinista rendszer abszurditása.

Szegő Iván Miklós Tech

A párt megtanít az élet értelmére, de mi lesz a jampecokkal?

A Nagy Imre elleni küzdelem és a fiatalok beléptetése a kommunista szervezetekbe – ez foglalkoztatta 1956 januárjában a hazai „ifjúságpolitika” irányítóit. A jampecok közé azonban nem mertek bemenni a KISZ elődjének, a DISZ-nek a helyi vezetői Sopronban. 56-os Mementó-sorozatunk újabb epizódja.

Honnan ered az egy perc néma csend?

Honnan ered az egy perc néma csend?

Káslerék 12 milliót adnak az Ismerős Arcokról szóló dokumentumfilmre

Káslerék 12 milliót adnak az Ismerős Arcokról szóló dokumentumfilmre

Internet nélkül is működő, beépített fordító kerülhet az iPhone-okba

Internet nélkül is működő, beépített fordító kerülhet az iPhone-okba