Mementó 1920: Ausztria Burgenlandot akarja, Svájc nem kéri Vorarlberget

Az első világháború után képlékeny államok jöttek létre Kelet-Közép-Európában. Ausztria és Magyarország területe a töredékére csökkent, és a két ország a viszonylag kis területű Burgenland miatt presztízsvitákba keveredett, ami csak egy év múlva oldódott meg. Eközben Ausztria nyugati tartománya, Vorarlberg Svájchoz szeretett volna csatlakozni, de ezt Bern francia nyomásra elutasította.

  • Szegő Iván Miklós Szegő Iván Miklós
Mementó 1920: Ausztria Burgenlandot akarja, Svájc nem kéri Vorarlberget

Ausztria és Magyarország viszonya rendkívül feszült volt a trianoni béke évében, 1920-ban. Burgenland – akkoriban „Nyugatmagyarországnak” hívták e területet – sorsának 1921-es eldöntéséig kisebb-nagyobb fegyveres konfliktusok is kialakultak, ezek azonban nem vezettek háborúhoz a két ország között. Az éles hangnemű diplomáciai jegyzékváltások, az ellenségeskedő sajtócikkek és az egymás belügyeibe beavatkozó, heves parlamenti kirohanások ugyanakkor nem voltak szokatlanok. Jól illusztrálja a magyar-osztrák viszonyt az MTI 1920. november 23-ai tudósítása az osztrák nemzetgyűlésben a kormánynyilatkozatról folytatott vitáról. A pár hónapja hatalomra került kancellár, Michael Mayr csak ekkor állt elő külpolitikai programjával.

Burgenlandot akarja Ausztria

A kormányfő – aki egyébként már 1920 nyarán hivatalba lépett, és mindössze a következő év júniusáig tartotta meg posztját – ezt mondta: „Különös barátság fűzzön egybe bennünket a nagy testvérbirodalommal, a német néppel, amellyel évszázados kultúrközösség fűz össze minket. A saint-germaini békeszerződés föltételeinek teljesítését a kormány magától értetődőnek tartja, de tudni fogjuk megszerezni azokat a jogokat is, amelyeket számunkra a saint-germaini békeszerződés biztosít. Ez vonatkozik Nyugatmagyarországra is. Magyar szomszédunk a függetlenségérét harcol, de az osztrák kormány is a függetlenségért és szabadságért küzd.”

A Mayr által emlegetett 1919-es saint-germaini szerződés az első világháborút lezáró békék sorába tartozott, akárcsak, a Magyarországra vonatkozó trianoni 1920-ban. A saint-germaini békében többek között Ausztria új határairól írtak alá szerződést a győztes antant-államok az osztrákokkal. Ez a Habsburg-birodalom szétesését jelentette az Osztrák-Magyar Monarchia ausztriai felében is: többek között levált Galícia, a balkáni területek, Csehország és Dél-Tirol. Az antant megtiltotta azt is, hogy Ausztria egyesülhessen Németországgal, így az ország első világháború utáni elnevezéséből – „Német-Ausztria” – hamarosan törölték a „német” jelzőt.

Burgenlandot Ausztriának ítélték

A saint-germaini béke azonban nemcsak birodalmától fosztotta meg Bécset, hanem egy kis kárpótlást is adott neki: Magyarország nyugati megyéiből egy sávot leszakítottak Ausztria számára. Bécs már a szociáldemokrata kancellár, Karl Renner hatalomra kerülése után, 1918 végén benyújtotta igényét bizonyos magyar területekre, többek között a mai Burgenlandra. (Sopron és szűkebb környéke végül népszavazás nyomán maradt 1921-ben Magyarország része, ezzel érdemelte ki a leghűségesebb város címét.)

Az osztrákok területi igényei óriási felháborodást okoztak Magyarországon, hiszen az első világháborúba inkább a bécsi politikusok hatására lépett be az Osztrák-Magyar Monarchia, mintsem a magyar törekvések miatt. A magyar felháborodást jól mutatja, hogy a trianoni béke aláírása előtti napokban, 1920. június 2-án pesti tüntetők az osztrák diplomáciai képviselet elé vonultak tiltakozásul – erről Mementó-sorozatunk korábbi részében már írtunk.

A Pesti Hírlap erről 1920. június 3-án így írt: a demonstrálók egyik csapata „az osztrák konzulátus Akadémia utcai épülete elé vonult, s ott megismételte a tüntetést abból az alkalomból, hogy Renner kancellár ismeretes jegyzékét intézte a magyar kormányhoz. A tüntetők később innen is elvonultak, s az Andrássy úton a Városliget felé elszéledtek.”

Az akkor még hivatalban lévő Karl Renner – Mayr elődje, majd 1945 után Ausztria elnöke – ugyanis kemény hangú diplomáciai jegyzékben tiltakozott 1920 májusában az ellen, hogy Zalaegerszegen Magyarország állítólag ezer osztrák katonatisztet gyűjtött össze egy Ausztria elleni támadásra.

A fürstenfeldi raktár kirablása

Bécs nem alaptalanul aggódott. Soós Katalin a Burgenland az európai politikában 1918-1921 című könyvében Prónay Pál naplójára hivatkozva állítja, hogy már 1920 júniusában megkezdték az előkészületeket Horthy különítményesei – Prónay és Héjjas Iván, többek között – a fürstenfeldi osztrák fegyverraktár kirablására.

Karl Renner 1905-ben
Wikipedia

1920. július 30-án valóban kirabolták a fürstenfeldi raktárat. Egy 800 fős fegyveres alakulat indult el Magyarországról, a zsákmányolt több ezer puskát és két-három tucatnyi géppuskát pedig Magyarországra szállították. Az osztrák kormány ekkor ismét tiltakozott, de az incidens nem vezetett háborúhoz.

A magyar kormány bukásáról beszélt Renner

Nem véletlen ezek után, hogy a novemberi osztrák kormányprogramról szóló vitában, az éppen távozó kancellár, Karl Renner így elemezte Bécs helyzetét: „A Magyarországhoz való viszony azonban rendkívül változatos, mert Magyarországon hol a szélső baloldal, hol a szélső jobboldal, egy habsburgi tiszti rezsim uralkodik.” „Nekünk köztársaságiaknak egyik rezsim sem felel meg, és azt hiszem, hogy Magyarországgal a barátságos és béketeljes viszony abban a pillanatban áll helyre, amidőn kiadja Nyugatmagyarországot. És ezt ki kell adnia. Ha majd ez megtörtént, akkor a legjobb barátság fog bennünket a magyar nemzettel egybefűzni” – folytatta Renner, aki a Habsburgokra utalva hozzátette: „Azt hiszem, hogy ez a történelmileg tetőtől talpig szabadságszerető nép, ez a nép, amely függetlenségéért és szabadságáért a legnagyobb áldozatokat hozta, nem fogja beérni azzal, hogy hitbizománya legyen egy nem valami tehetséges családnak.”

A szürke keleti sáv Burgenland, Vorarlberg a legnyugatabbi apró tartomány a mai Ausztriában
Wikipedia

Ezután Renner a magyar kormány bukásáról beszélt: „Amint a bolsevista uralom véget ért, ez a restaurációs kormány is véget fog érni, és akkor közöttünk helyreáll a benső viszony, akkor sorsunk közössége a legtartósabban és a legmelegebben egybe fog fűzni bennünket. Föltétlenül követeljük Nyugatmagyarország kiadatását”. Renner azonban tévedett: a novemberben még Budapesten regnáló Teleki Pál kormánya megbukott ugyan 1921-ben, de a Horthy-rendszer nem. És Teleki után az ő legfőbb szövetségese, Bethlen István alakított kormányt Magyarországon. Sőt, maga Teleki is visszatért a hatalomba a harmincas évek végén.

Svájc nem fogadja be Vorarlberget

Hogy Ausztria mennyire nem volt stabil állam ekkor, azt jól mutatja a Népszava egy másik tudósítása, amely egy zürichi jelentésre támaszkodik. Eszerint Ausztria legnyugatabbi tartománya, Vorarlberg el akart szakadni az anyaországtól, és Svájchoz szeretett volna csatlakozni.

A magyar szociáldemokraták lapja szerint „a Bernben időző vorarlbergi küldöttség, amely a svájci szövetségtanácsnak a vorarlbergi tartomány Svájchoz való csatlakozása dolgában memorandumot nyújtott át, nem talált teljesen kedvező fogadtatásra. Ennek oka elsősorban a svájci szövetségi kormánynak az a fölfogása, hogy Svájc helyzete Vorarlberg irányában a mostani állapot mellett egyszerűbb, mint csatlakozás esetén.”

A Népszava szerint Svájc nem akarta felbomlasztani Ausztriát: a tudósítás szerint Bern „nem akarja a st.-germaini szerződést megszegni. Vorarlberg kiválása azonfölül föltartózhatatlanná tenné Ausztria teljes szétesését, amennyiben döntő lökést adna többi részei Németországhoz való csatlakozásának is. Emiatt különösen Franciaország részéről Vorarlberg csatlakozását a legerélyesebben ellenzik.”

Vagyis Ausztria bizonyos fokú egysége még a franciáknak is fontos volt, nem Bécs érdekei miatt, hanem a Nagy-Németország kialakulásától való félelem miatt. Ez az államalakulat aztán mégiscsak létrejött, de ezt Hitler erőltette ki az 1938-as Anschluss-szal: egyszerűen bekebelezte Németországba Ausztriát. A második világháború után Ausztria ismét önálló ország lett, s ez az európai hatalmi viszonyok szempontjából sokáig kulcskérdés is maradt.

Valter Attila: Olyan versenynap nincs, hogy nem fáj

Valter Attila: Olyan versenynap nincs, hogy nem fáj

„A bukásoktól, brutális sérülésektől való félelem folyamatosan bennem van” – meséli Valter Attila országútikerékpár-versenyző a Penge podcast legújabb adásában, ahol arról is beszélget Szilágyi Áronnal és Kenyeres Andrással, hogy milyen gondolatok futnak át az agyán egy esés után, mekkora nyomást jelentett számára a 2021-es berobbanása, és milyen hatással vannak rá a kommentek.