Mementó 1920: Ausztria Burgenlandot akarja, Svájc nem kéri Vorarlberget
Az első világháború után képlékeny államok jöttek létre Kelet-Közép-Európában. Ausztria és Magyarország területe a töredékére csökkent, és a két ország a viszonylag kis területű Burgenland miatt presztízsvitákba keveredett, ami csak egy év múlva oldódott meg. Eközben Ausztria nyugati tartománya, Vorarlberg Svájchoz szeretett volna csatlakozni, de ezt Bern francia nyomásra elutasította.
Ausztria és Magyarország viszonya rendkívül feszült volt a trianoni béke évében, 1920-ban. Burgenland – akkoriban „Nyugatmagyarországnak” hívták e területet – sorsának 1921-es eldöntéséig kisebb-nagyobb fegyveres konfliktusok is kialakultak, ezek azonban nem vezettek háborúhoz a két ország között. Az éles hangnemű diplomáciai jegyzékváltások, az ellenségeskedő sajtócikkek és az egymás belügyeibe beavatkozó, heves parlamenti kirohanások ugyanakkor nem voltak szokatlanok. Jól illusztrálja a magyar-osztrák viszonyt az MTI 1920. november 23-ai tudósítása az osztrák nemzetgyűlésben a kormánynyilatkozatról folytatott vitáról. A pár hónapja hatalomra került kancellár, Michael Mayr csak ekkor állt elő külpolitikai programjával.
Burgenlandot akarja Ausztria
A kormányfő – aki egyébként már 1920 nyarán hivatalba lépett, és mindössze a következő év júniusáig tartotta meg posztját – ezt mondta: „Különös barátság fűzzön egybe bennünket a nagy testvérbirodalommal, a német néppel, amellyel évszázados kultúrközösség fűz össze minket. A saint-germaini békeszerződés föltételeinek teljesítését a kormány magától értetődőnek tartja, de tudni fogjuk megszerezni azokat a jogokat is, amelyeket számunkra a saint-germaini békeszerződés biztosít. Ez vonatkozik Nyugatmagyarországra is. Magyar szomszédunk a függetlenségérét harcol, de az osztrák kormány is a függetlenségért és szabadságért küzd.”
A Mayr által emlegetett 1919-es saint-germaini szerződés az első világháborút lezáró békék sorába tartozott, akárcsak, a Magyarországra vonatkozó trianoni 1920-ban. A saint-germaini békében többek között Ausztria új határairól írtak alá szerződést a győztes antant-államok az osztrákokkal. Ez a Habsburg-birodalom szétesését jelentette az Osztrák-Magyar Monarchia ausztriai felében is: többek között levált Galícia, a balkáni területek, Csehország és Dél-Tirol. Az antant megtiltotta azt is, hogy Ausztria egyesülhessen Németországgal, így az ország első világháború utáni elnevezéséből – „Német-Ausztria” – hamarosan törölték a „német” jelzőt.
Burgenlandot Ausztriának ítélték
A saint-germaini béke azonban nemcsak birodalmától fosztotta meg Bécset, hanem egy kis kárpótlást is adott neki: Magyarország nyugati megyéiből egy sávot leszakítottak Ausztria számára. Bécs már a szociáldemokrata kancellár, Karl Renner hatalomra kerülése után, 1918 végén benyújtotta igényét bizonyos magyar területekre, többek között a mai Burgenlandra. (Sopron és szűkebb környéke végül népszavazás nyomán maradt 1921-ben Magyarország része, ezzel érdemelte ki a leghűségesebb város címét.)
Az osztrákok területi igényei óriási felháborodást okoztak Magyarországon, hiszen az első világháborúba inkább a bécsi politikusok hatására lépett be az Osztrák-Magyar Monarchia, mintsem a magyar törekvések miatt. A magyar felháborodást jól mutatja, hogy a trianoni béke aláírása előtti napokban, 1920. június 2-án pesti tüntetők az osztrák diplomáciai képviselet elé vonultak tiltakozásul – erről Mementó-sorozatunk korábbi részében már írtunk.
A Pesti Hírlap erről 1920. június 3-án így írt: a demonstrálók egyik csapata „az osztrák konzulátus Akadémia utcai épülete elé vonult, s ott megismételte a tüntetést abból az alkalomból, hogy Renner kancellár ismeretes jegyzékét intézte a magyar kormányhoz. A tüntetők később innen is elvonultak, s az Andrássy úton a Városliget felé elszéledtek.”
Az akkor még hivatalban lévő Karl Renner – Mayr elődje, majd 1945 után Ausztria elnöke – ugyanis kemény hangú diplomáciai jegyzékben tiltakozott 1920 májusában az ellen, hogy Zalaegerszegen Magyarország állítólag ezer osztrák katonatisztet gyűjtött össze egy Ausztria elleni támadásra.
A fürstenfeldi raktár kirablása
Bécs nem alaptalanul aggódott. Soós Katalin a Burgenland az európai politikában 1918-1921 című könyvében Prónay Pál naplójára hivatkozva állítja, hogy már 1920 júniusában megkezdték az előkészületeket Horthy különítményesei – Prónay és Héjjas Iván, többek között – a fürstenfeldi osztrák fegyverraktár kirablására.
1920. július 30-án valóban kirabolták a fürstenfeldi raktárat. Egy 800 fős fegyveres alakulat indult el Magyarországról, a zsákmányolt több ezer puskát és két-három tucatnyi géppuskát pedig Magyarországra szállították. Az osztrák kormány ekkor ismét tiltakozott, de az incidens nem vezetett háborúhoz.
A magyar kormány bukásáról beszélt Renner
Nem véletlen ezek után, hogy a novemberi osztrák kormányprogramról szóló vitában, az éppen távozó kancellár, Karl Renner így elemezte Bécs helyzetét: „A Magyarországhoz való viszony azonban rendkívül változatos, mert Magyarországon hol a szélső baloldal, hol a szélső jobboldal, egy habsburgi tiszti rezsim uralkodik.” „Nekünk köztársaságiaknak egyik rezsim sem felel meg, és azt hiszem, hogy Magyarországgal a barátságos és béketeljes viszony abban a pillanatban áll helyre, amidőn kiadja Nyugatmagyarországot. És ezt ki kell adnia. Ha majd ez megtörtént, akkor a legjobb barátság fog bennünket a magyar nemzettel egybefűzni” – folytatta Renner, aki a Habsburgokra utalva hozzátette: „Azt hiszem, hogy ez a történelmileg tetőtől talpig szabadságszerető nép, ez a nép, amely függetlenségéért és szabadságáért a legnagyobb áldozatokat hozta, nem fogja beérni azzal, hogy hitbizománya legyen egy nem valami tehetséges családnak.”
Ezután Renner a magyar kormány bukásáról beszélt: „Amint a bolsevista uralom véget ért, ez a restaurációs kormány is véget fog érni, és akkor közöttünk helyreáll a benső viszony, akkor sorsunk közössége a legtartósabban és a legmelegebben egybe fog fűzni bennünket. Föltétlenül követeljük Nyugatmagyarország kiadatását”. Renner azonban tévedett: a novemberben még Budapesten regnáló Teleki Pál kormánya megbukott ugyan 1921-ben, de a Horthy-rendszer nem. És Teleki után az ő legfőbb szövetségese, Bethlen István alakított kormányt Magyarországon. Sőt, maga Teleki is visszatért a hatalomba a harmincas évek végén.
Svájc nem fogadja be Vorarlberget
Hogy Ausztria mennyire nem volt stabil állam ekkor, azt jól mutatja a Népszava egy másik tudósítása, amely egy zürichi jelentésre támaszkodik. Eszerint Ausztria legnyugatabbi tartománya, Vorarlberg el akart szakadni az anyaországtól, és Svájchoz szeretett volna csatlakozni.
A magyar szociáldemokraták lapja szerint „a Bernben időző vorarlbergi küldöttség, amely a svájci szövetségtanácsnak a vorarlbergi tartomány Svájchoz való csatlakozása dolgában memorandumot nyújtott át, nem talált teljesen kedvező fogadtatásra. Ennek oka elsősorban a svájci szövetségi kormánynak az a fölfogása, hogy Svájc helyzete Vorarlberg irányában a mostani állapot mellett egyszerűbb, mint csatlakozás esetén.”
A Népszava szerint Svájc nem akarta felbomlasztani Ausztriát: a tudósítás szerint Bern „nem akarja a st.-germaini szerződést megszegni. Vorarlberg kiválása azonfölül föltartózhatatlanná tenné Ausztria teljes szétesését, amennyiben döntő lökést adna többi részei Németországhoz való csatlakozásának is. Emiatt különösen Franciaország részéről Vorarlberg csatlakozását a legerélyesebben ellenzik.”
Vagyis Ausztria bizonyos fokú egysége még a franciáknak is fontos volt, nem Bécs érdekei miatt, hanem a Nagy-Németország kialakulásától való félelem miatt. Ez az államalakulat aztán mégiscsak létrejött, de ezt Hitler erőltette ki az 1938-as Anschluss-szal: egyszerűen bekebelezte Németországba Ausztriát. A második világháború után Ausztria ismét önálló ország lett, s ez az európai hatalmi viszonyok szempontjából sokáig kulcskérdés is maradt.
HVG-előfizetés digitálisan is!
Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor!
Mementó 1920: zsidó milliomosok „tévedésből” a toloncházban
A Horthy-rendszer kezdetén, 1920-ban nem csupán az egyetemi felvételiknél korlátozták törvényben a hazai zsidóság továbbtanulását, hanem rendeletet is hozott az első Teleki-kormány az 1914 után betelepült, „zsidó fajhoz tartozó külföldiek kiutasításáról”. A rendelet végrehajtásakor a rendőrség egy alkalommal kicsit „túlbuzgó” volt.
Mementó: hogyan emlékeztek korábban az aradi vértanúkra?
1920-ban a Kárpátokat siratták, 1950-ben az észak-koreaiakkal érzett együtt a Szabad Nép, és csak 1990-ben jött el az az idő, amikor végre ökumenikus szertartáson emlékezhettek meg az egyházak Aradon a tizenhárom honvédtábornokról. Áttekintettük a 20, 60 és 90 évvel ezelőtti október 6-ai ünnepségeket.
Mementó 1920: a botbüntetéssel feltámadt a középkor
Középkori rituális büntetési formát vezettek be 1920-ban Magyarországon, amikor a nemzetgyűlés kilencven évvel ezelőtt megszavazta a botbüntetést. Ezt a fenyítést végül nem alkalmazták, de a törvény parlamenti vitája jól illusztrálja a korszak hangulatát. A vitában egyébként „a szemet szemért, fogat fogért” ókori elve is felmerült.
Mementó 1920: a numerus clausus születése
A Horthy-rendszer kezdetén hozott törvények közül máig a legvitatottabb az egyetemi felvételi keretszámokról szóló numerus clausus, amelyet 1920 szeptemberében, 90 éve fogadtak el. Szövegében nem szerepelt a „zsidó” szó, de a parlamenti vitából egyértelmű, hogy miről szól a jogszabály.
Mementó 1917: az osztrák-magyar uralkodó a lengyel koronáról álmodott?
Hihetetlen diplomáciai sürgés-forgás indult meg a nagyhatalmaknál 1917 novemberében. A bolsevik hatalomátvétel egybeesett Finnország önállósodásával, a Kínáról szóló amerikai-japán egyezménnyel, illetve a „lengyel kérdés végleges megoldásáról” folyó német-osztrák-magyar tárgyalásokkal.
Trianoni időutazás: percről percre az 1920-as aláírás eseményei
Kilencven évvel ezelőtt írták alá a trianoni békeszerződést. A hvg.hu-n percről percre követhették az akkori eseményeket, amelyek itthon és Franciaországban, Versailles-ban történtek.
Felajánlotta-e szolgálatait Horthy Kun Bélának?
Az Osztrák-Magyar Monarchia katonatisztjeinek jelentős részéhez hasonlóan Horthy Miklós is felajánlhatta szolgálatait a Tanácsköztársaságnak, Kun Béla azonban nem tartott igényt rá – legalábbis a volt népbiztos így emlékezett vissza 1919-re, amikor tizenhárom évvel később Moszkvában írt erről. A kutatások jelenlegi állása szerint nem dönthető el, hihetünk-e Kun Bélának.
Mementó 1920: vita a társadalombiztosítás államosításáról
Most, amikor a magánnyugdíjpénztárakról annyi szó esik, érdemes felidézni az 1920-as vitát a munkásbiztosítókról. Már a Horthy-rendszer kezdetén is felvetődött, hogy az állam ráteszi a kezét a korábbi törvények által kialakított, részben önigazgató társadalombiztosítási szervezetekre. Ennek 1920-ban politikai jelentősége volt, hiszen a munkásbiztosítókban szociáldemokrata befolyás is érvényesült.
Mementó 1920: az egypárti uralom születése
Mementó-sorozatunk e részét történelmi visszatekintéssel kezdjük a hazai „egypártok” őseiről, az Osztrák-Magyar Monarchia kormányzópártjairól. Összeállításunkban korabeli sajtóhírek alapján ezután részletesen felidézzük azt is, miként született meg a Horthy-rendszer „egypártja” 1920-ban, kilencven évvel ezelőtt.
