Robbanásokat hallani a katari Dohában, beindult az iráni válaszcsapás
Az amerikai média korábban közölte, hogy Irán az Egyesült Államok katari bázisát készül megtámadni.
A pesti polgári lapok száz éve még nem igazán adtak hírt az első nemzetközi nőnapról. A Pesti Hírlap be sem számolt az 1911. március 19-ei eseményekről, a Pesti Napló pedig nem ünnepről, hanem tüntetésekről tudósított Németországból, Ausztriából és Svájcból. Nem tévedés a március 19-ei dátum: március 8. elsősorban a kommunista országokban terjedt el nemzetközi nőnapként, de csak 1917 után. Aztán a dolgok tovább bonyolódtak.
Nem volt könnyű dolgunk, amikor a száz évvel ezelőtti, „első nőnapi” eseményeket próbáltuk felidézni Mementó-sorozatunkban. Manapság ugyanis Magyarországon március 8-án ünnepeljük e napot, egy 1917-es oroszországi tüntetés és – talán - egy 1857-es amerikai, New York-i demonstráció nyomán. E két esemény esett – hangsúlyozzuk: talán – március 8-ára.
Talán
A „talán” szó használata nem véletlen: az amerikai eseményt valószínűleg csak utólag találták ki, vagy legalábbis tupírozták fel, hogy az 1950-es években Nyugat-Európában ellensúlyozzák a szovjet-kommunista hagyományokat, és egy olyan „nyugati tradíciót” teremtsenek, amit a francia nő- és munkásmozgalom is nyugodtan ünnepelhet. Erről Liliane Kandel és Françoise Picq írtak 1982-es, francia nyelvű tanulmányukban. A tanulmány lényege, hogy 1857-ben nem zajlott le olyan esemény New Yorkban, ami „kiválthatná” a petrográdi 1917-es női felvonulást, nem mérhető annak jelentőségéhez – ha egyáltalán volt is valami hasonló a tengerentúlon.
Bonyolítja a helyzetet, hogy Nyugat-Európában egyébként sem március 8-án ünnepelték kezdetben a nemzetközi (munkás)nők napját. Az első ilyen rendezvényt 1911. március 19-én tartották kontinensünkön, a megelőző néhány év amerikai (ráadásul februári) sikeres rendezvényei nyomán. Végül is 1911. március 19-én Németországban, Ausztriában, Svájcban és Dániában is a választójogukért tüntettek a nők.
Az éppen száz évvel ezelőtti, 1911. március 8-i vagy a másnapi újságokban mindezek után hiába is keresnénk a nőnap előzményeit. Március 8. csak Lenin oroszországi hatalomra kerülése után vált „nemzetközi” nappá, a kommunista országokban terjedt el ez a szokás, emlékezve az 1917-es petrográdi nőkre. (Világos, hogy egy ilyen eseményt hat évvel korábban, 1911-ben nem nagyon ünnepelhettek meg.)
Egy nőgyűlölőről éppen március 8-án írt a Pesti Napló
Mindazonáltal 1911. március 8-án a Pesti Naplóban megjelent egy „témába vágó” írás. Ennek viszont a nők aligha örültek, hiszen egy nőgyűlölő „gondolatairól” számolt be a lap. „A női nem legújabb ellensége ’Figyelő’ néven teszi közzé előkelő lapokban megfigyeléseit, amely megfigyelések természetesen az író nőgyűlölő elveinek helyes voltát igazolják” – szól a cikk, amely a nők „legújabb ellenségét” így idézte: „Semmi ok arra, hogy a nőket ’gyönge nemnek’ hívják; e nevet ők meg nem érdemlik. Különösen pedig a modern nőre nem illik ez elnevezés, mert hisz a modern nők általában kegyetlen, lelketlen teremtések.”
A szerző, akinek kiléte a Pesti Naplóból nem derül ki, így fogalmazott: „a modern nő lelketlenségét akkor lehet leginkább megfigyelni, ha – bevásárolni megy. Az asszonyok, ha egyébként bármily példás feleségek és anyák is, ha a családi tűzhely mellett valóságos angyalok is, az üzletekben, a kiszolgáló személyzettel és különösen a kiszolgáló női személyzettel szemben felöltik valódi alakjukat, s valami utánozhatatlan, csak ily alkalomra használatos hangsúllyal beszélve, vérig sértik kiszolgáló nőtársaikat, valóságos zsarnokokká válnak. Hihetetlen leleményességgel találnak ki minduntalan olyan mondanivalókat, amivel az agyonfárasztott kiszolgálókat kínozni tudják...”
A cikkből kiderül az is, hogy az „új nőgyűlölő” száz üzleti alkalmazottól kérdezte meg, nőket szolgál-e ki szívesebben, avagy férfiakat. A Pesti Napló szerint „mind a száz esetben ez volt a válasz: férfiakat”. A cikkismertetés így végződik: „Az asszonyok született snobok, s mind meghalnának, ha nem éreztethetnék egymással a rangkülönbséget.”
Válasz az emancipációra: a nőgyűlölet
A nőgyűlöletnek – bármennyire avíttnak tűnik is ez a nézetrendszer - a XIX. század végén, a XX. század első éveiben megvolt a sajátos magyarázata. Reakció volt az egyre erősödő emancipációs törekvésekre.
A nők ugyanis egyre erőteljesebben követelték a választójogot, az egyenlő jogokat a férfiakkal. A férfiak közül pedig számos filozófus, pszichológus, író és újságíró próbált vélt vagy valós magyarázatot keresni a nemek közötti egyenlőségre vagy különbözőségre, attól függően, mi volt a véleménye a kérdésben.
A szociáldemokrata női mozgalmakkal szemben Ausztriában és Németországban a társadalmi, biológiai és pszichológiai magyarázatok egyaránt keveredtek a nőgyűlölők oldaláról. Ennek az irányzatnak az egyik legnépszerűbb korabeli képviselője volt az 1903-ban - mindössze 23 évesen - öngyilkosságot elkövető Otto Weininger, akinek Nem és jellem című könyve rendkívül népszerű lett a XX. század első felében.
Nőnapi évfordulók és események |
1857. március 8. - a New York-i varrónők tüntetése az új munkatörvények ellen, melyek a férfiaknak tíz, míg a nőknek tizenhat órás munkanapot írtak elő. |
A híresebb filozófusok közül hatása alá került Wittgenstein is, de természetesen már Weininger előtt is léteztek hasonló eszmefuttatások. Így például a Pesti Napló által ugyancsak említett Schopenhauer is írt e témában a XIX. században, és Nietzsche sem volt mentes a hasonló okfejtésektől. Az irodalomban külföldön talán a svéd Strindberg tartozott a legismertebb nőgyűlölők közé.
Pető Andrea, a CEU (Közép-Európai Egyetem) Társadalmi nemek tanszékének egyetemi docense szerint azonban a nőgyűlölet sokkal korábbi jelenség Otto Weiniger fellépésénél. Egyrészt minden nő, aki kilépett a „patriarchal bargain”-ből (vagyis abból a partriarchális alkupozícióból, amely őt a tradicionális társadalmakban körülvette – a szerk.), az gyűlöletessé vált – már a régi görögöktől kezdve. Másrészt Pető szerint a XIX. század végén, a XX. század elején egy olyan férfiasságmodellről volt szó, ami már a modern férfiasság és a nemzetállam kialakulásával jön létre, ahol a nő a veszélyes „other”, vagyis egyszerűen: más.
Az „első igazi nőnap” Európában
A Pesti Napló a nőgyűlölő írás megjelentetése után 13 nappal, 1911. március 21-én, a 12. oldalán számolt be az 1911. március 19-ei, vasárnapi tüntetésekről. A lap így ír a három országban – Ausztriában, Németországban és Svájcban – párhuzamosan lezajlott női akciókról, melyek során a szavazati jogukért tüntettek a nők: „A demonstrációk mindenütt igazán nagyméretűek és imponálók voltak”.
Bécsből azt jelentették, hogy „ott már kora délután a külvárosokból nagy csoportokban gyűlt az asszonysereg a Kaiser Wilhelmsringen lévő Blumensaele helyiségeibe, ahol a gyűlést tartották. A szociáldemokrata asszonyok piros szegfűt tűztek fel”. A Belvárosban találkoztak a csoportok, „s ezrével együttesen folytatták utjokat”. A menetben „Választójogot a nőknek” feliratú táblákat vittek. „Délután félhárom órakor a hatalmas terem már zsúfolva volt s a később érkező csoportok odakünn állottak fel s éltették a nők választói jogát. A gyűlés egyhangúlag fogadta el a koppenhágai kongresszus határozati javaslatát a nők választói joga érdekében.” (Clara Zetkin az 1910-es koppenhágai tanácskozáson vetette fel a nemzetközi nőnap megünneplését Európában is, erre került sor tulajdonképpen 1911 márciusának második felében.)
A Pesti Napló tudósítása szerint a bécsi gyűlés után „megindult a körmenet a Ringstrasséra a városháza felől. Elől haladtak a dalkörök a női választói jog indulóját énekelve. Az utcán mindenfelé rengeteg közönség nézte az impozáns felvonulást.” „A parlament előtt megállott a menet. Egy hang sem hallatszott, csak a női választójogot éltető és követelő táblákat hajtották meg s néhány perc múltán folytatta az utat a sok ezer asszony. A városháza előtt legalább tízezer asszony volt együtt. A rendőrség mindenfelé nyomon követte a körmenetet, de sehol sem volt oka a beavatkozásra. Estefelé oszlott szét a tüntető tömeg” – olvasható a lapban.
Rövidebb tudósítások érkeztek Berlinből is. Eszerint „hatalmas arányú volt a szociáldemokrata nők tüntetése a nők választói jogáért. A fővárosban kerületenkint tartottak gyűléseket a szociáldemokraták, de a vidéken is mindenütt meeting volt”. Zürichből pedig ezt táviratozták: „Svájc minden nagyobb városában tüntető körmenetet rendeztek az asszonyok és gyűléseket tartottak a nők választói jogáért. A meetingeken azonos szövegű határozatokat hoztak.”
A XX. század eleji nyugat-európai nő- és munkásmozgalmi törekvésekkel kapcsolatban Pető Andrea, a CEU kutatója a hvg.hu-nak hangsúlyozta: a nőnap kezdetben a „női fizetett munkavállalással kapcsolatos ünnep” volt. Pető felhívta a figyelmet egy paradoxonra is: a feministák például női választójogot akartak, a szocdemek viszont az általános választójogért álltak ki.
Az amerikai média korábban közölte, hogy Irán az Egyesült Államok katari bázisát készül megtámadni.
Bár a támadás meglepte a világot, voltak jól látható előjelei annak, hogy mire készül az Egyesült Államok.
Az elnökkel egyszer az irodájában, egyszer pedig Lengyelországban próbáltak végezni.
Új idegenrendészeti eljárás indul.
Orbán korábban azt mondta, ez tüdőn lőné a gazdaságot.
Fizikai és mentális megterhelésre figyelmeztetnek.
Július elején újabb hullámra lehet számítani.