A kenhető-kanalazgatható csoda az avokádó mellett még a lime-ra támaszkodik, meg a… Na itt szokott baj lenni, mert a közmegegyezés ennél a pontnál felbomlik. Legutóbb is, amikor a tekintélyes The New York Times gasztro zsurnalisztája nemrég zöldborsót kevert a guacamoléba, olyan vihart generált a kulinárisan pallérozott amerikaiak között, mintha az elnökválasztásba tenyerelt volna.

Igazság szerint a harmadik pillér hagyományosan a hagyma (újhagyma, lilahagyma a legjobb ide), de sokan a korianderlevél elsőségére esküsznek, amely jellegzetes, kissé kesernyés ízével nem mindenhol kedvelt Mexikó határain kívül, ezért sokan az avokádó–lime–koriander szentháromság helyett az avokádó–lime–hagyma triumvirátusa mellett teszik le a voksukat. Noha hagymát a korianderpártiak is többnyire tesznek a guacamolejukba, de még a fokhagymát is, sőt apró paradicsomkockákat is. Így igazából nem is a hagyma vagy koriander jelenti a választóvonalat, hanem az, hogy koriander kerül-e vagy nem kerül a torillachips legjobb mártogatósának tartott guacamoléba. Azt gondolnánk, a variációk száma végtelen, de azért ez mégsincs teljesen így. A guacamole-táborban viszonylag jámborul eltűrik, ha a krémbe kerül fokhagyma, tejföl, ne adj’ isten kevés majonéz is. Az említett paradicsomra meg fel sem kapják a fejüket, elvégre az is a guacamole pátriájából származik, miért is ne kerülne bele.

M.L.

Amikor azonban Melissa Clark megírta a zöldborsós guacamole receptjét, kitört a vihar, és kiderült, hogy a guacamole-hozzávalók listájának a bővítése tűréshatárhoz érkezett, a tolerancia elfogyott, Amerika egy emberként hördült fel. Egy szélsőségesen liberális kemény mag a szólás- és rágásszabadság jegyében életteret követelt a zöldborsós guacamolénak, ha Susan Sontag élne, vezércikkben védte volna meg. De a hatalmas polémia váratlan egységet teremtett, és a demokrata Obama elnök meglepő módon közös frontba tömörült a republikánus elnökjelöltségre aspiráló Jeff Bushsal: mindketten erősen rosszallották a guacamole hírbe hozását a zöldborsóval.

Merje még valaki állítani, hogy a gasztronómiának nincs hatása a nagypolitikára. Alig várjuk, hogy idehaza mikor fog hivatalos miniszterelnöki állásfoglalást kiprovokálni egy ehhez hasonló vita. Addig is itt egy zöldborsómentes, szerintünk tökéletes  guacamole recept.

Hozzávalók:

2-3 érett avokádó

1 lilahagyma

1 gerezd fokhagyma

1 paradicsom

1 evőkanál 20%-os tejföl

1 lime leve

só, frissen őrölt feketebors

Elkészítés:

1.  A lilahagymát zúzzuk nagyon apróra a robotgépben, a fokhagymát reszeljük le, egy fél gerezd is elég. A paradicsomot mártsuk forró vízbe, húzzuk le a héját, kaparjuk ki a magjait, a húsát szintén vágjuk apróra.
2. Az avokádó húsát villával jól törjük össze, így könnyebb textúrájú krémet kapunk, de ne tegyük robotgépbe, mert túlságosan pasztaszerű lesz. Rögtön locsoljuk meg a lime levével, dolgozzuk bele, majd adjuk hozzá az összes többi hozzávalót is.
3. Egy órára tegyük hűtőbe összeérni, s úgy fóliázzuk le, hogy azt egyenesen a krémre fektessük, a barnulást lassítandó. Sokan kérdezték, hogy a guacamole barnulása elkerülhető-e, a válasz sajnos nem. Ez a mártogatós hamar “hervad”, mint a lótuszvirág és a kamaszszerelem, úgy hogy összeérés után nyomban el kell tüntetni. Nem nehéz feladat.
Megjegyzés: Azért a friss koriandert meggondolnánk a helyünkben is…olyan szép zöld, illatos, rafinált, és annyira illik a guacamoléhoz. Na, aki nem allergiás rá, legalább csak egy pár levélkét csípdessen a kencébe vagy a tetejére.