Egyre elterjedtebb a vízimadarak etetése, ami veszélyezteti az állatok egészségét, élelmiszerpazarlással jár, elősegítheti a kórokozók terjedését, megnövelheti a rágcsálók számát, és károsítja a vízi ökoszisztémát.
Borbély Lénárd arra figyelmeztette a járókelőket, hogy ne nyúljanak az egyébként Amerikában őshonos állathoz.
Egy közeledő autó ijesztette el az állatot, így a férfi megmenekült.
„Feladatának tekintette”, hogy a többségében keverék fajtájú kutyákat az utcáról, valamint gyepmesteri telephelyekről megmentse.
A gyerekkel koldulást tiltó jogszabályt egészítené ki Ovádi Péter.
Bár manapság már a szélesebb nyilvánosság előtt is ismert a felelős állattartás fogalma, sokan sajnos mégsem tartják be annak szabályait a gyakorlatban. Mit jelent a felelősség? Mi az, hogy társállat vagy családi kutya? Mi a megfelelő és egészséges táplálás? Mennyi az annyi, ha mozgásról vagy fárasztásról, játékról van szó? Cikkünkben a legfontosabbakat vesszük sorra.
Meier Krisztina „nyúlsuttogó”, az Első Nyúlmentő Alapítvány elnöke nem mindennapi munkát végez: nyulakat ment, szállásol el, valamint békít ki. Mikor és miért kerülnek utcára a húsvétkor még ma is tömegesen felvásárolt nyulak, mire számítson az a felelős gazda, aki nyúltartásra adja a fejét, és mikor kell közbelépni, ha elhagyatottnak látszó kisnyúllal találkozunk a természetben?
Korszakhatárnak is nevezhető annak a gyömrői állatmenhelynek az esete, ahová tucatnyi önkormányzattól hordták – közpénzért – a kutyákat, hogy aztán éhesen, szomjasan, betegen tengődjenek vagy éppen simán eltűntessék őket. Az állam itt is a túlterhelt civil szervezetekre tolta a munkát és a felelősséget, miközben rendszerszinten nem tartatják be a jogszabályokat és folyik ki a pénz, ezért is ment olyan jól a sintérbiznisz. Miért nem az állatkínzók szigorúbb büntetése a megoldás? Miért a külföldi szaporítók botrányos eseteit látjuk, miközben magyar szaporítók látják el az európai piacokat? Ha adakozunk és állatmentésre szánjuk az adó 1 százalékot, az jó helyre kerül vagy elviszik a kamu szervezetek és a pénzt tarháló állatmentő-celebek? A Fülke Extra aktuális részében az állatmentés anomáliáit beszéltük át Némedi Edinával, az Állatmentő Szolgálat munkatársával és dr. Kajó Cecília jogásszal.
Egy parvovírusos kutya tetemét is megtalálták a német családfő tanyáján.
Megszólalt lapunknak az a férfi, aki nemcsak dolgozott, de évekig élt a gyömrői Kutyamentsvár menhelyén: az állami gondozásból érkező fiatalt fizetés nélkül dolgoztatták, verték és vele végeztették el a piszkos munkát a telepen. Csicskaként az ő feladata volt a tetemek eltüntetése, és az altatásokban is részt vett, így új részleteket tárt fel arról, hogyan pusztították tömegesen az 1 százalékot gyűjtő menhelyen a kutyákat. Ráadásul Herczig József menhelyvezető hivatalosan a gondnoka volt, ezért minden döntést ő hozhatott meg az életében. Verekednie kellett a másik kiszolgáltatott szerencsétlennel, az állatoknak szánt ételadományból kapott enni, míg végül szabályosan megszöktették.
Minden leopárdnak megvan a maga egyedi hangja, amely alapján azonosítani lehet az állatot – állapította meg egy új tanulmány. Az egyedi üvöltő hangok felismeréséhez a mesterséges intelligenciát is segítségül hívták.
Párjukat keresve gyakrabban tévednek rá az autóutakra, ahol könnyen elüthetik őket.
Séta közben vette észre a gazdi, hogy szokatlan kolbászok hevernek a parkban.
Aggódnak a civilek azért a még mindig több száz állatért, amelyek továbbra is a botrányba keveredett gyömrői menhelyen vannak. Ezeket a kutyákat és macskákat az állatkínzásért feljelentett gyepmester jogilag már átadta ugyan egy másik alapítványnak, a kimentésük jelenleg is zajlik, de továbbra is ő vezeti a telepet, ahová csütörtökön nem engedte be az egyik állatokért érkező szervezetet, illetve egyes állatokra azt mondta, hogy a sajátja, ezért nem vihetik el. Az ügyet kirobbantó önkéntes szerint sem lehet tudni, hogy ilyen előzmények után biztosan ellátják-e megfelelően az állatokat, főleg az ünnepek alatt.
Pénteken írta meg a hvg.hu, hogyan bántak az állatokkal a gyömrői Kutyamenstvár menhelyen, cikkünk olyan országos felháborodást váltott ki, ami úgy tűnik, elsöpörte a helyi gyepmester létesítményét. Vasárnap ugyanis a menhelyvezető aláírt egy megállapodást, miszerint az összes állatot átadja egy állatvédő alapítványnak, amely azonnal elkezdte a kutyák és macskák kimentését. A közel egy hónapig tartó akcióban tucatnyi más szervezet segíti a munkáját.
Betegek, éhesek és még elég vizet sem kapnak a kutyák és a macskák a gyömrői Kutyamentsvár menhelyen, ahol szó szerint egymást ölik az állatok a zsúfolt kennelekben. A lapunk birtokába került dokumentumból kiderül: a hatóság tudott arról, hogy a látogatókat is fogadó menhelyen az állatok többségének még veszettség elleni oltása sincs. A menhely vezetője szerint erre nincs pénz, közben a környékbeli önkormányzatoknak gyepmesterként dolgozik és milliós összeget kapnak az adó 1 százalékokból is. Fotóink vannak a menhelyen szemét közé rakott, halott kölyökkutyákról, kukacokkal borított testű és saját ürülékükben kínlódó állatokról, de szerinte ezek mind beállított felvételek. Több állatvédő próbált hivatalos lépéseket tenni a Kutyamentsvár miatt, de ahogy egyiküket kioktatták, „ha egy állatból nem áll ki a kapa vagy a kasza, úgysem vonnak senkit felelősségre állatkínzásért”.
Könnyebb lehet majd kilövési engedélyt kérni a farkasokra, miután levették a szigorúan védett fajok listájáról. Ez persze nem lesz kötelező mindenkinek, az egyes tagállamok dönthetnek úgy, hogy továbbra is jobban védik a nagyragadozót. A lépést az Európai Bizottság elnöke kezdeményezte, akinek két éve tépte szét a póniját egy vad.
Kedden dönthet a Berni egyezmény állandó bizottsága a farkasok védelmének felpuhításáról. Természetvédelmi szakemberek arra figyelmeztetnek, hogy kilövésük könnyítése álmegoldás, ami könnyen visszaüthet. A farkasok szempontjából várhatóan kedvezőtlen döntés azonban nem jelent azonnali mészárlást. Aki akarja, továbbra is szigorúan védheti, de a lépés könnyen lehet rossz precedens az uniós természetvédelem jövőjét nézve.
Több millió forintért cserébe bárki lőhet magának oroszlánt Dél-Afrikában. Egy nőstényoroszlán 2-3 millió forintba, egy ritkább hím akár 10 millió forintba is kerülhet. Az ország egyik legfőbb bevételét a különböző célokkal érkező turisták áradata hozza, ám amíg az önkéntesek gyanútlanul istápolják az elárvult oroszlánokat, az állatvédelem álcája mögé bújt szállásadóik gazdag hobbivadászok puskája elé küldik a megszelídített ragadozókat.
A káosz a legmegfelelőbb szó arra, ami a jogalkotásban a póráz nélküli kutyasétáltatásra vonatkozik. Van olyan jogszabály, amely engedélyezi, egy kormányrendelet tiltja, a közterület-felügyelők a kutyák behívhatóságát tesztelik, az állatvédelmi hatóság viszont jelentős büntetést szabhat ki.
